Interjú

„Nálunk biztosra megy”

Harcsa Veronika, Gyémánt Bálint zenészek

Zene

Legújabb lemezüket ismét belga zenésztársaikkal rögzítették, kvartettfelállásban. Az immár tíz éve működő duó tagjait a mai jazz jelentéséről, német kiadókról, a közönség elvárásairól kérdeztük.

Magyar Narancs: Két éve is a belga Nicolas Thys bőgőssel és Antoine Pierre dobossal készítettetek lemezt, de kerültétek a kvartett kifejezést. A mostani lemezborítón is csak a kettőtök neve szerepel, de a koncertjeiteket Harcsa Veronika – Gyémánt Bálint Quartetként hirdetik. Van ennek jelentősége?

Harcsa Veronika: A kvartett állandó lett, épp az új lemez készítése során váltunk zenekarrá így négyen. De ezzel párhuzamosan a duófelállás is megmaradt. Tulajdonképpen az alkalom és a körülmények befolyásolják, hogy milyen formációban lépünk föl. Ennek van anyagi és logisztikai vonzata, de van olyan esemény, amelyhez a duó intimitása passzol jobban, máskor, például egy nagy fesztiválon, a zenekar erősebb hangzása.

Gyémánt Bálint: A lemez azért a kettőnk nevén jelent meg, mert a mi szellemi termékünk, mi vagyunk a szerzők, a mi világunkat és gondolatainkat tükrözi vissza, belga zenésztársaink kreatív energiájukat és szakmai tudásukat adták ehhez. A müpás koncertnél azért használjuk a „quartet” megjelölést, mert ez lesz az egyetlen olyan hazai alkalom, amikor ők is fellépnek velünk.

MN: Hogyan találtatok rájuk?

Harcsa Veronika: Belgiumban ismerkedtünk meg, amikor a brüsszeli konzervatóriumban voltam mesterképzésen. Antoine Pierre az osztálytársam volt, Nicolas Thys pedig közismert belga sessionzenész. Mindkettőjüknek saját zenekara van, más projektekben is dolgoznak, ugyanakkor remek csapatjátékosok, akikkel hamar megtaláltuk a közös hangot.

MN: Nem tudnátok hazai zenészekkel helyettesíteni őket?

Harcsa Veronika: Nem akarjuk. Szeretünk velük dolgozni a személyiségük és zenei tudásuk mellett a szakmai tapasztalataik miatt is – mindketten hosszabb ideig dolgoztak New Yorkban. Nagyon jó zenészek vannak Magyarországon, de mi így négyen vagyunk egy zenekar, és ha ők nem tudnak csatlakozni, inkább duóban lépünk föl.

Gyémánt Bálint: Ennél a lemeznél már tudatosan úgy dolgoztunk, hogy a kompozícióknak duóban és kvartett felállásban is legyen saját hangzása. Tehát nem arról van szó, hogy ha ketten lépünk fel, ugyanaz történik, csak a másik két ember nem jött el. Ilyenkor mást játszom másfajta gitáron.

 
Fotó: Palágyi Barbara

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.