mi a kotta?

Modernek hete

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/1-2. hétre

„Nem hiszem, hogy Prokofjev valaha komoly zeneszerzőnek tartott volna; ő Stravinskyt tartotta riválisának, és egyszer sem mulasztotta el, hogy bántó megjegyzést tegyen rá. Emlékszem, egyszer belefogott egy aljas történetbe, ami Stravinskyról szólt. Félbeszakítottam” – írja emlékirataiban Sosztakovics, aki máshol azt is bevallja, sosem lettek Prokofjevvel barátok, aki „kemény tojás volt, és semmi más nem érdekelte, csakis saját maga és a zenéje”.

A januári Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál nyitókoncertjén egy ritka darab is felcsendül Prokofjevtől: a g-moll kvintett zenei anyaga eredetileg egy Trapèze című baletthez készült a húszas években, Párizsban. Miután a szerző a balett előadását megtiltotta, csak 2002-ben rekonstruálták a darabot. Ezen a hangversenyen azonban kétszeresen születik újjá: Sztojanov Georgi zeneszerző-énekes, az Ensemble Trapèze vezetőjének lenyűgöző előadásában a balett eredeti tételei közé saját dalai fonódnak, melyeket Rimbaud költészete ihletett (Zeneakadémia, Solti Terem, január 11., hét óra). Folytatódjék a kortárs zene rajongóinak hete egy dokumentumfilmmel: Eötvös Péter tizenharmadik, egyben utolsó operája, és az első, amely magyar nyelven íródott, a Valuska, amely Krasznahorkai László regényéből készült. Kalmár András filmje ugyancsak az Átlátszó Hang keretében látható (BMC, Könyvtár, január 13., hat óra).

Krzysztof Penderecki, aki még életében intézménnyé vált a lengyel zenében, öt éve hunyt el. A krakkói zeneművészeti főiskola, amelynek a hetvenes–nyolcvanas években tanára volt, immár az ő nevét viseli, s az intézmény kamara­zenekara, az Orkiestra Kameralna AMKP most Budapestre látogat, hogy modern lengyel darabokból adjon nagykoncertet. A legendás hegedűs-zeneszerzőnő, Grażyna Bacewicz darabja tényleg ritkaság (Zeneakadémia, január 14., fél nyolc). Másnap a Rádiózenekar játszik Beethovent: Vásáry Tamás és Hontvári Gábor vezényel, a felcsendülő darabok között pedig a Karfantáziát és a Pastorale szimfóniát találjuk (Zeneakadémia, január 15., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.