Magyar Narancs: Öt évvel ezelőtt játszottatok a Szigeten, és az X-akták híres főcímtémája volt a bevonuló zenétek. Miért éppen az?
Charlie Steen: Mert nem vesszük magunkat túl komolyan. Szeretünk bohóckodni, és attól a zenétől nevethetnékünk van. Manapság is használjuk néha, de bejátszottuk már a Rocky filmzenéjét, egy híres dalt a Pomádéból, nemrég pedig a Tűzszekerek főtémáját. Volt, hogy egy bluesszámra mentünk a színpadra, és sok egyéb vicces dolgot használunk. A legjobb az volt, amit összeraktunk egy londoni koncertünkre. Ismered a Pindúr pandúrokat? Nagyon népszerű rajzfilm volt gyerekkorunkban. Hangmintáztunk dumákat a főcímből, és az egészből lett egy igazán vad és vicces színpadi intró.
MN: A Szigeten jó pár középkorú angol néző pogózott a zenétekre a színpad előtt. Ha mostanában koncerteztek, inkább fiatalok vannak, vagy felbukkannak a negyvenes-ötvenes arcok is?
CS: Egy időben elég sok ilyen középkorú manusz jött a koncertjeinkre. Mi úgy hívjuk őket, hogy „Radio 6 faterok”. (A Radio 6 a BBC egyik rádióadója, elsősorban alternatív zenét játszik – N. I.) Elég jól illik rájuk ez az elnevezés. Nagyon barátságosak, és néha elsztorizzák nekünk, hogy „öcsém, én láttam a Clash-t 1982-ben!”, meg ilyeneket. Amikor legutóbb otthon turnéztunk a harmadik albumunkkal, azt állapítottuk meg, hogy sokat fiatalodott a közönségünk. Megfigyeltem a követőinket a Spotify-on, és a legtöbben a 25 és 27 év közötti korosztályt képviselik. De tudod, hogy mi a durva? Őket nem nagyon látjuk a koncerteken! Általában a 18 és 24 év közöttiek néznek minket élőben, illetve a 30 felettiek. Bizonyos helyeken az idősebbek vannak többségben a bulijainkon, máshol a fiatalok.
MN: Az első lemezetekre, a Songs of Praise-re jelentős mértékben hatott a The Fall. Még mindig fontos számotokra Mark E. Smith zenekara?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
