Interjú

„Nálunk biztosra megy”

Harcsa Veronika, Gyémánt Bálint zenészek

Zene

Legújabb lemezüket ismét belga zenésztársaikkal rögzítették, kvartettfelállásban. Az immár tíz éve működő duó tagjait a mai jazz jelentéséről, német kiadókról, a közönség elvárásairól kérdeztük.

Magyar Narancs: Két éve is a belga Nicolas Thys bőgőssel és Antoine Pierre dobossal készítettetek lemezt, de kerültétek a kvartett kifejezést. A mostani lemezborítón is csak a kettőtök neve szerepel, de a koncertjeiteket Harcsa Veronika – Gyémánt Bálint Quartetként hirdetik. Van ennek jelentősége?

Harcsa Veronika: A kvartett állandó lett, épp az új lemez készítése során váltunk zenekarrá így négyen. De ezzel párhuzamosan a duófelállás is megmaradt. Tulajdonképpen az alkalom és a körülmények befolyásolják, hogy milyen formációban lépünk föl. Ennek van anyagi és logisztikai vonzata, de van olyan esemény, amelyhez a duó intimitása passzol jobban, máskor, például egy nagy fesztiválon, a zenekar erősebb hangzása.

Gyémánt Bálint: A lemez azért a kettőnk nevén jelent meg, mert a mi szellemi termékünk, mi vagyunk a szerzők, a mi világunkat és gondolatainkat tükrözi vissza, belga zenésztársaink kreatív energiájukat és szakmai tudásukat adták ehhez. A müpás koncertnél azért használjuk a „quartet” megjelölést, mert ez lesz az egyetlen olyan hazai alkalom, amikor ők is fellépnek velünk.

MN: Hogyan találtatok rájuk?

Harcsa Veronika: Belgiumban ismerkedtünk meg, amikor a brüsszeli konzervatóriumban voltam mesterképzésen. Antoine Pierre az osztálytársam volt, Nicolas Thys pedig közismert belga sessionzenész. Mindkettőjüknek saját zenekara van, más projektekben is dolgoznak, ugyanakkor remek csapatjátékosok, akikkel hamar megtaláltuk a közös hangot.

MN: Nem tudnátok hazai zenészekkel helyettesíteni őket?

Harcsa Veronika: Nem akarjuk. Szeretünk velük dolgozni a személyiségük és zenei tudásuk mellett a szakmai tapasztalataik miatt is – mindketten hosszabb ideig dolgoztak New Yorkban. Nagyon jó zenészek vannak Magyarországon, de mi így négyen vagyunk egy zenekar, és ha ők nem tudnak csatlakozni, inkább duóban lépünk föl.

Gyémánt Bálint: Ennél a lemeznél már tudatosan úgy dolgoztunk, hogy a kompozícióknak duóban és kvartett felállásban is legyen saját hangzása. Tehát nem arról van szó, hogy ha ketten lépünk fel, ugyanaz történik, csak a másik két ember nem jött el. Ilyenkor mást játszom másfajta gitáron.

 
Fotó: Palágyi Barbara

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.