mi a kotta?

Mint egy fejfájós csalogány

  • mi a kotta
  • 2019. február 17.

Zene

„Uram! Nyolc éve orrpolip gyötör, májfertőzés és reumatikus fájdalmak következtében föllépett komplikáció. Az ön Ogive-ját meghallgatva jelentős javulás állott be állapotomban. Az ön 3. Gymnopédiájának négyszeri-ötszöri alkalmazása következtében gyógyulás jelentkezett. Fölhatalmazom önt, Erik Satie úr, hogy e tanúsítványt tetszése szerint fölhasználja. Fogadja köszönetemet. Az ön hálás Lagrange asszonya, pécigny-les-balayette-i napszámos.” Hajdan ilyen, sőt még ilyenebb „olvasói levelekkel” bombázta a párizsi lapokat a meghökkentésben (is) utazó Erik Satie (festményünkön), aki magát nem is zeneszerzőnek, hanem inkább fonometrográfusnak nevezte. A mindenkor frappírozó címeket kiötlő (lásd: Körte formájú darabok) Satie Gymnopédiáit és 3. gnossienne-jét jövő pénteken a Pannon Filharmonikusok előadásában hallhatjuk majd, méghozzá azon a koncerten, amelyen a pécsi zenekar új vezetőjével, Gilbert Vargával fog Pesten vizitálni (Nemzeti Hangversenyterem, január 25., fél nyolc).

Satie tudvalevőleg az előadási utasítások terén is rendre szabadjára eresztette a fantáziáját, ilyesforma előírásokkal mulattatva a zongoristákat: „könnyedén, mint egy tojás” vagy „mint egy fejfájós csalogány”. Másként ugyan, de azért a hét egy másik kitüntetett komponistája, Johannes Brahms is felismerhető az előadási utasításai és tempójelzései révén. Ő ugyanis feltűnő előszeretettel – és egyszersmind mértéktartásról tanúskodó módon – szerepeltette ezekben a non troppo (nem túlságosan) és a poco (kicsit, kissé) fordulatokat. Az előbbi például megtalálható a 2. szimfónia első és második tételének feliratában is. Ezt a művet hétfőn nem kisebb zenekar, mint a Bécsi Filharmonikusok együttese fogja megszólaltatni (Nemzeti Hangversenyterem, január 21., fél nyolc). A karmester itt Michael Tilson Thomas lesz, a koncert másik fő száma gyanánt pedig Beethoven c-moll zongoraversenyét halljuk majd a körünkbe ünnepelt nagyságként visszatérő Igor Levit szólójával. Brahms Hegedűversenyében ugyancsak két non troppót és ráadásként még egy pocót is lelhetünk, de persze ne ezért menjünk el jövő szerdán a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának hangversenyére, ahol Vásáry Tamás a mondott versenymű nyomában Liszt Esztergomi miséjét fogja elvezényelni (Nemzeti Hangversenyterem, január 23., fél nyolc).

És akkor jöjjenek a Zeneakadémia esedékes nagy dobásai! Paul McCreesh régizenés együttese, a Gabrieli Consort & Players Purcell patrióta érzelmekben és varázsdallamokban gazdag semi-operáját, az Artúr királyt készül koncertszerűen előadni (január 22., fél nyolc). A MÁV Szimfonikus Zenekar hétfői programján, Liszt és Kodály művei között, Perényi Miklós egy jószerint ismeretlen szerzeményt, a néhai pompás karmester, Doráti Antal Csellóversenyét fogja megszólaltatni (január 21., hét óra). Jövő csütörtökön és pénteken pedig az első két résszel útjára indul az a sorozat, amely Robert Schumann zon­gorás kamarazenéjének összkiadását ígéri Várjon Dénes szerkesztésében és főszereplésével (Solti Terem, január 24. és 25., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.