mi a kotta?

Modernek hete

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/1-2. hétre

„Nem hiszem, hogy Prokofjev valaha komoly zeneszerzőnek tartott volna; ő Stravinskyt tartotta riválisának, és egyszer sem mulasztotta el, hogy bántó megjegyzést tegyen rá. Emlékszem, egyszer belefogott egy aljas történetbe, ami Stravinskyról szólt. Félbeszakítottam” – írja emlékirataiban Sosztakovics, aki máshol azt is bevallja, sosem lettek Prokofjevvel barátok, aki „kemény tojás volt, és semmi más nem érdekelte, csakis saját maga és a zenéje”.

A januári Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál nyitókoncertjén egy ritka darab is felcsendül Prokofjevtől: a g-moll kvintett zenei anyaga eredetileg egy Trapèze című baletthez készült a húszas években, Párizsban. Miután a szerző a balett előadását megtiltotta, csak 2002-ben rekonstruálták a darabot. Ezen a hangversenyen azonban kétszeresen születik újjá: Sztojanov Georgi zeneszerző-énekes, az Ensemble Trapèze vezetőjének lenyűgöző előadásában a balett eredeti tételei közé saját dalai fonódnak, melyeket Rimbaud költészete ihletett (Zeneakadémia, Solti Terem, január 11., hét óra). Folytatódjék a kortárs zene rajongóinak hete egy dokumentumfilmmel: Eötvös Péter tizenharmadik, egyben utolsó operája, és az első, amely magyar nyelven íródott, a Valuska, amely Krasznahorkai László regényéből készült. Kalmár András filmje ugyancsak az Átlátszó Hang keretében látható (BMC, Könyvtár, január 13., hat óra).

Krzysztof Penderecki, aki még életében intézménnyé vált a lengyel zenében, öt éve hunyt el. A krakkói zeneművészeti főiskola, amelynek a hetvenes–nyolcvanas években tanára volt, immár az ő nevét viseli, s az intézmény kamara­zenekara, az Orkiestra Kameralna AMKP most Budapestre látogat, hogy modern lengyel darabokból adjon nagykoncertet. A legendás hegedűs-zeneszerzőnő, Grażyna Bacewicz darabja tényleg ritkaság (Zeneakadémia, január 14., fél nyolc). Másnap a Rádiózenekar játszik Beethovent: Vásáry Tamás és Hontvári Gábor vezényel, a felcsendülő darabok között pedig a Karfantáziát és a Pastorale szimfóniát találjuk (Zeneakadémia, január 15., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.