mi a kotta?

A velencei tyúk

  • mi a kotta
  • 2014. május 17.

Zene

"Nem szeretem a hisztérikus nőket" - fogalmazott gúnyosan Nietzsche, amikor először találkozott Wagner fennkölt ünnepi színjátékával, a Parsifallal. A filozófus, aki pár évvel később - mint köztudott - Torinóban sírva borult egy elkínzott, szekérhúzó ló nyakába, ekkor még kevesebb megértést mutatott az egyetemes részvét és együtt szenvedés wagneri gesztusa iránt, amelynek alapérzületét a Mester egyik levelében éppen egy hasonló olasz utcai állatkínzás felidézésével körvonalazta.

"Nemrég történt, hogy mentem az utcán, és egy baromfiüzletre tévedt a tekintetem; szórakozottan figyeltem a feltornyozott, gusztusosan és étvágygerjesztően elrendezett árut, majd észrevettem egy férfit oldalt, aki egy tyúkot kopasztott serényen, mellette egy másik férfi épp az egyik ketrecbe nyúlt, elkapott egy élő tyúkot és leszakította a fejét. Az állat rettenetes sikolya és a szánalmas, elhaló hangok, amelyeket kimúlása közben hallatott, rémülettel töltötték el a lelkem. [...Ha ennek a szenvedésnek van egyáltalán célja] akkor az egyszerűen felébreszteni az együttes szenvedés érzését az emberben, aki ezáltal magába szívja az állat tökéletlen létezését, s minden létezés hibás voltát felismerve a világ megváltójává lesz. (Ez a jelentés jobban megvilágosodik majd előtted a Parsifal harmadik felvonásának nagypéntek reggeli jelenetéből.)"

Nagypénteken és húsvéthétfőn, mondhatni, hagyományszerűen vonul az operaház színpadára e mű (képünkön az 1882-es ősbemutató jelenetrajza), ezúttal Pinchas Steinberg vezényletével és a nem csupán termetében óriás finn basszista, Matti Salminen vendégszereplésével Gurnemanz részvétteljes szerepében (április 18. és 21., öt óra). A keresztény ünnepkör kitüntetett napjaiban emellett egy másik idevágó csodás zenemű, a fiatal Händel itáliai oratóriuma, az 1708-as La Resurrezione, azaz A feltámadás is pódiumra kerül, hála a Savaria Barokk Zenekar és vezetője, Németh Pál produkciójának (Zeneakadémia, április 20., hét óra). S persze pár nappal Koopman Máté-passiójának nyomában egy másik Bach-koncert is megszenteli majd a péntekünket: a MÁV Szimfonikus Zenekar Húsvéti oratóriummal záruló hangversenye, Kocsis Zoltánnal a karmesteri dobogón (Zeneakadémia, április 18., hét óra).

Amíg nagyszerű fő-zeneigazgatójuk a Zeneakadémián vezényel, addig a Nemzeti Filharmonikusok egy estére török uralom alá kerül. Nem csupán a karmester lesz török Isüin Metin személyében, de Camille Saint-Sa‘ns "Egyiptomi" melléknevű zongoraversenyének szólistája, Emre Elivar is (Nemzeti Hangversenyterem, április 18., fél nyolc). Mi több, a koncertet egy többé-kevésbé kortárs török zenemű, a Rituális tánc fogja megnyitni Ahmed Adnan Sayguntól. Saygun nemzeti zeneszerző a törököknél, mondhatni, ő volt a török Sibelius, s ez átkötést kínál ajánlónk utolsó tételéhez, ahol viszont a finn Sibelius jut szerephez. Századvégi 1. szimfóniáját az "budai Danubia Zenekar hangversenyén párosítja majd össze Hámori Máté Beethoven c-moll zongoraversenyével (Zeneakadémia, április 23., fél nyolc). A versenymű szólójára az örökifjú Vásáry Tamás vállalkozik.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.