A barokk opera mint bábszínház: ezt az operatörténeti közhelyet formálta át Lille-ben előadássá a rendező Jean Bellorini, és a végeredmény részint gusztusosnak, részint meggyőzően színszerűnek bizonyult. A sokat szenvedett longobárd királynő történetében ilyesformán főszerephez jutnak a bábok és babák, illetve a kalandjaikat végigálmodó, énekszólam nélküli gyermek Flavio megformálója, az egzotikus bájú Aminata Diouaré. A kiskorú némaszereplő elöljáró méltatása azonban ne tévesszen meg senkit: a felnőtt énekesek is jók, sőt legalább felerészben egyenesen nagyszerűek. Az előadás színpadi húzóneve és legpompásabb közreműködője vitán felül a fiatal lengyel kontratenor, Jakub Józef Orliński, akiért kifejezetten nehezünkre esne nem rajongani. Ez alkalommal a bizalmas tanácsadó és segítőtárs obligát, másodrangú operai szerepkörét betöltve és azon rögvest túl is nőve működik: kivételes oldottsága és erős jelenléte az első pillanattól félreismerhetetlen, játéka a bábokkal elementáris humorú, s amikor énekelnivalója is akad, az maga az érzéki gyönyör. A produkció másik csillaga a zenekari árokban lelhető: a régizenés mintaalakulatát, a Le Concert d’Astrée-t vezénylő Emmanuelle Haïm. Mindenekelőtt az ő érzékeny és képzeletgazdag zenei irányításának tudható be, hogy Händel operai művészetéről írván most sem a kiismerhetőség, sem a formulaszerűség, sem az önismétlés réges-rég bevett vádpontját nem sütheti el a Rodelinda több mint elégedett recenzense.
Erato 2 DVD, 2019
