Zene

Aki nem itthon, hanem külföldön világhírű.

A rajongás képessége és az új utáni kutatás többnyire elmúlik – helyére a nosztalgia lép a zenebarátok legtöbbjénél. De miért is?

Magyarország elektronikus zenei partikultúrája biztosan látott már szebb napokat - vagyis éjszakákat -, mindazonáltal ha az utóbbi évtizedet vesszük, belátható, hogy nem csupán a műfaj legnépszerűbb előadói, hanem a zsánerre legnagyobb hatást gyakoroló művészek, illetve a feltörekvő tehetségek is folyamatosan tiszteletüket tették nálunk.

Kezdetben volt a Csókolom, aztán lett belőle Puszi. A Puszi nagyon jó, és marad is a placcon, de most újra felmerült, hogy Csókolom is legyen. Erről lesz szó a következőkben.

Izlandot háromszázezren lakják, és egy ideje úgy tűnik, mintha a szigetország minden polgára nemzetközileg is jegyzett pop- vagy rockzenekarokban játszana. Hogyan és kik működtetik az izlandi könnyűzenei színteret? A helyszínen kerestük a választ.

"Stahlbaum egészségügyi főtanácsos gyermekeinek december huszonnegyedikén egész nap tilos volt bemenniük a nappali szobába és még inkább az abból nyíló szalonba. Frici és Marika a hátsó szoba sarkában kuporogtak, az alkonyi sötétség egyre mélyült körülöttük, s mivel elfelejtettek lámpát vinni nekik, inukba szállt a bátorságuk."

Most már van ilyenünk is, valami, ami senki másnak nincs, valami, amiben megint mindenkit beelőztünk, avagy az egyik műsorszerkesztő csatornaindító szavait kölcsönvéve: "kuriózum Magyarországon és a Kárpát-medencében is".