mi a kotta?

Megszűnt a marhadög

  • mi a kotta
  • 2022. május 11.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/19. hétre

„A Nibelung gyűrűje című tetralógiának végső negyedét, melynek elszenvedésével még tartoztunk a civilizációnak, íme előadták nálunk is. Ha az operaház jelen vezetése alatt biztosak lehetnénk az ellen, hogy az ártatlanság és csendes béke valamely percében ránk nem szakad egész váratlanul egy darab Parsifal, vagy egy kőzuhatag Trisztán, a ma esti kínszenvedések után végre elmondhatnók az utolsó elhullott tehene fölött sopánkodó cigány vigaszát: Hála Istennek! Megszűnt a marhadög.

Hála Wotannak! Bealkonyodott neki. Födje emlékét ama sötétség, melyből előlépnie sohasem kellett volna, és melyből bizonyára ki sem bátorodik vala, ha Wagnernek dallamteremtő képességét, amely különben sem volt valami nagyon erős – végképp nem sújtja tehetetlenséggel a Walhalla versenyintézetének, az Olympusnak egyik leghírnevesebb matadorja, Apollo musagetes. (…) Őt, szegényt, eltették oda, hol minden végtelen és így talán a dallam is; de megmaradtak rettentő fájdalmak között létrejött művei, melyekből mi, a késő utókor szkeptikus gyermekei, megtudhatjuk, milyen szerencsétlen lehetett az az ember, kinek önmaga iránt való mérhetetlen lelkesedéséhez a kegyetlen sors nem adta meg az azt igazoló képességet.” Így írt 1892-ben Az istenek alkonya budapesti bemutatójáról a kor első számú hírlapi kritikusa, Keszler József, aki – köztünk maradjon – nem volt épp a legelfogulatlanabb és legbölcsebb elmék közül való. Mi mindenesetre most sokkalta pozitívabb várakozással, sőt határozott predilekcióval tekintünk az új operaházi Götterdämmerung elé, amely vasárnap M. Tóth Géza rendezésében, Kocsár Balázs vezényletével és Kovácsházi István Siegfriedjével vár majd ránk, a 2015-ben megkezdett Ring záródarabjaként (május 15., öt óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.