Interjú

„Nagyot lendítene rajta egy megrendelés”  

Dobri Dániel zeneszerző

Zene

Több mint hatvan színdarabhoz komponált zenét, de nemrég már a saját darabját mutatta be, és most komponálja első operáját is Márai Sándor egyik könyvéből – ezekről kérdeztük.

Magyar Narancs: Az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőversenyen III. díjat kapott művedről, a PentaTonesról talán ösztönösen beszéltél színpadi fogalmakkal. Alapvetően színpadban, látványban gondolkozol?

Dobri Dániel: A történetmesélés, a dramaturgia szinte mániámmá vált.

MN: Talán azért, mert legfontosabb tanáraid Tallér Zsófia és Fekete Gyula voltak? Mit tanultál tőlük?

DD: Nagyon hasonló dolgokat, bár más-más fogalmazásban. Zsófia a „zenedramaturgia” kifejezést használta, Fekete Gyula pedig a hangok, a zene irányáról beszélt. De mindkettőjüktől azt – hangozzék bármilyen banálisan –, hogy legyen a darabnak eleje, közepe, vége, vagyis legyen egyértelmű iránya. Nem könnyű megfogalmazni, hogy ez mit jelent, de most épp az a feladatom, hogy ezt leírjam a doktori dolgozatomban. A zeneszerzés során ez apró részletekben mutatkozik meg, vonatkozhat például a szólamok irányára, de a zene sűrűségére is. A „zenei történetmesélésnek” mindig világosnak kell lennie. Az utóbbi egy-két évben úgy kezdek komponálni, hogy hosszasan jegyzetelek, akár hetekig-hónapokig, és a zongoránál próbálgatok akkordokat, hangsorokat, frázisokat, majd a jegyzeteim alapján rögzítem a készülő darab szabályait: a hangrendszert, esetleg a motívumokat és a harmóniavázat is. Ezután kezdődik a zeneszerzés: már csak úgy kell elrendezni a hangokat, hogy azok egymásból építkezzenek, ezáltal pedig tiszta, érthető dramaturgiát eredményezzenek.

MN: A doktori dolgozatod témája „A kórusművészet teatralitása”. Foglalkozol-e itt esetleg a régi Halastó együttes két egykori vezetője, Halas Dóra és Tóth Árpád munkásságával, akik jelentős mértékben bevonják a színházat a kórusmunkájukba?

DD: Természetesen. Tóth Árpáddal már a doktori felkészülés idején is beszélgettünk, főleg kortárs kórusszerzőkről. Halas Dóra munkásságát is rég­óta követem. Egyértelműen ők ketten e témakör legavatottabb képviselői és alkotói. Fontos még megemlíteni Sáry Lászlót; az ő módszerét tavaly a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a gyakorlatban is alkalmaztam Horváth Csaba osztályában; a munkáiból nagyon sok tanulságot le lehet vonni. Úgy dolgozik kortárs zenei eszközökkel, hogy az érthetővé válik a zenei előképzettséggel nem rendelkező embernek is. Gesztusokat, hangzásokat rendez egységes rendszerbe, általában nem is kotta alapján, hanem egy-egy szöveges vagy vizuális magyarázattal, úgy, hogy az énekelhető, valamint hallgatva is könnyen értelmezhető legyen. A zenedramaturgia és történetmesélés számomra ilyen eszköz, általuk a zene közelebb hozható a szélesebb közönséghez is. Nem nevezném missziónak, de mindenképp erős szándékom, hogy ne csak a szakmának írjak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”