Prunyi Ilona a koncert első felében a fiatal Banda Ádámmal együtt muzsikált, s közös játékuk egyszerre tette érzékletessé a kettejük közötti emberi és művészi rokonszenv magas fokát, valamint azt a ritka konstellációt, amikor két, alapjában introvertált muzsikus terelgeti egymást a reflektorfény felé. Schubert g-moll és Brahms d-moll hegedű-zongora szonátájában Prunyi mindvégig a háttérből vezetett, s csak ritkán (mint a Brahms-szonáta harmadik, Un poco presto e con sentimento jelzésű tételében) eresztette delikát zongorahangját az előtérbe, Banda még érőfélben lévő, de már rég figyelemre méltó hegedűszava mellé. A koncert második felének programja bevallottan a zongorairodalom kedvelt ráadásszámai közül lett összeválogatva, s az elmúlt években kéztörésen, sőt -bénuláson is átesett Prunyi Ilona most bravúrszámok sorával bizonyíthatta manuális készségeinek újbóli diadalmas birtoklását. Kézkeresztezések és egyéb látványosan virtuóz szakaszok sorjáztak Chopin, Liszt és Dohnányi Ernő felhangzó darabjaiban, s ha itt-ott elő is fordult egy-egy melléütés vagy elkentebb zenei pillanat, azért az összhatás így is több mint imponálónak bizonyult. Az op. 34-es három Chopin-keringő sorozatnyitó, Asz-dúr darabja, majd a meghirdetett program végén Johann Strauss Kincskeringőjének Dohnányi-féle hálás, ámde kutyanehéz átirata különösen lenyűgöző állapotában mutatta a szerény pódiumalkatú zongorista művészetét. Ilyen műsor-összeállítással a koncert azután szinte észrevétlenül lépett át az immár valódi ráadások szakaszába, ahol Prunyi Ilona lelkes közönsége nem is adta alább további négy zongoradarab kikövetelésénél.
Müpa Fesztivál Színház, május 13.
