mi a kotta?

Vének tanácsa

  • mi a kotta
  • 2024. február 14.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/7. hétre

„Mindent, amit eddig írtam, és sajnos Ön ki is nyomtatott, meg lehet semmisíteni. A Carmina buranával megkezdődhet az életművem” – írta Carl Orff a kiadójának, s bár kijelentése első felével betalált, a másodikat nem tudta érvényesíteni: máig egyműves szerzőként ismerjük. Pedig ezzel az egyetlen művel is csak a gond van. Arról máig lehet vitatkozni, hogy egyszerűen lebutított másolata Stravinsky Menyegzőjének, vagy a náci műeszmény legprofibb, legszívósabb megtestesüléséről beszélünk, arról viszont nem, hogy páratlanul népszerű. „Tiszta, viharos, mégis fegyelmezett zene, amit a mi időnk megkíván” – lelkendezett róla a Völkischer Beobachter. Vajon igazságtalanok vagyunk a zeneszerzővel, aki párttag nem volt, himnuszt sem írt a Führerhez, legfeljebb opportunistának nevezhető? (Bezzeg Prokofjev és Sosztakovics, akik néhányszor szerenádot adni kényszerültek Sztálinnak!) Hiszen az idő amúgy is igazságot tett: a betiltott Szentivánéji álom helyébe komponált darabjáról azóta sem hallott senki, Mendelssohn ellenben örök. Orffot ugyanez a hajlíthatóság vezette, amikor a nácitlanítást végző szövetségesek kihallgató tisztjeinek „szürkezónásra” hazudta magát. S anélkül, hogy a relativizálás hibájába esnénk, hadd említsük meg egy másik bűnét: az ő pedagógiai módszerét követve adták iskolás gyerekek ezreinek a kezébe az elviselhetetlenül sípoló furulyát.

A Danubia Zenekar és Kesselyák Gergely karmester koncertjén azonban nemcsak a Carmina burana szerepel, hanem – az ellentétek vonzástörvénye szerint – a finn Rautavaara látomásos szimfóniája, A fény angyala is (Zeneakadémia, február 16., fél nyolc). Másnap kerül a Pikk dáma az Operaház műsorára: a két évtizede bemutatkozó produkció rendezője Vagyim Milkov, főszereplői pedig Haja Zsolt, Lukács Gyöngyi és Szvetlana Akszenova.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.