mi a kotta?

Csak egy isten

  • mi a kotta
  • 2014. március 27.

Zene

"Az ismeretlenség homályát kedvelő zeneszerző vagyok, valahogy szégyellem bevallani a zeneszerzői tevékenységemet. Ez érthető is. Másoknál ez egyenes dolog, elkötelezettség, az élet célja - nekem pihenés, szórakozás, szeszély, mely elvon az igazi dolgomtól, a tanítástól és a tudománytól. [...] Szeretném befejezni az operámat, de nem akarok túlságosan belebonyolódni, nehogy rossz hatással legyen a másik tevékenységemre." Alekszandr Borogyin, a jeles orosz kémiaprofesszor vallott ekképp, aki bizony nem túlzott, amikor Liszt előtt bemutatkozva vasárnapi zeneszerzőnek nevezte magát.

Emlegetett operáját, az Igor herceget sem tudta végül befejezni, pedig ennek előkészületeit oly komolyan vette, hogy még a mi Hunfalvy Pálunkkal is kapcsolatot keresett: ugyan, adjon fölvilágosítást a kunok zenéjéről, akik tudvalevőleg a Borogyin operájában kitüntetett szerephez jutó polovecek rokonainak számítanak. Ha befejezni nem is tudta, azért az Igor herceg nemzeti operává lett orosz földön, s másutt is kedvvel játsszák Borogyin művét: most épp a Metben, ahonnan a hét végén HD-közvetítés hozza el Pestre az itt régóta nem szereplő operát (Fesztivál Színház, március 1., hat óra; Uránia, március 2., hét óra). A honvédő novgorodi uralkodót a kellően heroikus kiállású ufai sztárbasszista, Ildar Abdrazakov alakítja majd.

Befejezetlen alkotásokat ugyanezen hét végén a Fesztiválzenekar koncertjein is lelhetünk majd, minthogy a Fischer Iván vezényelte program első, kisebbik részét Schubert alig két tételre terjeszkedő h-moll szimfóniája fogja kitenni, hogy aztán Anton Bruckner ugyancsak befejezetlenül maradt 9. szimfóniája következzék (Nemzeti Hangversenyterem, február 28. és március 2., háromnegyed nyolc, ill. március 1., fél négy). Bruckner ezt az utolsó szimfóniáját hálásan a jóistennek ajánlotta, Meláth Andrea pénteki dalestjének (Solti Terem, február 28., hét óra) egyik zeneszerző-főszereplője, az erősen bipoláris Hugo Wolf viszont alkotási görcsei, éves megrekedései közepette emlegette istent, méghozzá bármilyen istent: "Csak egy isten segíthet rajtam. Add vissza nekem az ihletet, ébreszd föl a bennem szunnyadó démont, hogy szálljon meg újra - akkor istennek nevezlek, és oltárokat emelek neked!"

A Liszt Ferenc Kamarazenekar csütörtöki estjén szerencsésebb alkatú, kiegyensúlyozott zenetörténeti nagyságok sorjáznak majd, egy szolid, de híresen jó természetű (kis)mester, a Haydnnal és Mozarttal együtt kamarázó Johann Baptist Vanhal d-moll szimfóniáján kezdve a muzsikát (Zeneakadémia, március 6., fél nyolc). A nagynevű vendég ezen a koncerten a francia sztárzongorista, David Fray lesz (képünkön), akiről mellékesen az is elmondható, hogy ő a karmester Riccardo Muti veje. Mutinak egykor komoly szerepe volt abban, hogy Rost Andrea világkarrierje beindult, így a maestro neve átkötést kínál ajánlónk utolsó tételéhez: a Rost Andrea arcainak megmutatását ígérő áriaesthez, vagyis az "budai Danubia Zenekar keddi koncertjéhez (Zeneakadémia, március 4., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.