mi a kotta?

Modernek hete

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/1-2. hétre

„Nem hiszem, hogy Prokofjev valaha komoly zeneszerzőnek tartott volna; ő Stravinskyt tartotta riválisának, és egyszer sem mulasztotta el, hogy bántó megjegyzést tegyen rá. Emlékszem, egyszer belefogott egy aljas történetbe, ami Stravinskyról szólt. Félbeszakítottam” – írja emlékirataiban Sosztakovics, aki máshol azt is bevallja, sosem lettek Prokofjevvel barátok, aki „kemény tojás volt, és semmi más nem érdekelte, csakis saját maga és a zenéje”.

A januári Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál nyitókoncertjén egy ritka darab is felcsendül Prokofjevtől: a g-moll kvintett zenei anyaga eredetileg egy Trapèze című baletthez készült a húszas években, Párizsban. Miután a szerző a balett előadását megtiltotta, csak 2002-ben rekonstruálták a darabot. Ezen a hangversenyen azonban kétszeresen születik újjá: Sztojanov Georgi zeneszerző-énekes, az Ensemble Trapèze vezetőjének lenyűgöző előadásában a balett eredeti tételei közé saját dalai fonódnak, melyeket Rimbaud költészete ihletett (Zeneakadémia, Solti Terem, január 11., hét óra). Folytatódjék a kortárs zene rajongóinak hete egy dokumentumfilmmel: Eötvös Péter tizenharmadik, egyben utolsó operája, és az első, amely magyar nyelven íródott, a Valuska, amely Krasznahorkai László regényéből készült. Kalmár András filmje ugyancsak az Átlátszó Hang keretében látható (BMC, Könyvtár, január 13., hat óra).

Krzysztof Penderecki, aki még életében intézménnyé vált a lengyel zenében, öt éve hunyt el. A krakkói zeneművészeti főiskola, amelynek a hetvenes–nyolcvanas években tanára volt, immár az ő nevét viseli, s az intézmény kamara­zenekara, az Orkiestra Kameralna AMKP most Budapestre látogat, hogy modern lengyel darabokból adjon nagykoncertet. A legendás hegedűs-zeneszerzőnő, Grażyna Bacewicz darabja tényleg ritkaság (Zeneakadémia, január 14., fél nyolc). Másnap a Rádiózenekar játszik Beethovent: Vásáry Tamás és Hontvári Gábor vezényel, a felcsendülő darabok között pedig a Karfantáziát és a Pastorale szimfóniát találjuk (Zeneakadémia, január 15., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.