Interjú

„Mint egy kiképzőtábor”

Charlie Steen énekes

Zene

A Reflektor Fesztivál fő fellépője a Shame volt. Az angol posztpunkzenekar frontembere a koncert előtt adott interjút a Narancsnak. Kiderült, hogy a színfalak mögött sokkal visszafogottabb figura, mint a közönség előtt.

Magyar Narancs: Öt évvel ezelőtt játszottatok a Szigeten, és az X-akták híres főcímtémája volt a bevonuló zenétek. Miért éppen az?

Charlie Steen: Mert nem vesszük magunkat túl komolyan. Szeretünk bohóckodni, és attól a zenétől nevethetnékünk van. Manapság is használjuk néha, de bejátszottuk már a Rocky filmzenéjét, egy híres dalt a Pomádéból, nemrég pedig a Tűzszekerek főtémáját. Volt, hogy egy bluesszámra mentünk a színpadra, és sok egyéb vicces dolgot használunk. A legjobb az volt, amit összeraktunk egy londoni koncertünkre. Ismered a Pindúr pandúrokat? Nagyon népszerű rajzfilm volt gyerekkorunkban. Hangmintáztunk dumákat a főcímből, és az egészből lett egy igazán vad és vicces színpadi intró.

MN: A Szigeten jó pár középkorú angol néző pogózott a zenétekre a színpad előtt. Ha mostanában koncerteztek, inkább fiatalok vannak, vagy felbukkannak a negyvenes-ötvenes arcok is?

CS: Egy időben elég sok ilyen középkorú manusz jött a koncertjeinkre. Mi úgy hívjuk őket, hogy „Radio 6 faterok”. (A Radio 6 a BBC egyik rádióadója, elsősorban alternatív zenét játszik – N. I.) Elég jól illik rájuk ez az elnevezés. Nagyon barátságosak, és néha elsztorizzák nekünk, hogy „öcsém, én láttam a Clash-t 1982-ben!”, meg ilyeneket. Amikor legutóbb otthon turnéztunk a harmadik albumunkkal, azt állapítottuk meg, hogy sokat fiatalodott a közönségünk. Megfigyeltem a követőinket a Spotify-on, és a legtöbben a 25 és 27 év közötti korosztályt képviselik. De tudod, hogy mi a durva? Őket nem nagyon látjuk a koncerteken! Általában a 18 és 24 év közöttiek néznek minket élőben, illetve a 30 felettiek. Bizonyos helyeken az idősebbek vannak többségben a bulijainkon, máshol a fiatalok.

MN: Az első lemezetekre, a Songs of Praise-re jelentős mértékben hatott a The Fall. Még mindig fontos számotokra Mark E. Smith zenekara?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.