Magyar Narancs: Attila, ezúttal is te irányítottad a lemezfelvétel munkálatait, mint legutóbb, de akkor sokkal stresszesebbnek tűntél.
Horváth Attila: Az akkori hibáimból nagyon sokat tanultam, főleg az időbeosztás terén, amit természetesen megint alábecsültem, de két héttel hosszabbra ütemeztem a lemezfelvételt, és ez nagyon sokat segített. Volt némi csúszás, mert az utolsó pillanatban jött egy olyan lehetőség, hogy az ESP gitárgyártó céggel támogatási szerződést kötöttünk, és vettünk is két új hangszert. Szerettem volna ezeket használni a lemezen, ezért picit meg kellett variálni a feljátszás sorrendjét. Az éneklés volt az a kritikus pont, amin megcsúsztunk: nálunk két énekes van, ezért elég sok variációs lehetőség adódik arra, hogy ki mit énekeljen, és ezek - akármennyire gondosan feldemózza az ember a lemezfelvétel előtt - az utolsó pillanatban is megváltozhatnak.
Csongor Bálint: Főleg azért, mert a szövegek a demózásnál még nem készültek el, és amikor az ember megírja a végleges verziókat, csomószor változnak prozódiailag, és akkor már nem lehet úgy elénekelni, ahogy a demón, és sokszor új énekdallamot kell írni. Én írtam az összes szöveget, és előfordult, hogy Máté (Tilk Máté énekes - V. Á.) begyakorolt valamit otthon a demóra, kijött a stúdióba, én meg közben átírtam az ő részét is, és akkor kezdhetett neki elölről. Ezekkel a dolgokkal meg lehet azért csúszni.
HA: Most is feszített volt az utolsó egy-két hét, de sokkal koncepciózusabb voltam a keverést illetően, mint a múltkor. Akkor rengeteg mindent kipróbáltam, amivel nagyon elment az idő, most pedig pontosan tudtam, hogy mit akarok.
MN: Még az első lemeznél nyilatkoztatok úgy, talán a Hammerworldnek, hogy nem tudtok télen énekelni, mert akkor mindenféle betegség ragad rátok.
HA: Az első lemez után éppen azt hitték, hogy télen nem tudnak énekelni.
CSB: Aztán rájöttünk, hogy egyáltalán nem tudunk.
HA: Akkor még nyáron sem tudtak, most már télen is.
MN: Az évek meg a rutin?
CSB: Meg az énektanár. Három dolog nagyon fontos egyébként az éneklésnél: az egyik az, hogy rendesen halljam saját magam, a másik, hogy meg kell találni az egyensúlyt a színpadi ugrándozás és az éneklés közt, mert a kettő együtt nem megy, a harmadik meg a helyes légzéstechnika, a hangképzés és társai. Énektanárhoz egyébként három éve járok, és óriásit fejlődtem azóta. Felvettünk néhány nyári bulit, és összehasonlítva korábbi felvételekkel ég és föld a különbség.
MN: Te is tanítasz, nem?
CSB: Így van. Annyian kerestek vele, hogy elkezdtem foglalkozni a tanítással is, és most tizenhét tanítványom van. A zenekaron kívül ez és a producerkedés ki is tölti a napjaimat.
MN: Attila után te is átmentél producerbe?
CSB: Vokálkoordinátor vagyok, ami annyit tesz, hogy az énektémák és a szövegek összerakásában, kidolgozásában segítem a zenekarokat a stúdióban.
HA: Egy csomó munkája van benne, csak soha nem derül ki, illetve csak annak a számára, akivel épp dolgozik. Kicsit etikátlan lenne kitenni egy ilyen volt/ilyen lett mixet - emiatt nagyon kevesen tudják, mit tud hozzátenni egy Bálinthoz hasonló producer egy zenekarhoz.
CSB: Régen, amikor olvastuk a lemezborítón a producer nevét, mi is csak néztünk, hogy ez most mit csinál, és csak most, hogy mindkettőnk foglalkozik ezzel, jöttünk rá, milyen sokat jelent. Van, ahol persze csak nüansznyi dolgot változtat az ember, de van, ahol tisztességesen bele kell nyúlni a dolgokba.
HA: Visszatérve a mi lemezünkre: nálunk Varga Zoltán volt a külső fül. Az első két anyagunkat ő keverte, és elég jól ismeri a zenekart, ráadásul munkatársam a SuperSize Recordingban. A Bookmarks készítése azért is volt egyébként stresszes, mert ott ez én voltam, és utólag érzem is, hogy azért van, amit másképp csinálnék.
MN: Például?
HA: A hangzást most nem boncolgatnám, mondjuk, a gitársoundot nem érzem elég erősnek, de a dalszerkezeteken mindenképp alakítanék. Akkoriban ilyen progresszív világmegváltás volt rajtunk, és később szembesültünk azzal, hogy a nehezebb szerkezetű, komplexebb dalok élőben nem működnek annyira. Egy picit több kapaszkodóval és rövidebb dalokkal operálnék, körülbelül úgy, ahogy a mostani lemezen. A Books For The Dyslexic például nagy kedvencem, mégsem játsszuk koncerten, mert van egy indokolatlan dobszóló a szám közben, és nagyon hosszúak a verzék.
CSB: A verzét, mondjuk, már akkor próbáltad megvágatni velünk, és én hisztiztem ki, hogy maradjon úgy, ahogy van, mert úgy volt meg az énekdallam íve. Nem nagyon szoktunk Attilával vitatkozni amúgy ilyeneken, kivéve, ha egy már megírt szövegből kell kivágni sorokat, mert az azért megbonyolítja a dolgokat rendesen.
MN: Attila, érdekes, hogy ezt mondod, mert nekem az új lemez sem tűnik egyszerűnek.
HA: Nem is azt mondanám, hogy egyszerűbb, hanem...
CSB: ...kompaktabb.
HA: A dalszerkezetek egyszerűsödtek inkább.
CSB: De nem is minden dalé. Az Every Skiné például egy tipikus Subscribe-dalfelépítés.
HA: Az igen, de a lemez nagy részén azért mégiscsak négy perc átlaghosszúságú számok vannak, szemben a korábbi anyagok dalaival.
MN: Ez is konceptanyag lett?
CSB: Félig. Négy dal kapcsolódik össze: volt egy elég hosszú kapcsolatom, ami nyár közepén ért véget, és eléggé rottyra mentem benne. Ezekben a dalokban írtam ki magamból, ami azért is fontos, mert korábban sosem születtek ennyire személyes szövegeim. Ez a négy dal - a The Verdant, a Run To The City, a The Thrice és a Tépj függönyt - a kapcsolat megromlását meséli el. Mondhatni, ez a lemez tengelye.
MN: A Bookmarkson is volt egy magyar nyelvű dal, az Álomtégla, és most is született egy. Koncepció, hogy minden lemezen legyen egy slágeresebb, magyar nyelvű szám?
CSB: A Tépj függönyt kész volt angolul, Varga Zoli pedig szó szerint rám parancsolt, hogy írjam meg magyarul. Ezen elvitatkozgattunk egy darabig, majd négy óra alatt megszületett a magyar szöveg, és végül így maradt. Azt gondoltuk, hogy ez lesz a lemez slágere, de a rádiók visszadobták azzal, hogy túl kemény nekik. Az angol szöveg is jó volt rá, de magyarul még jobb lett.
MN: Az Álomtégla végül is mérhetően sikeresebb lett, mint az angol nyelvű társai?
CSB: Abszolút. Egész más közeget sikerült vele megfogni.
HA: Ha a youtube-os megtekintéseket megnézed, körülbelül négyszer annyi a nézettsége, mint a többinek. Az a dal jóval több emberhez jutott el, de aki azt hitte, hogy ilyen az egész lemez, annak csalódnia kellett.
CSB: Az alterközönség vevő volt rá, de biztos volt olyan, aki utána megszerette a többi dalt is.
MN: A Bookmarks megjelenése után játszottatok a Müpában két koncertet is áthangszerelt dalokkal. Ennek tervezitek a folytatását?
CSB: Nemcsak a Müpában játszottunk, hanem például a Veszprémi Utcazene Fesztiválon is, ami számomra az egyik legjobb koncertélmény volt valaha. A Müpában azért szorult a zabszem rendesen.
HA: Egyébként szeretnénk folytatást most már új dalokkal, és ha lesz rá lehetőség, egy komplett nagyzenekarral kiegészülve. Az azért nagy kihívás lenne.