Zene

Monterey nagy hírét nem a dzsesszfesztivál alapozta meg, hanem a gáláns férfiak, akik tudták, hogy egy gallon bor milyen kedves ajándék egy nőnek. A fél gallon bor is szép ajándék, különösen, ha még mást is adnak mellé, és a hatvanas években ez könnyen lehet egy rockkoncert, a kétezresekben meg egy hőskorba visszarévedő DVD. Az én ajándékomon a 67-es Monterey Popfesztivál egyik koncertje van, egy szám kivételével teljes egészében. Jimi Hendrix viszont esélyt sem ad a nosztalgiára.

A kötet beharangozója a lehető legtöbbet ígéri: ez az első átfogó antológia a női testről. Nosza, itt volt ennek az ideje, mert a jó öreg szexuális forradalom ide vagy oda, még jócskán vannak lemaradások, tabuk és görcsök a témában, lenne mit kibeszélni, megnevezni.

Aki szerelem, halál, erőszak, sőt szarás ügyében mindent tud, és hebegés-habogás nélkül képes mindezt megosztani egy gyerekkel, nos, még az ilyen ember is tanulhat valamit Pernilla Stalfelt könyveiből.

Ismét egy szótár, megint a Tinta Kiadó gondozásában, és újfent egy ínyenc darab: az Értelmező szótár+ külalakra illeszkedik abba a takaros sorozatba, amely az esztendők során annyi figyelmet, sőt lelkesedést ébresztett nemcsak tanárok, olvasók és nyelvészek körében, hanem a kortárs magyar írók berkeiben is.

Nyolc kis kritika

A modorosságokban kicsit is járatos néző előtt hamar leleplezi magát ez a mozi, olyat ugyanis csak az úgynevezett függetlenek szoktak, hogy mintegy mellékesen komponálják bele a képeikbe a közérdekű információkat. A Kalifornia királya kezdőképei is e lényegre törő aszimmetria szerint alakulnak: a tájba keresetlenül belógatott McDonald's felirat nem hagy kétséget afelől, hogy a valóság mely rétegébe is keveredtünk.

Nosztalgikus szórakoztató ismeretterjesztés szombat estére. Legfeljebb nem pizzát rendelünk hozzá, hanem egy üveg Hubertust; aztán lesz közös gyerekkori élményeinkre alapozott összeborulás... Pont, ahogy Móricka elképzeli.

Popper Leó, aki annak idején már vagy még "élőben" látta Henry Matisse-t, nála pedig jó néhány fauve festő munkáját, egy cinikusnak tetsző, de nagyon józan, prehermeneutikai apokrifjében azt állítja: "A művészet fejlődésének fő tényezője a félreértés."

A teljesítmény már az első szempillantásra imponáló: közel ezer oldalon 42 tudós szerző 63 tanulmánya fürkészi a magyar irodalom hosszú tizenkilencedik századát, s hozzá a témák és közelítések változatossága is módfelett megkapó.

Nincs gyógyír az esztéta bajára. Ha Kemény Zsigmond kapcsán tudni szeretné, mi is hát a történelmi regény, ilyen útmutatást kap: "Az az egyébként sem különösen kielégítő megkülönböztetés, mely szerint Kemény társadalmi és történeti regényeket írt, a keletkezésüket az olvasásuktól elválasztó idő növekedésével egyre kétségesebb értelművé válik, hiszen a mai olvasónak már a reformkor is történelem, nemcsak a XVII. század." Ezek szerint sok-sok lombhulltával minden regény történelmi regénnyé nemesedik, mint a jó bor.

Nyolc kis kritika

Nem bírom a hippiket - a jól ismert punk/hardcore vélekedések miatt, és azért sem, mert néhány kivételt leszámítva a hatvanas évek fontos mozgalma rengeteg üres és dögunalmas zenekart, előadót generált. Szóval minden okom megvolna rá, hogy lehúzzam a keresztvizet főhősünkről, aki úgy néz ki, mint aki nemrég csatlakozott a Haight-Ashbury kommunájához, és éppen készül az altamonti fesztiválon való fellépésére, de a lemezei meghallgatása után mindig zavarba jövök.

A Molokóban elhíresült bájos díva, a nehezen kiejthető keresztnévvel büszkélkedő Róisín kisasszony anyaegyüttesét és korábbi alkotótársát (Mark Brydon) maga mögött hagyva gyorsan megtalálta a maga útját és egyben új zenei pajtásait.

karácsony, nagy lemezek: a FolkEurópa Kiadó három kimondottan ragyogó magyar albumot jelentetett meg karácsonyra. Ritka ünnepi pillanat, tizenöt csillaggal.