mi a kotta?

A velencei tyúk

  • mi a kotta
  • 2014. május 17.

Zene

"Nem szeretem a hisztérikus nőket" - fogalmazott gúnyosan Nietzsche, amikor először találkozott Wagner fennkölt ünnepi színjátékával, a Parsifallal. A filozófus, aki pár évvel később - mint köztudott - Torinóban sírva borult egy elkínzott, szekérhúzó ló nyakába, ekkor még kevesebb megértést mutatott az egyetemes részvét és együtt szenvedés wagneri gesztusa iránt, amelynek alapérzületét a Mester egyik levelében éppen egy hasonló olasz utcai állatkínzás felidézésével körvonalazta.

"Nemrég történt, hogy mentem az utcán, és egy baromfiüzletre tévedt a tekintetem; szórakozottan figyeltem a feltornyozott, gusztusosan és étvágygerjesztően elrendezett árut, majd észrevettem egy férfit oldalt, aki egy tyúkot kopasztott serényen, mellette egy másik férfi épp az egyik ketrecbe nyúlt, elkapott egy élő tyúkot és leszakította a fejét. Az állat rettenetes sikolya és a szánalmas, elhaló hangok, amelyeket kimúlása közben hallatott, rémülettel töltötték el a lelkem. [...Ha ennek a szenvedésnek van egyáltalán célja] akkor az egyszerűen felébreszteni az együttes szenvedés érzését az emberben, aki ezáltal magába szívja az állat tökéletlen létezését, s minden létezés hibás voltát felismerve a világ megváltójává lesz. (Ez a jelentés jobban megvilágosodik majd előtted a Parsifal harmadik felvonásának nagypéntek reggeli jelenetéből.)"

Nagypénteken és húsvéthétfőn, mondhatni, hagyományszerűen vonul az operaház színpadára e mű (képünkön az 1882-es ősbemutató jelenetrajza), ezúttal Pinchas Steinberg vezényletével és a nem csupán termetében óriás finn basszista, Matti Salminen vendégszereplésével Gurnemanz részvétteljes szerepében (április 18. és 21., öt óra). A keresztény ünnepkör kitüntetett napjaiban emellett egy másik idevágó csodás zenemű, a fiatal Händel itáliai oratóriuma, az 1708-as La Resurrezione, azaz A feltámadás is pódiumra kerül, hála a Savaria Barokk Zenekar és vezetője, Németh Pál produkciójának (Zeneakadémia, április 20., hét óra). S persze pár nappal Koopman Máté-passiójának nyomában egy másik Bach-koncert is megszenteli majd a péntekünket: a MÁV Szimfonikus Zenekar Húsvéti oratóriummal záruló hangversenye, Kocsis Zoltánnal a karmesteri dobogón (Zeneakadémia, április 18., hét óra).

Amíg nagyszerű fő-zeneigazgatójuk a Zeneakadémián vezényel, addig a Nemzeti Filharmonikusok egy estére török uralom alá kerül. Nem csupán a karmester lesz török Isüin Metin személyében, de Camille Saint-Sa‘ns "Egyiptomi" melléknevű zongoraversenyének szólistája, Emre Elivar is (Nemzeti Hangversenyterem, április 18., fél nyolc). Mi több, a koncertet egy többé-kevésbé kortárs török zenemű, a Rituális tánc fogja megnyitni Ahmed Adnan Sayguntól. Saygun nemzeti zeneszerző a törököknél, mondhatni, ő volt a török Sibelius, s ez átkötést kínál ajánlónk utolsó tételéhez, ahol viszont a finn Sibelius jut szerephez. Századvégi 1. szimfóniáját az "budai Danubia Zenekar hangversenyén párosítja majd össze Hámori Máté Beethoven c-moll zongoraversenyével (Zeneakadémia, április 23., fél nyolc). A versenymű szólójára az örökifjú Vásáry Tamás vállalkozik.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.