mi a kotta?

Vidor habok

  • mi a kotta
  • 2013. május 18.

Zene

"1795. február 1-jén a walesi herceg meghívott a yorki herceg zeneestélyére, amelyen az egész királyi család, az orániai herceg stb. jelen volt. Egész este csak az én műveimet játszották. Én a zongoránál ültem, s a végén még énekelnem is kellett. A király, aki mindaddig csak Händel zenéjét volt hajlandó meghallgatni, erősen figyelt. Azután beszélgetett velem, és a királynéhoz vezetett, aki igen hízelgő dolgokat mondogatott. Egy német dalomat énekeltem: Ich bin der verliebste."

Második londoni útján jegyezte fel magának Haydn művészi elismertségének és társadalmi reputációjának látványos megnövekedését, amely oly magasra emelte a falusi bognármester fiát. E második londoni út terméséből való az a 102-es sorszámú B-dúr szimfónia, amely az MR zenei együtteseinek Vashegyi György által vezényelt koncertjét fogja megnyitni, hogy az estet az ugyancsak időskori remekmű, A Megváltó hét utolsó szava a kereszten oratorikus változata zárja majd (Nemzeti Hangversenyterem, április 20., fél nyolc). Haydn libériás, zenészi szolgálatának korszakából, méghozzá az Esterházyak szegődött muzsikusaként töltött évtizedek elejéről, 1762-ből való ellenben az a D-dúr kürtverseny, amely a Concerto Budapest programján Zempléni Szabolcs szólójával hangzik majd fel, méghozzá Schubert kis és "mennyei hosszúságú" Nagy, C-dúr szimfóniája által közrefogva (Budapest Music Center, április 19., fél nyolc). A hét végét egyebekben Radu Lupu, Fischer Iván és a Fesztiválzenekar második és harmadik koncertje uralja majd, amelynek középpontjában a számozás szerint első, amúgy meg második C-dúr zongoraverseny áll Beethoventől, ugyancsak az 1790-es évek közepéről, mint Haydn említett londoni szimfóniája (Nemzeti Hangversenyterem, április 19., háromnegyed nyolc, ill. április 20., fél négy).

"Vidor habú sötétkék tengeren

Lelkünk szabad és éppoly végtelen,

Amerre szél fodrot ver a habon,

Hazánk az ott, s miénk a hatalom..."

Így indul Lord Byron (festményünk mutatja) 1814-es elbeszélő költeménye, A kalóz, amelynek nyomán Verdi operát komponált: többször is majdnem hozzákezdve, majd végül igen szolid lelkesedéssel bevégezve munkáját. Akárcsak a két hete emlegetett Stiffeliónak, úgy ennek az operának is Triesztben tartották az ősbemutatóját, ám az 1848-as premier egyértelmű bukással végződött. Maga a zeneszerző nem volt jelen a balsikerű előadáson, mindössze írásban látta el előzetesen tanácsokkal a női főszerep megformálóját, visszafogott előadásmódra biztatva a művészeket: "Ön jobban tudja, mint én, hogy a haragnak nem kell okvetlenül kiabálásban kifejeződnie." A Verdi-bicentenárium most ezt az operát is elénk hozza, méghozzá a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar produkciójában, hazai és vendégénekesekkel, Carlo Montanaro vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, április 25., fél nyolc). A Stiffelio esetében, megfeledkezve egy kilencvenes évekbeli koncertszerű vállalkozásról, amelyet Pál Tamás vezényelt Szegeden, tévedtünk egyet a múltkor. Ám ha igaz, A kalóz valóban most kerül majd legelső ízben a magyar közönség elé, így hát indokolt élnünk a kínálkozó egyszeri lehetőséggel.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.