Koncert

Fischer Annie 100

Zene

Két magyar zongorista kerek évfordulóját, Fischer Annie születési centenáriumát és Prunyi Ilona pályafutásának ötvenedik évét ünnepelte az a fesztiválszínházi kamaraest, amely egyszersmind a két művésznő hajdani barátságának is emléket állított.

Prunyi Ilona a koncert első felében a fiatal Banda Ádámmal együtt muzsikált, s közös játékuk egyszerre tette érzékletessé a kettejük közötti emberi és művészi rokonszenv magas fokát, valamint azt a ritka konstellációt, amikor két, alapjában introvertált muzsikus terelgeti egymást a reflektorfény felé. Schubert g-moll és Brahms d-moll hegedű-zongora szonátájában Prunyi mindvégig a háttérből vezetett, s csak ritkán (mint a Brahms-szonáta harmadik, Un poco presto e con sentimento jelzésű tételében) eresztette delikát zongorahangját az előtérbe, Banda még érőfélben lévő, de már rég figyelemre méltó hegedűszava mellé. A koncert második felének programja bevallottan a zongorairodalom kedvelt ráadásszámai közül lett összeválogatva, s az elmúlt években kéztörésen, sőt -bénuláson is átesett Prunyi Ilona most bravúrszámok sorával bizonyíthatta manuális készségeinek újbóli diadalmas birtoklását. Kézkeresztezések és egyéb látványosan virtuóz szakaszok sorjáztak Chopin, Liszt és Dohnányi Ernő felhangzó darabjaiban, s ha itt-ott elő is fordult egy-egy melléütés vagy elkentebb zenei pillanat, azért az összhatás így is több mint imponálónak bizonyult. Az op. 34-es három Chopin-keringő sorozatnyitó, Asz-dúr darabja, majd a meghirdetett program végén Johann Strauss Kincskeringőjének Dohnányi-féle hálás, ámde kutyanehéz átirata különösen lenyűgöző állapotában mutatta a szerény pódiumalkatú zongorista művészetét. Ilyen műsor-összeállítással a koncert azután szinte észrevétlenül lépett át az immár valódi ráadások szakaszába, ahol Prunyi Ilona lelkes közönsége nem is adta alább további négy zongoradarab kikövetelésénél.

Müpa Fesztivál Színház, május 13.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.