„Uram! Nyolc éve orrpolip gyötör, májfertőzés és reumatikus fájdalmak következtében föllépett komplikáció. Az ön Ogive-ját meghallgatva jelentős javulás állott be állapotomban. Az ön 3. Gymnopédiájának négyszeri-ötszöri alkalmazása következtében gyógyulás jelentkezett. Fölhatalmazom önt, Erik Satie úr, hogy e tanúsítványt tetszése szerint fölhasználja. Fogadja köszönetemet. Az ön hálás Lagrange asszonya, pécigny-les-balayette-i napszámos.” Hajdan ilyen, sőt még ilyenebb „olvasói levelekkel” bombázta a párizsi lapokat a meghökkentésben (is) utazó Erik Satie (festményünkön), aki magát nem is zeneszerzőnek, hanem inkább fonometrográfusnak nevezte. A mindenkor frappírozó címeket kiötlő (lásd: Körte formájú darabok) Satie Gymnopédiáit és 3. gnossienne-jét jövő pénteken a Pannon Filharmonikusok előadásában hallhatjuk majd, méghozzá azon a koncerten, amelyen a pécsi zenekar új vezetőjével, Gilbert Vargával fog Pesten vizitálni (Nemzeti Hangversenyterem, január 25., fél nyolc).
Satie tudvalevőleg az előadási utasítások terén is rendre szabadjára eresztette a fantáziáját, ilyesforma előírásokkal mulattatva a zongoristákat: „könnyedén, mint egy tojás” vagy „mint egy fejfájós csalogány”. Másként ugyan, de azért a hét egy másik kitüntetett komponistája, Johannes Brahms is felismerhető az előadási utasításai és tempójelzései révén. Ő ugyanis feltűnő előszeretettel – és egyszersmind mértéktartásról tanúskodó módon – szerepeltette ezekben a non troppo (nem túlságosan) és a poco (kicsit, kissé) fordulatokat. Az előbbi például megtalálható a 2. szimfónia első és második tételének feliratában is. Ezt a művet hétfőn nem kisebb zenekar, mint a Bécsi Filharmonikusok együttese fogja megszólaltatni (Nemzeti Hangversenyterem, január 21., fél nyolc). A karmester itt Michael Tilson Thomas lesz, a koncert másik fő száma gyanánt pedig Beethoven c-moll zongoraversenyét halljuk majd a körünkbe ünnepelt nagyságként visszatérő Igor Levit szólójával. Brahms Hegedűversenyében ugyancsak két non troppót és ráadásként még egy pocót is lelhetünk, de persze ne ezért menjünk el jövő szerdán a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának hangversenyére, ahol Vásáry Tamás a mondott versenymű nyomában Liszt Esztergomi miséjét fogja elvezényelni (Nemzeti Hangversenyterem, január 23., fél nyolc).
És akkor jöjjenek a Zeneakadémia esedékes nagy dobásai! Paul McCreesh régizenés együttese, a Gabrieli Consort & Players Purcell patrióta érzelmekben és varázsdallamokban gazdag semi-operáját, az Artúr királyt készül koncertszerűen előadni (január 22., fél nyolc). A MÁV Szimfonikus Zenekar hétfői programján, Liszt és Kodály művei között, Perényi Miklós egy jószerint ismeretlen szerzeményt, a néhai pompás karmester, Doráti Antal Csellóversenyét fogja megszólaltatni (január 21., hét óra). Jövő csütörtökön és pénteken pedig az első két résszel útjára indul az a sorozat, amely Robert Schumann zongorás kamarazenéjének összkiadását ígéri Várjon Dénes szerkesztésében és főszereplésével (Solti Terem, január 24. és 25., hét óra).
