Koncert

Mi vagyunk a rock

Zene

Meglepően jóra sikeredett az idén a Sziget line-up az előző évek kínálatához képest. Rockzenei fronton jó pár izgalmas koncert vár ránk – kiválasztottuk azt a tízet, amelyeket szerintünk vétek lenne kihagyni.

Kezdjük a sort a Shame nevű angol zenekarral (augusztus 10., péntek, 16.45, A38 Színpad), akiknek Songs of Praise című debütáló lemezét az év elején mi is halálra dicsértük. (Dicsértessék, 2018. február 1.) A The Fall együttesért, illetve annak nemrég elhunyt frontemberéért, Mark E. Smith-ért fanatikusan rajongó londoni srácok leginkább a hetvenes évek végi posztpunkból merítenek; dalaikat a néha kicsit dumálós, néha kicsit ordibálós énekstílus, valamint az izgalmasan torzított gitársound jellemzi.

Kereken egy órával később kezd a Dan Panaitescu Nagyszínpadon a brightoni illetőségű The Kooks, ami azt jelenti, hogy aki mindkét koncertet el akarja csípni, annak pont lesz ideje átérni. Luke Pritchard és társai már kétszer is jártak a Szigeten: először 2008-ban, amikor még headlinerek voltak, majd hat évvel később. Akkor már sokkal kiforrottabb és profibb zenekarnak tűntek, a koncertjük után pedig a tagok a nagy keverőtorony tetején buliztak az Outkast haknijára. Legutóbbi lemezük meglepően táncosra sikeredett a korábbi indie-s munkáikhoz képest, éppen ezért kíváncsian várjuk az ötödik lemezüket is, az három héttel a szigetes koncert után fog megjelenni.

Szombaton az A38 Színpadon lép fel 18.30-tól Everything Every­thing. Ők sem először járnak nálunk: ez lesz a harmadik magyarországi koncertjük (és a második szigetes). A manchesteri csapat amolyan „okos” gitárpopot játszik, némi elektronikával és a TV On The Radiót idéző falzett énekhangokkal, de hatásaik között kimutatható az Elbow, a Radiohead és Timbaland is. Jó hír, hogy most különösen jó formában érkeznek hozzánk: tavalyi, A Fever Dream című negyedik albumuk lett az eddigi legjobban sikerült munkájuk.

Vasárnap igazi rockos nap lesz: négy előadót is ajánlunk az aznapi kínálatból. Elsőként egy rendhagyó punk-rock duót, a Slavest az A38 Színpadon, 18.30-kor. Ez lesz az első szigetes koncertjük, bár korábban többször is jártak nálunk – legutóbb a tavalyi Bánkitó Fesztiválon. A kétfős line-up ne ijesszen el senkit: az állva doboló Isaac Holman vérbeli frontember, aki elképesztő intenzitással püföli és ordítozza végig a bulikat. Új dalokra biztosan számíthatunk, ugyanis a harmadik Slaves-album mindössze öt nappal a koncert után fog megjelenni.

Egy igazi legenda lép 19.30-kor a Nagyszínpadra, nem más, mint Liam Gallagher. Az egykori Oasis-frontember 18 év után tér vissza a Szigetre, ezúttal már szólóban. A sokszor kiszámíthatatlan viselkedéséről, határtalan önbizalmáról és érthetetlen hablatyolásáról ismert rocksztár tavaly jelentette meg első saját albumát As You Were címmel, és meglepően jó kritikákat sikerült begyűjtenie, de szinte biztosra vehetjük, hogy ennek a koncertnek a gerincét az Oasis klasszikusai adják majd.

Ezen a napon adja első magyarországi koncertjét (az A38 Színpadon, 20.15-től) a Wolf Alice. Gitárzenei szempontból ők az idei Sziget egyik legnagyobb fogásának számítanak – egy olyan zenekar, amelyet nem csak a közönség, hanem a kritikusok is imádnak. A shoegaze-es, indie-s dalokat játszó együttes élén napjaink egyik legizgalmasabb énekesnőjét, Ellie Rowsellt találjuk. A zenekar eddig két lemezt jelentetett meg (My Love Is Cool, 2015; Visions of a Life, 2017), és az az érdekességük, hogy mindkettő a brit lista második helyéig jutott.

Közvetlenül a Wolf Alice után, 22.00-kor lép fel ugyanezen a helyszínen Ausztrália egyik legszorgalmasabb és legfurcsább nevű társulata, a pszichedelikus rockzenét játszó King Gizzard & The Lizard Wizard. Hogy mennyire keményen dolgoznak, arra nagyszerű példa, hogy egyedül 2017-ben nem kevesebb, mint öt albumot adtak ki. Szeretnek stúdiózni, de leginkább élőben vannak elemükben, és aki valamilyen oknál fogva lemaradna a szigetes koncertjükről, az másnap megnézheti őket az Akváriumban.

Végezetül a zárónap (augusztus 14., kedd) kínálatából ajánlunk három zenekart – mindegyik a Nagyszínpadon lép fel. 17.45-kor kezd a Blossoms, akik ott voltak a 2016-os BBC Sound listán, ami a befutás előtt álló legtehetségesebb előadókat szokta összeválogatni minden évben. Cím nélküli első albumuk tavalyelőtt látott napvilágot, a Cool Like You című folytatás pedig áprilisban került a lemezboltokba. A Blossoms szerethető gitárpopot játszik, a koncertjük ideális választás lehet a korábbi idősávban.

Összeállításunk egyetlen amerikai zenekara, a philadelphiai székhelyű The War On Drugs 19.30-kor lép fel. A Wolf Alice mellett talán az ő koncertjüket várjuk a legjobban, ugyanis az utóbbi két albumuk egyaránt nagyszerűen sikerült, ráadásul a tavaly kiadott A Deeper Understanding még egy Grammy-díjat is bezsebelt. Az Adam Granduciel vezette, és a tagjai között korábban Kurt Vile-t is tudó csapat a legjobb amerikai heartland hagyományokból (à la Tom Petty, Bruce Springsteen) építkezik, és ezt önti le jó adag pszichedéliával.

A Nagyszínpad zárókoncertjét 21.30-től adja az elmúlt bő évtized talán legjelentősebb gitárpopzenekara, az Arctic Monkeys. A napokban bakafrizurát villantó Alex Turner és társai négy évvel ezelőtt igencsak lagymatag koncertet adtak a VOLT Fesztiválon, úgyhogy most itt a lehetőség a javításra. Kérdés, hogy mennyire erőltetik a májusban kiadott Tranquility Base Hotel & Casino albumot, amely komoly váltást hozott a zenekar hangzásában, meglehetősen megosztotta a rajongókat, és mi sem voltunk oda érte különösebben. (Visszhang, 2018. május 24.) Ettől függetlenül a koncertet nagyon várjuk, hiszen Turneréknek nem akármilyen diszkográfia áll rendelkezésükre a setlist összeállításához.

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.