Lemez

Mihály Borbély Quartet: Grenadilla

Zene

A lemez címe nem valami krumplis tésztára utal, hanem a klarinét és a tárogató anyagát adó fafajta neve. Az új album minden tekintetben előrelépés, miközben tartják az irányt: az utolsó hangig igényes, gazdag zene. A Borbély Műhely (exportra: Quartet) következetesen és kitartóan magas színvonalon teljesít. Keskeny ösvényen viszik magukkal tovább a táncházas népzene belemenősségét, a balkáni szűkített hangközöket és az észveszejtő páratlan ritmusokat, a Coltrane-örökségből kiinduló mai jazzegyüttesek összetett dallam- és harmóniai alapjain. Sorlemezeik ideális időközönként követik egymást, a tagcserék semmilyen módon nem törték meg a fejlődés ívét – pedig a jazz-szaxofon akadémiai tanára és rettentően sok egyéb fúvós hangszer mestere, a Vujicsics Együttes alapító tagja már vagy húsz éve megalapította ezt az együttest, és jó sok más „projektben” is benne van. Jelenleg a kifogyhatatlan szellemességű Tálas Áron zongorázik, de két rögtönzött szám erejéig felbukkan elődje, Szabó Dániel is. Baló István helyét a doboknál időközben G. Szabó Hunor vette át, az állandóságot az ugyancsak kiváló nagybőgős, Horváth Balázs képviseli. Már az első számban minden eldől, amikor a My Favourite Things (a Sound of Music slágeréből Coltrane csinált jazzhimnuszt) parafrázisa egy tulipános ládából kanyarog elő. Innen nem is olyan meglepő a kéthangú tilinkóimpro, sodornak magukkal a futamok és az egész zenekar megállíthatatlan lendülete. Borbély szerény, tanári attitűdje abban is megjelenik, ahogyan az elindított szekeret (Élet-szekéren) hagyja haladni. A kiérlelt, tudatos koncepció adott, művészi érvényessége vitathatatlan, ehhez már „csak” a keresettségtől mentes imprók kellenek, hogy megtöltsék jelenidejűséggel. De az is jól jött, hogy a zenekarvezető és részben a tagok pompás, gondolatébresztő témákkal álltak elő. A kiadó előrelátásának köszönhetően az album hét különböző online platformon is hallgatható.

BMC Records 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.