Opera

Ez a méreg

Donizetti: Lucrezia Borgia

Kritika

Miként azt már a címe is sejteti, a Lucrezia Borgia primadonna­opera: itt, ha ugyan nem is minden, de majdnem minden a díván múlik.

Beteg torkú, indiszponált címszereplővel előadni Donizetti operáját ilyesformán igencsak problematikus vállalkozás. Ezt tapasztalhattuk meg a múlt szombaton a Müpában, előbb csak az aggasztó jeleket felismerve, majd a második szünet végén megtett bejelentést követően immár kollektív együttérző szorongással hallgatva Yolanda Auyanet küzdelmes énekszavát. Igaz, szép pillanatokat és érzékeny színpadi gesztusokat még így is köszönhettünk a jeles spanyol szopránnak, különösen az első (de facto második) felvonás drámai hevű kettőseiben.

Ám a mérgekkel és ellenmérgekkel virtuózan bánó pápaleány, többedik házasságánál járó feleség és titkos anya komplex figurája ilyen körülmények között szükségképp árnyékba került, főleg mivel a szereposztás számos pontján örvendetesen egészséges, s egyszersmind kiművelt, a belcanto előadásmódhoz alkalmatos hangokat találhattunk. Így Lucrezia féltékeny férjét, Alfonso d’Estét alakító Bretz Gábor kirobbanóan energikus és stílusos szólamformálását ámultatta. A harmincas évei első felében járó román énekes, Ștefan Pop pedig könnyeden szárnyaló, biztos magasságokkal rendelkező tenorjával állt jót a saját nem sejtett édesanyjába szerelmes Gennaro figurájáért. Akadt még aztán egy, a nadrágszerepét (Maffio Orsini) remekül kitöltő mezzoszoprán a világkarrierre esélyes Cecilia Molinari személyében, s jutott az előadásba két, hangban felettébb bővelkedő szolga is: Haja Zsolt és Bakonyi Marcell.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.