mi a kotta?

Oltárgyalázó törpék

  • mi a kotta
  • 2014. június 22.

Zene

"Varázslatos tündérmese, ahol két férfi száll szembe két nővel, az utóbbiak egyikéhez, köztünk szólva, az Ön felesége szolgálhat modellül - ez természetesen maradjon teljesen entre nous, és nem különösebben fontos. Nos, az asszony igen bizarr, igen szép lelkű, alapjában véve; furcsa, hangulatember, uralkodó természetű és ugyanakkor szeretetre méltó; valójában ő lenne a főszereplő, és az egész dolog csupa tarka látványosság, palota és kunyhó, papok, hajók, fáklyák, sziklába vágott alagutak, kórus, gyermekek."

A boldog békeidők utolsó tavaszán, 1914 márciusában vázolta ekképpen új operaötletét Richard Straussnak a komponista sokat tűrő alkotótársa, Hugo von Hofmannsthal. Az ötlet 1919-re vált operai valósággá: ez lett Az árnyék nélküli asszony, amelynek hazai bemutatójára most vasárnap kerül sor az operaházban (május 25., 18 óra). A Strauss által vészesen szimbolikusnak érzett történet roppant igényes főszerepeit ezúttal Kovácsházi István, Sümegi Eszter, Komlósi Ildikó, valamint a vendég(bassz)bariton Heiko Trinsinger alakítja majd, lehetőségig rácáfolva a zeneszerző aggodalmára, miszerint a Császár, a Császárné és a többiek figuráit képtelenség "vörösvérsejtekkel megtölteni". E feladat megoldásában persze a rendező Szikora Jánosnak és a karmester Halász Péternek is jut majd munka bőséggel.

Ajánlónk most a Müpa irányába távolodik el az operaháztól, míg Gustav Mahler egykoron ugyaninnen Hamburg felé vette az irányt, 2. szimfóniájának eszméjével a kebelében. Ezt a nagyszabású, öttételes szimfóniát, helyesebben ennek első három tételét - éppenséggel Richard Strauss invitálására - Mahler a Berlini Filharmonikusokkal adhatta elő világpremier gyanánt. Ez az 1895 tavaszán megrendezett koncert ragadtatta a kor egyik tekintélyes és antiszemitának sem utolsó zenekritikusát e felhördülésre: "a Hans von Bülow által felszentelt oltárt [azaz a Berlini Filharmonikusok intézményét] most törpék gyalázták meg". A jelenkor persze ennél már valamelyest megértőbben ítél, s így a "Feltámadás" melléknevű szimfónia inkább ovációra számíthat pénteken, Keller András, a Concerto Budapest, az MR Énekkar, valamint a két énekes szólista, Rost Andrea és Mester Viktória produkcióját követően (Nemzeti Hangversenyterem, május 23., fél nyolc).

Egy nappal később ugyanitt, immár a MÁV Szimfonikus Zenekar bérleti, sőt mesterbérleti estjén egy valódi mester, az immár 91 felé zongorázó Menahem Pressler lesz a vendég (Nemzeti Hangversenyterem, május 24., fél nyolc). Pressler (képünkön) egy darab eleven zenetörténet: a világhírű Beaux Arts Trio egyik alapítója, Starker János kedves játszó- és tanártársa... A pesti koncerten Mozart utolsó zongoraversenyét játssza majd.

A hét eleje azután a Zeneakadémiáé: kedden a Muzsikás és a Szent Efrém Férfikar fog összekapaszkodni egymással egy rendhagyó Bartók-koncertre (május 27., fél nyolc), másnap aztán Mendelssohn oratóriuma, a Paulus vár majd ott reánk, méghozzá az ezúttal az "budai Danubiát irányító Vashegyi György pálcája alatt (május 28., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.