Koncert

Fischer Annie 100

Zene

Két magyar zongorista kerek évfordulóját, Fischer Annie születési centenáriumát és Prunyi Ilona pályafutásának ötvenedik évét ünnepelte az a fesztiválszínházi kamaraest, amely egyszersmind a két művésznő hajdani barátságának is emléket állított.

Prunyi Ilona a koncert első felében a fiatal Banda Ádámmal együtt muzsikált, s közös játékuk egyszerre tette érzékletessé a kettejük közötti emberi és művészi rokonszenv magas fokát, valamint azt a ritka konstellációt, amikor két, alapjában introvertált muzsikus terelgeti egymást a reflektorfény felé. Schubert g-moll és Brahms d-moll hegedű-zongora szonátájában Prunyi mindvégig a háttérből vezetett, s csak ritkán (mint a Brahms-szonáta harmadik, Un poco presto e con sentimento jelzésű tételében) eresztette delikát zongorahangját az előtérbe, Banda még érőfélben lévő, de már rég figyelemre méltó hegedűszava mellé. A koncert második felének programja bevallottan a zongorairodalom kedvelt ráadásszámai közül lett összeválogatva, s az elmúlt években kéztörésen, sőt -bénuláson is átesett Prunyi Ilona most bravúrszámok sorával bizonyíthatta manuális készségeinek újbóli diadalmas birtoklását. Kézkeresztezések és egyéb látványosan virtuóz szakaszok sorjáztak Chopin, Liszt és Dohnányi Ernő felhangzó darabjaiban, s ha itt-ott elő is fordult egy-egy melléütés vagy elkentebb zenei pillanat, azért az összhatás így is több mint imponálónak bizonyult. Az op. 34-es három Chopin-keringő sorozatnyitó, Asz-dúr darabja, majd a meghirdetett program végén Johann Strauss Kincskeringőjének Dohnányi-féle hálás, ámde kutyanehéz átirata különösen lenyűgöző állapotában mutatta a szerény pódiumalkatú zongorista művészetét. Ilyen műsor-összeállítással a koncert azután szinte észrevétlenül lépett át az immár valódi ráadások szakaszába, ahol Prunyi Ilona lelkes közönsége nem is adta alább további négy zongoradarab kikövetelésénél.

Müpa Fesztivál Színház, május 13.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.