Lemez

Mihály Borbély Quartet: Grenadilla

Zene

A lemez címe nem valami krumplis tésztára utal, hanem a klarinét és a tárogató anyagát adó fafajta neve. Az új album minden tekintetben előrelépés, miközben tartják az irányt: az utolsó hangig igényes, gazdag zene. A Borbély Műhely (exportra: Quartet) következetesen és kitartóan magas színvonalon teljesít. Keskeny ösvényen viszik magukkal tovább a táncházas népzene belemenősségét, a balkáni szűkített hangközöket és az észveszejtő páratlan ritmusokat, a Coltrane-örökségből kiinduló mai jazzegyüttesek összetett dallam- és harmóniai alapjain. Sorlemezeik ideális időközönként követik egymást, a tagcserék semmilyen módon nem törték meg a fejlődés ívét – pedig a jazz-szaxofon akadémiai tanára és rettentően sok egyéb fúvós hangszer mestere, a Vujicsics Együttes alapító tagja már vagy húsz éve megalapította ezt az együttest, és jó sok más „projektben” is benne van. Jelenleg a kifogyhatatlan szellemességű Tálas Áron zongorázik, de két rögtönzött szám erejéig felbukkan elődje, Szabó Dániel is. Baló István helyét a doboknál időközben G. Szabó Hunor vette át, az állandóságot az ugyancsak kiváló nagybőgős, Horváth Balázs képviseli. Már az első számban minden eldől, amikor a My Favourite Things (a Sound of Music slágeréből Coltrane csinált jazzhimnuszt) parafrázisa egy tulipános ládából kanyarog elő. Innen nem is olyan meglepő a kéthangú tilinkóimpro, sodornak magukkal a futamok és az egész zenekar megállíthatatlan lendülete. Borbély szerény, tanári attitűdje abban is megjelenik, ahogyan az elindított szekeret (Élet-szekéren) hagyja haladni. A kiérlelt, tudatos koncepció adott, művészi érvényessége vitathatatlan, ehhez már „csak” a keresettségtől mentes imprók kellenek, hogy megtöltsék jelenidejűséggel. De az is jól jött, hogy a zenekarvezető és részben a tagok pompás, gondolatébresztő témákkal álltak elő. A kiadó előrelátásának köszönhetően az album hét különböző online platformon is hallgatható.

BMC Records 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.