Magyar Narancs: A Margaret Islanddel kapcsolatban gyakran kerül elő az örömzenélés kifejezés, illetve az, hogy milyen vidámak, pozitívak vagytok. Valóban így van?
Füstös Bálint: Ezek a jelzők jól leírnak bennünket, a jókedv nálunk elengedhetetlen. Amikor elkezdtük, az volt az elsődleges célunk, hogy olyan dalokat írjunk, amiket mi is szeretünk. Szerencsére ez megmaradt a mostani keményebb munka mellett is, most is odafigyelünk, hogy élvezzük, amit csinálunk, és jól érezzük magunkat. Ez a közönségünkre kihat: sokan mondták már, hogy azért jönnek el a koncertjeinkre, hogy megnyugodjanak, kikapcsoljanak.
Lábas Viki: Az örömzene kifejezéssel nemcsak a közönséget, hanem a zenésztársainkat is szeretnénk támogatni. Ne ellenfelekként tekintsünk egymásra, hanem legyen egy olyan zenei közösség, ahol számíthatsz a másikra. Jó érzés, amikor zenészek írnak nekünk, hogy elővették azokat a dalkezdeményeiket, szövegeiket, amiket akár mi is írhattunk volna a hasonló zenei vagy szövegvilág miatt, de eddig a fiókban tartották. A rádióban is egyre több ilyen zenét hallok, egyre többen ülnek rá a pozitív hullámra.
MN: Úgy tudom, az utcazenélést sem hagytátok abba.
Füstös Bálint: Fontos még mindig, mert ilyenkor mi is a komfortzónánkon kívülre kerülünk. A múltkor a lezárt Szabadság hídon játszottunk, ami számunkra az év egyik legnagyobb élménye volt. Sok energiát ad, ha nincs meg a klasszikus színpad-közönség felállás, ha csak ott állunk egy kör közepén, és zenélünk. Ez minket is kizökkent, izgulunk. Ráadásul ott egy-egy sétáló embernek is játszunk, nemcsak olyanoknak, akik miattunk jönnek.
Törőcsik Kristóf: A vidéki koncertek előtt is igyekszünk beiktatni egy-egy utcazenélést, ez hozzátartozik az élményhez. Megnézzük a várost, sétálunk, körbenézünk, hagyjuk, hogy ránk ragadjon a környék hangulata. És ilyenkor sokkal jobban ki vagyunk szolgáltatva az emberek reakcióinak.
MN: Hivatalosan ti hárman vagytok a Margaret Island, de mindig ugyanazok a vendégzenészek is. Ők miért nem teljes értékű zenekari tagok?
Lábas Viki: Gerendás Dani dobos, Koltay Kurszán billentyűs, Sárkány Berci ütőhangszeres és Verók Tamás gitáros a kezdetektől velünk van, ugyanúgy tagjai a zenekarnak, mint mi. De nekik nem kell eljönniük például az interjúkra, ők csak zenélnek, az a dolguk, hogy a zenében teljesedjenek ki.
Füstös Bálint: Ez így alakult, minden közösségben kellenek vezérarcok. Mi hárman írjuk a dalokat, dalkezdeményeket, utána elindul a kommunikáció, és mindenki hozzárakja a saját zenei világát. Nálunk így hatékony az együttműködés.
MN: A zenét ti írjátok, a szövegeket gyakran mások. Miért alakult ez így?
Füstös Bálint: Eleinte angolul írtunk, de Bródy János – aki később írt is nekünk szöveget – azt tanácsolta, inkább magyarul próbáljuk meg, mert a magyar szövegnek itthon sokkal nagyobb hatása van. Először el sem tudtuk képzelni, hogyan csináljuk. Ráadásul, ha az embernek Bródy ír dalszöveget, elég magas a léc.
Lábas Viki: Nagyon fiatalon kerültünk ebbe az egészbe, volt három-négy dalunk, és azt sem tudtuk, hogyan fogjunk hozzá egy magyar dalszöveghez. Ezért az első lemeznél segítséget kértünk, Bródy Jánoson kívül Hujber Szabolcs és Csorba Lóránt írt nekünk szövegeket, a másodiknál már jobban megosztottuk ezt egymás között is. Azóta próbálunk mindent először mi megírni, és csak utána kérdezünk. Még mindig nem vagyunk profi dalszövegírók.
Törőcsik Kristóf: Az első lemeznél sem csak néhány e-mail-váltás volt, sokat beszélgettünk Szabival arról, kinek mit jelent az adott dal, és ő az alapján írta meg, vagy volt egy angol szöveg, és abból indult ki. Szoros személyes kapcsolat alakult ki köztünk.
MN: Bródy János sokat segít nektek, az egyik legnagyobb sikeretek pedig egy Koncz Zsuzsa-feldolgozás, az Egy lány sétál a domboldalon. Mit jelent nektek az ő generációjuk, az a vonal, amit ők képviselnek?
Lábas Viki: Ha valaki 70 évig akar a színpadon lenni, és látja, hogy ők még ma is ott vannak, akkor ez egy elég jó példa. A mostani generációnak szerintem fontos újra felfedezni őket, továbbgondolni, amit ők elkezdtek, átadni a mai közönségnek.
Füstös Bálint: Ezek a szüleink kedvenc zenéi, gyerekkorunkban mi is sokat hallgattuk. Bródy olyan mentor, akihez bármikor fordulhatunk, eljön a fellépéseinkre, a szülinapi koncertünkön fellépett velünk, majd meglepetésként a közönséggel elénekelte nekünk a Boldog szülinapot. Példaértékű, amit csinál nem csak zeneileg, hozzáállásban is. Fontos, hogy meglegyen a híd a generációk között.
MN: Bródy és Koncz Zsuzsa politikailag is aktív, a közéleti szerepvállalást sem utasítják vissza. Ebben is követendő példaként tekintetek rájuk?
Lábas Viki: Mindegyikünknek van konkrét véleménye, szeretjük ezt dalszövegbe is önteni, de a politizálás nem a mi feladatunk. A mi közösségünk egy feltétel nélküli szereteten alapuló csapat, amit nem hiszem, hogy el kellene rontanunk a politika nevű dologgal. Mi azt tekintjük a feladatunknak, hogy megmutassuk a közönségnek, szerintünk milyennek kellene lennie a világnak. Például világpolgárnak lenni jó dolog, mert ha így gondolsz a világra, akkor az itthoni történetek mellett a nagy egész felé is figyelni tudsz.
Törőcsik Kristóf: Van egy értékrendszer, ami mentén a zenekar működik, amibe beletartozik a nyitottság, az őszinteség, és aki szeret minket, a szövegeinket, a dalainkat, az hasonló lelkületű ember lehet. Ha így létrejön egy közösség, amelyik egy értékrendet képvisel, az már nyert ügy, politikától függetlenül.
Lábas Viki: Itthon nagyon hangsúlyos a politika, ránk is biztosan lehet jelzőket aggatni, hogy ide vagy oda tartozunk, de nem értem, miért van erre szükség. Mint a frontban ugráló ember látom, hogy egyre nehezebben oldódnak fel az emberek egy-egy koncerten, nekünk pedig éppen ez a feladatunk: megmutatni, hogy van olyan nap, amikor le lehet szarni, mi van a világban. Ezért nem akarunk egyik oldalhoz sem tartozni, csak a Margitszigethez.
(A Margaret Island legközelebb szeptember 7-én a Budapest Parkban lép fel.)
