Interjú

„Mint egy kiképzőtábor”

Charlie Steen énekes

Zene

A Reflektor Fesztivál fő fellépője a Shame volt. Az angol posztpunkzenekar frontembere a koncert előtt adott interjút a Narancsnak. Kiderült, hogy a színfalak mögött sokkal visszafogottabb figura, mint a közönség előtt.

Magyar Narancs: Öt évvel ezelőtt játszottatok a Szigeten, és az X-akták híres főcímtémája volt a bevonuló zenétek. Miért éppen az?

Charlie Steen: Mert nem vesszük magunkat túl komolyan. Szeretünk bohóckodni, és attól a zenétől nevethetnékünk van. Manapság is használjuk néha, de bejátszottuk már a Rocky filmzenéjét, egy híres dalt a Pomádéból, nemrég pedig a Tűzszekerek főtémáját. Volt, hogy egy bluesszámra mentünk a színpadra, és sok egyéb vicces dolgot használunk. A legjobb az volt, amit összeraktunk egy londoni koncertünkre. Ismered a Pindúr pandúrokat? Nagyon népszerű rajzfilm volt gyerekkorunkban. Hangmintáztunk dumákat a főcímből, és az egészből lett egy igazán vad és vicces színpadi intró.

MN: A Szigeten jó pár középkorú angol néző pogózott a zenétekre a színpad előtt. Ha mostanában koncerteztek, inkább fiatalok vannak, vagy felbukkannak a negyvenes-ötvenes arcok is?

CS: Egy időben elég sok ilyen középkorú manusz jött a koncertjeinkre. Mi úgy hívjuk őket, hogy „Radio 6 faterok”. (A Radio 6 a BBC egyik rádióadója, elsősorban alternatív zenét játszik – N. I.) Elég jól illik rájuk ez az elnevezés. Nagyon barátságosak, és néha elsztorizzák nekünk, hogy „öcsém, én láttam a Clash-t 1982-ben!”, meg ilyeneket. Amikor legutóbb otthon turnéztunk a harmadik albumunkkal, azt állapítottuk meg, hogy sokat fiatalodott a közönségünk. Megfigyeltem a követőinket a Spotify-on, és a legtöbben a 25 és 27 év közötti korosztályt képviselik. De tudod, hogy mi a durva? Őket nem nagyon látjuk a koncerteken! Általában a 18 és 24 év közöttiek néznek minket élőben, illetve a 30 felettiek. Bizonyos helyeken az idősebbek vannak többségben a bulijainkon, máshol a fiatalok.

MN: Az első lemezetekre, a Songs of Praise-re jelentős mértékben hatott a The Fall. Még mindig fontos számotokra Mark E. Smith zenekara?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.