Interjú

„Nálunk biztosra megy”

Harcsa Veronika, Gyémánt Bálint zenészek

Zene

Legújabb lemezüket ismét belga zenésztársaikkal rögzítették, kvartettfelállásban. Az immár tíz éve működő duó tagjait a mai jazz jelentéséről, német kiadókról, a közönség elvárásairól kérdeztük.

Magyar Narancs: Két éve is a belga Nicolas Thys bőgőssel és Antoine Pierre dobossal készítettetek lemezt, de kerültétek a kvartett kifejezést. A mostani lemezborítón is csak a kettőtök neve szerepel, de a koncertjeiteket Harcsa Veronika – Gyémánt Bálint Quartetként hirdetik. Van ennek jelentősége?

Harcsa Veronika: A kvartett állandó lett, épp az új lemez készítése során váltunk zenekarrá így négyen. De ezzel párhuzamosan a duófelállás is megmaradt. Tulajdonképpen az alkalom és a körülmények befolyásolják, hogy milyen formációban lépünk föl. Ennek van anyagi és logisztikai vonzata, de van olyan esemény, amelyhez a duó intimitása passzol jobban, máskor, például egy nagy fesztiválon, a zenekar erősebb hangzása.

Gyémánt Bálint: A lemez azért a kettőnk nevén jelent meg, mert a mi szellemi termékünk, mi vagyunk a szerzők, a mi világunkat és gondolatainkat tükrözi vissza, belga zenésztársaink kreatív energiájukat és szakmai tudásukat adták ehhez. A müpás koncertnél azért használjuk a „quartet” megjelölést, mert ez lesz az egyetlen olyan hazai alkalom, amikor ők is fellépnek velünk.

MN: Hogyan találtatok rájuk?

Harcsa Veronika: Belgiumban ismerkedtünk meg, amikor a brüsszeli konzervatóriumban voltam mesterképzésen. Antoine Pierre az osztálytársam volt, Nicolas Thys pedig közismert belga sessionzenész. Mindkettőjüknek saját zenekara van, más projektekben is dolgoznak, ugyanakkor remek csapatjátékosok, akikkel hamar megtaláltuk a közös hangot.

MN: Nem tudnátok hazai zenészekkel helyettesíteni őket?

Harcsa Veronika: Nem akarjuk. Szeretünk velük dolgozni a személyiségük és zenei tudásuk mellett a szakmai tapasztalataik miatt is – mindketten hosszabb ideig dolgoztak New Yorkban. Nagyon jó zenészek vannak Magyarországon, de mi így négyen vagyunk egy zenekar, és ha ők nem tudnak csatlakozni, inkább duóban lépünk föl.

Gyémánt Bálint: Ennél a lemeznél már tudatosan úgy dolgoztunk, hogy a kompozícióknak duóban és kvartett felállásban is legyen saját hangzása. Tehát nem arról van szó, hogy ha ketten lépünk fel, ugyanaz történik, csak a másik két ember nem jött el. Ilyenkor mást játszom másfajta gitáron.

 
Fotó: Palágyi Barbara

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk