mi a kotta?

Vidor habok

  • mi a kotta
  • 2013. május 18.

Zene

"1795. február 1-jén a walesi herceg meghívott a yorki herceg zeneestélyére, amelyen az egész királyi család, az orániai herceg stb. jelen volt. Egész este csak az én műveimet játszották. Én a zongoránál ültem, s a végén még énekelnem is kellett. A király, aki mindaddig csak Händel zenéjét volt hajlandó meghallgatni, erősen figyelt. Azután beszélgetett velem, és a királynéhoz vezetett, aki igen hízelgő dolgokat mondogatott. Egy német dalomat énekeltem: Ich bin der verliebste."

Második londoni útján jegyezte fel magának Haydn művészi elismertségének és társadalmi reputációjának látványos megnövekedését, amely oly magasra emelte a falusi bognármester fiát. E második londoni út terméséből való az a 102-es sorszámú B-dúr szimfónia, amely az MR zenei együtteseinek Vashegyi György által vezényelt koncertjét fogja megnyitni, hogy az estet az ugyancsak időskori remekmű, A Megváltó hét utolsó szava a kereszten oratorikus változata zárja majd (Nemzeti Hangversenyterem, április 20., fél nyolc). Haydn libériás, zenészi szolgálatának korszakából, méghozzá az Esterházyak szegődött muzsikusaként töltött évtizedek elejéről, 1762-ből való ellenben az a D-dúr kürtverseny, amely a Concerto Budapest programján Zempléni Szabolcs szólójával hangzik majd fel, méghozzá Schubert kis és "mennyei hosszúságú" Nagy, C-dúr szimfóniája által közrefogva (Budapest Music Center, április 19., fél nyolc). A hét végét egyebekben Radu Lupu, Fischer Iván és a Fesztiválzenekar második és harmadik koncertje uralja majd, amelynek középpontjában a számozás szerint első, amúgy meg második C-dúr zongoraverseny áll Beethoventől, ugyancsak az 1790-es évek közepéről, mint Haydn említett londoni szimfóniája (Nemzeti Hangversenyterem, április 19., háromnegyed nyolc, ill. április 20., fél négy).

"Vidor habú sötétkék tengeren

Lelkünk szabad és éppoly végtelen,

Amerre szél fodrot ver a habon,

Hazánk az ott, s miénk a hatalom..."

Így indul Lord Byron (festményünk mutatja) 1814-es elbeszélő költeménye, A kalóz, amelynek nyomán Verdi operát komponált: többször is majdnem hozzákezdve, majd végül igen szolid lelkesedéssel bevégezve munkáját. Akárcsak a két hete emlegetett Stiffeliónak, úgy ennek az operának is Triesztben tartották az ősbemutatóját, ám az 1848-as premier egyértelmű bukással végződött. Maga a zeneszerző nem volt jelen a balsikerű előadáson, mindössze írásban látta el előzetesen tanácsokkal a női főszerep megformálóját, visszafogott előadásmódra biztatva a művészeket: "Ön jobban tudja, mint én, hogy a haragnak nem kell okvetlenül kiabálásban kifejeződnie." A Verdi-bicentenárium most ezt az operát is elénk hozza, méghozzá a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar produkciójában, hazai és vendégénekesekkel, Carlo Montanaro vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, április 25., fél nyolc). A Stiffelio esetében, megfeledkezve egy kilencvenes évekbeli koncertszerű vállalkozásról, amelyet Pál Tamás vezényelt Szegeden, tévedtünk egyet a múltkor. Ám ha igaz, A kalóz valóban most kerül majd legelső ízben a magyar közönség elé, így hát indokolt élnünk a kínálkozó egyszeri lehetőséggel.

Figyelmébe ajánljuk