mi a kotta?

Oltárgyalázó törpék

  • mi a kotta
  • 2014. június 22.

Zene

"Varázslatos tündérmese, ahol két férfi száll szembe két nővel, az utóbbiak egyikéhez, köztünk szólva, az Ön felesége szolgálhat modellül - ez természetesen maradjon teljesen entre nous, és nem különösebben fontos. Nos, az asszony igen bizarr, igen szép lelkű, alapjában véve; furcsa, hangulatember, uralkodó természetű és ugyanakkor szeretetre méltó; valójában ő lenne a főszereplő, és az egész dolog csupa tarka látványosság, palota és kunyhó, papok, hajók, fáklyák, sziklába vágott alagutak, kórus, gyermekek."

A boldog békeidők utolsó tavaszán, 1914 márciusában vázolta ekképpen új operaötletét Richard Straussnak a komponista sokat tűrő alkotótársa, Hugo von Hofmannsthal. Az ötlet 1919-re vált operai valósággá: ez lett Az árnyék nélküli asszony, amelynek hazai bemutatójára most vasárnap kerül sor az operaházban (május 25., 18 óra). A Strauss által vészesen szimbolikusnak érzett történet roppant igényes főszerepeit ezúttal Kovácsházi István, Sümegi Eszter, Komlósi Ildikó, valamint a vendég(bassz)bariton Heiko Trinsinger alakítja majd, lehetőségig rácáfolva a zeneszerző aggodalmára, miszerint a Császár, a Császárné és a többiek figuráit képtelenség "vörösvérsejtekkel megtölteni". E feladat megoldásában persze a rendező Szikora Jánosnak és a karmester Halász Péternek is jut majd munka bőséggel.

Ajánlónk most a Müpa irányába távolodik el az operaháztól, míg Gustav Mahler egykoron ugyaninnen Hamburg felé vette az irányt, 2. szimfóniájának eszméjével a kebelében. Ezt a nagyszabású, öttételes szimfóniát, helyesebben ennek első három tételét - éppenséggel Richard Strauss invitálására - Mahler a Berlini Filharmonikusokkal adhatta elő világpremier gyanánt. Ez az 1895 tavaszán megrendezett koncert ragadtatta a kor egyik tekintélyes és antiszemitának sem utolsó zenekritikusát e felhördülésre: "a Hans von Bülow által felszentelt oltárt [azaz a Berlini Filharmonikusok intézményét] most törpék gyalázták meg". A jelenkor persze ennél már valamelyest megértőbben ítél, s így a "Feltámadás" melléknevű szimfónia inkább ovációra számíthat pénteken, Keller András, a Concerto Budapest, az MR Énekkar, valamint a két énekes szólista, Rost Andrea és Mester Viktória produkcióját követően (Nemzeti Hangversenyterem, május 23., fél nyolc).

Egy nappal később ugyanitt, immár a MÁV Szimfonikus Zenekar bérleti, sőt mesterbérleti estjén egy valódi mester, az immár 91 felé zongorázó Menahem Pressler lesz a vendég (Nemzeti Hangversenyterem, május 24., fél nyolc). Pressler (képünkön) egy darab eleven zenetörténet: a világhírű Beaux Arts Trio egyik alapítója, Starker János kedves játszó- és tanártársa... A pesti koncerten Mozart utolsó zongoraversenyét játssza majd.

A hét eleje azután a Zeneakadémiáé: kedden a Muzsikás és a Szent Efrém Férfikar fog összekapaszkodni egymással egy rendhagyó Bartók-koncertre (május 27., fél nyolc), másnap aztán Mendelssohn oratóriuma, a Paulus vár majd ott reánk, méghozzá az ezúttal az "budai Danubiát irányító Vashegyi György pálcája alatt (május 28., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.