mi a kotta?

Vének tanácsa

  • mi a kotta
  • 2024. február 14.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/7. hétre

„Mindent, amit eddig írtam, és sajnos Ön ki is nyomtatott, meg lehet semmisíteni. A Carmina buranával megkezdődhet az életművem” – írta Carl Orff a kiadójának, s bár kijelentése első felével betalált, a másodikat nem tudta érvényesíteni: máig egyműves szerzőként ismerjük. Pedig ezzel az egyetlen művel is csak a gond van. Arról máig lehet vitatkozni, hogy egyszerűen lebutított másolata Stravinsky Menyegzőjének, vagy a náci műeszmény legprofibb, legszívósabb megtestesüléséről beszélünk, arról viszont nem, hogy páratlanul népszerű. „Tiszta, viharos, mégis fegyelmezett zene, amit a mi időnk megkíván” – lelkendezett róla a Völkischer Beobachter. Vajon igazságtalanok vagyunk a zeneszerzővel, aki párttag nem volt, himnuszt sem írt a Führerhez, legfeljebb opportunistának nevezhető? (Bezzeg Prokofjev és Sosztakovics, akik néhányszor szerenádot adni kényszerültek Sztálinnak!) Hiszen az idő amúgy is igazságot tett: a betiltott Szentivánéji álom helyébe komponált darabjáról azóta sem hallott senki, Mendelssohn ellenben örök. Orffot ugyanez a hajlíthatóság vezette, amikor a nácitlanítást végző szövetségesek kihallgató tisztjeinek „szürkezónásra” hazudta magát. S anélkül, hogy a relativizálás hibájába esnénk, hadd említsük meg egy másik bűnét: az ő pedagógiai módszerét követve adták iskolás gyerekek ezreinek a kezébe az elviselhetetlenül sípoló furulyát.

A Danubia Zenekar és Kesselyák Gergely karmester koncertjén azonban nemcsak a Carmina burana szerepel, hanem – az ellentétek vonzástörvénye szerint – a finn Rautavaara látomásos szimfóniája, A fény angyala is (Zeneakadémia, február 16., fél nyolc). Másnap kerül a Pikk dáma az Operaház műsorára: a két évtizede bemutatkozó produkció rendezője Vagyim Milkov, főszereplői pedig Haja Zsolt, Lukács Gyöngyi és Szvetlana Akszenova.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.