mi a kotta?

Én a prológ vagyok

  • mi a kotta
  • 2014. április 20.

Zene

"Ebben az időben folyton a Ricordi Kiadó táján lebzselt egy kövérkés, inkább alacsony termetű fiatalember, akinek a homlokára mindig rácsüngött egy fekete hajtincs, mint valami kérdőjel. A hajtincs tulajdonosának jövőjéről kérdez - vajon a költészetben lesz az, vagy a zenében? Egyik mellett sem tudott dönteni." A múlt századvégen látta ilyennek az ifjú Ruggiero Leoncavallót a barát, majd győzedelmes rivális, Giacomo Puccini egyik librettistája.

Igaz, az első világsiker még Leoncavallónak jött előbb össze, méghozzá úgy, hogy jószerint nem is kellett választ adnia a homlokáról kiolvasott kérdésre, hiszen a Bajazzók szövegét is ő maga írta. "Egy darab élet"-tel kecsegtette operájának közönségét, s ahogyan az a Prológban elhangzik:

"Emléke fészkiből egy dallam csengett

S megírta, valódi könnyekben ázva, égő lázban,

Hogy szíve dobbant, vére forrt!"

Ezzel a slágerszámmal indul majd vasárnap a brit bariton, a nagyszerű Simon Keenlyside áriaestje, amely a 2014-es Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik legfontosabb eseményének ígérkezik, elvégre a jóvágású operaművész (képünkön) most, ezzel a Leoncavallótól Wagnerig és a francia Thomas-ig ívelő koncerttel fog debütálni hazánkban (Nemzeti Hangversenyterem, március 23., fél nyolc). A fesztivál első hétvégéjének még egy operasztár vendége lesz, a Leoncavallót végképp lelépő Puccini Toscájának operaházi előadásaiban: a tenor José Cura (március 21. és 23., hét óra). S vasárnapra jut még egy teljes operaprodukció csodás vendégekkel: Händel 1733-as londoni opera seriáját, az Orlandót a fesztiválra ismét visszatérő Jean-Christophe Spinosi és pazar historikus együttese, az Ensemble Matheus szólaltatja meg, szinte napra három esztendővel a tematika másik remekműve, Vivaldi Orlando furiosója nyomában (Zeneakadémia, március 23., fél nyolc).

2012 után visszatér a fesztiválra a nagy hegedűs, Maxim Vengerov is, aki ezúttal a programon a Lengyel Kamarazenekar nevezet alatt felbukkanó Sinfonia Varsovia társaságában fogja elhúzni nekünk Mozart és Csajkovszkij műveit (Zeneakadémia, március 22., fél nyolc). Keddre azután egy brit nagyzenekar is kerül majd vendég gyanánt: a székhelyét Manchesterben tartó BBC Filharmonikusok együttese (Nemzeti Hangversenyterem, március 25., fél nyolc). Spanyol vezető karmestere, Juanjo Mena mellett még egy hangszeres szólista is ott szerepel majd a zenekar oldalán: a fiatal osztrák ütős virtuóz, Martin Grubinger, aki a marimba japán matriarchája, Keiko Abe egyik kompozíciójában is ütésre emeli majd verőit. S persze essék végezetül szó a fesztivál hazai nagyságairól is, jelesül Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hagyományos Bartók-koncertjéről a zeneszerző születésnapjának előestjén (Nemzeti Hangversenyterem, március 24., fél nyolc). A Fejérvári Zoltán szólójával megszólaló III. zongoraversenyt ezúttal egy Enescu-rapszódia és Csajkovszkij Manfréd-szimfóniája fogja majd közre.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.