mi a kotta?

A velencei tyúk

  • mi a kotta
  • 2014. május 17.

Zene

"Nem szeretem a hisztérikus nőket" - fogalmazott gúnyosan Nietzsche, amikor először találkozott Wagner fennkölt ünnepi színjátékával, a Parsifallal. A filozófus, aki pár évvel később - mint köztudott - Torinóban sírva borult egy elkínzott, szekérhúzó ló nyakába, ekkor még kevesebb megértést mutatott az egyetemes részvét és együtt szenvedés wagneri gesztusa iránt, amelynek alapérzületét a Mester egyik levelében éppen egy hasonló olasz utcai állatkínzás felidézésével körvonalazta.

"Nemrég történt, hogy mentem az utcán, és egy baromfiüzletre tévedt a tekintetem; szórakozottan figyeltem a feltornyozott, gusztusosan és étvágygerjesztően elrendezett árut, majd észrevettem egy férfit oldalt, aki egy tyúkot kopasztott serényen, mellette egy másik férfi épp az egyik ketrecbe nyúlt, elkapott egy élő tyúkot és leszakította a fejét. Az állat rettenetes sikolya és a szánalmas, elhaló hangok, amelyeket kimúlása közben hallatott, rémülettel töltötték el a lelkem. [...Ha ennek a szenvedésnek van egyáltalán célja] akkor az egyszerűen felébreszteni az együttes szenvedés érzését az emberben, aki ezáltal magába szívja az állat tökéletlen létezését, s minden létezés hibás voltát felismerve a világ megváltójává lesz. (Ez a jelentés jobban megvilágosodik majd előtted a Parsifal harmadik felvonásának nagypéntek reggeli jelenetéből.)"

Nagypénteken és húsvéthétfőn, mondhatni, hagyományszerűen vonul az operaház színpadára e mű (képünkön az 1882-es ősbemutató jelenetrajza), ezúttal Pinchas Steinberg vezényletével és a nem csupán termetében óriás finn basszista, Matti Salminen vendégszereplésével Gurnemanz részvétteljes szerepében (április 18. és 21., öt óra). A keresztény ünnepkör kitüntetett napjaiban emellett egy másik idevágó csodás zenemű, a fiatal Händel itáliai oratóriuma, az 1708-as La Resurrezione, azaz A feltámadás is pódiumra kerül, hála a Savaria Barokk Zenekar és vezetője, Németh Pál produkciójának (Zeneakadémia, április 20., hét óra). S persze pár nappal Koopman Máté-passiójának nyomában egy másik Bach-koncert is megszenteli majd a péntekünket: a MÁV Szimfonikus Zenekar Húsvéti oratóriummal záruló hangversenye, Kocsis Zoltánnal a karmesteri dobogón (Zeneakadémia, április 18., hét óra).

Amíg nagyszerű fő-zeneigazgatójuk a Zeneakadémián vezényel, addig a Nemzeti Filharmonikusok egy estére török uralom alá kerül. Nem csupán a karmester lesz török Isüin Metin személyében, de Camille Saint-Sa‘ns "Egyiptomi" melléknevű zongoraversenyének szólistája, Emre Elivar is (Nemzeti Hangversenyterem, április 18., fél nyolc). Mi több, a koncertet egy többé-kevésbé kortárs török zenemű, a Rituális tánc fogja megnyitni Ahmed Adnan Sayguntól. Saygun nemzeti zeneszerző a törököknél, mondhatni, ő volt a török Sibelius, s ez átkötést kínál ajánlónk utolsó tételéhez, ahol viszont a finn Sibelius jut szerephez. Századvégi 1. szimfóniáját az "budai Danubia Zenekar hangversenyén párosítja majd össze Hámori Máté Beethoven c-moll zongoraversenyével (Zeneakadémia, április 23., fél nyolc). A versenymű szólójára az örökifjú Vásáry Tamás vállalkozik.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.