mi a kotta?

Oltárgyalázó törpék

  • mi a kotta
  • 2014. június 22.

Zene

"Varázslatos tündérmese, ahol két férfi száll szembe két nővel, az utóbbiak egyikéhez, köztünk szólva, az Ön felesége szolgálhat modellül - ez természetesen maradjon teljesen entre nous, és nem különösebben fontos. Nos, az asszony igen bizarr, igen szép lelkű, alapjában véve; furcsa, hangulatember, uralkodó természetű és ugyanakkor szeretetre méltó; valójában ő lenne a főszereplő, és az egész dolog csupa tarka látványosság, palota és kunyhó, papok, hajók, fáklyák, sziklába vágott alagutak, kórus, gyermekek."

A boldog békeidők utolsó tavaszán, 1914 márciusában vázolta ekképpen új operaötletét Richard Straussnak a komponista sokat tűrő alkotótársa, Hugo von Hofmannsthal. Az ötlet 1919-re vált operai valósággá: ez lett Az árnyék nélküli asszony, amelynek hazai bemutatójára most vasárnap kerül sor az operaházban (május 25., 18 óra). A Strauss által vészesen szimbolikusnak érzett történet roppant igényes főszerepeit ezúttal Kovácsházi István, Sümegi Eszter, Komlósi Ildikó, valamint a vendég(bassz)bariton Heiko Trinsinger alakítja majd, lehetőségig rácáfolva a zeneszerző aggodalmára, miszerint a Császár, a Császárné és a többiek figuráit képtelenség "vörösvérsejtekkel megtölteni". E feladat megoldásában persze a rendező Szikora Jánosnak és a karmester Halász Péternek is jut majd munka bőséggel.

Ajánlónk most a Müpa irányába távolodik el az operaháztól, míg Gustav Mahler egykoron ugyaninnen Hamburg felé vette az irányt, 2. szimfóniájának eszméjével a kebelében. Ezt a nagyszabású, öttételes szimfóniát, helyesebben ennek első három tételét - éppenséggel Richard Strauss invitálására - Mahler a Berlini Filharmonikusokkal adhatta elő világpremier gyanánt. Ez az 1895 tavaszán megrendezett koncert ragadtatta a kor egyik tekintélyes és antiszemitának sem utolsó zenekritikusát e felhördülésre: "a Hans von Bülow által felszentelt oltárt [azaz a Berlini Filharmonikusok intézményét] most törpék gyalázták meg". A jelenkor persze ennél már valamelyest megértőbben ítél, s így a "Feltámadás" melléknevű szimfónia inkább ovációra számíthat pénteken, Keller András, a Concerto Budapest, az MR Énekkar, valamint a két énekes szólista, Rost Andrea és Mester Viktória produkcióját követően (Nemzeti Hangversenyterem, május 23., fél nyolc).

Egy nappal később ugyanitt, immár a MÁV Szimfonikus Zenekar bérleti, sőt mesterbérleti estjén egy valódi mester, az immár 91 felé zongorázó Menahem Pressler lesz a vendég (Nemzeti Hangversenyterem, május 24., fél nyolc). Pressler (képünkön) egy darab eleven zenetörténet: a világhírű Beaux Arts Trio egyik alapítója, Starker János kedves játszó- és tanártársa... A pesti koncerten Mozart utolsó zongoraversenyét játssza majd.

A hét eleje azután a Zeneakadémiáé: kedden a Muzsikás és a Szent Efrém Férfikar fog összekapaszkodni egymással egy rendhagyó Bartók-koncertre (május 27., fél nyolc), másnap aztán Mendelssohn oratóriuma, a Paulus vár majd ott reánk, méghozzá az ezúttal az "budai Danubiát irányító Vashegyi György pálcája alatt (május 28., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.