rés a présen

"Nem egy hétköznapi formáció"

Gyetvai Péter zenész - Four Bones

  • rés a présen
  • 2012. szeptember 30.

Zene

rés a présen: Mikor, milyen megfontolásból és miért angol névvel alakult a zenekar? Gyetvai Péter: A Four Bones 2002-ben alakult. Mint sok más együttes esetében, nálunk is baráti szálak fűzték össze a csapatot, melyek egészen a konzervatóriumig, illetve a Zeneakadémiáig nyúlnak vissza. Az együtt zenélés öröme ösztönzött minket, hogy komolyabban is foglalkozzunk a kamarazenéléssel.

A névválasztás nem volt tudatos, a "four" adott volt, hiszen négyen voltunk, de a Bones Trombone - angolul a harsona - hosszúnak bizonyult, ezért lecsippentettük, és maradt a Four Bones, melynek "következményével" először külföldön szembesültünk.

rap: Kikkel dolgoztok együtt? Milyen műfajban vagytok leginkább otthon?

GYP: Számos kiváló művésszel volt szerencsénk együtt dolgozni az elmúlt években, akikkel nagyszerű koncertek születtek. Többek között: Palya Bea, Herczku Ági, Gereben Zita énekesnőkkel, Nagy János dzsesszzongoristával, és most van kialakulóban egy egészen különleges alkotófolyamat Szirtes Edina Mókussal. Az együttes alapvetően klasszikus alapokkal rendelkezik, de a kezdetektől az volt a cél, hogy mindenféle műfaji korlátokat átlépve mozogjunk a különböző zenei stílusokban.

rap: Hogyan sikerült a tavaly ősszel megjelent crossroads című lemez bemutatása?

GYP: A lemezbemutató a Trafóban volt tavaly szeptemberben, és a telt ház meg a siker bizonyította, hogy van helye a lemez anyagának az amúgy igen telített zenei palettán. A lemez felépítése végighalad egészen a crossovertől a tangón át dzsesszes elemekkel tűzdelt népzenei motívumokig, és a cél az volt, hogy a kortárs zenét picit másképpen mutassuk be a nagyközönség számára. Bizonyos művekben közreműködtek vendégművészek, még izgalmasabbá és élvezhetőbbé tették a produkciót. A Petőfi rádió nem játszik minket, de rengeteget koncertezünk, és rendre telt házzal, így a siker igazán ott mérhető.

rap: Hol lehet benneteket látni a jövőben?

GYP: Szeptemberben többnyire vidéken játszunk, aztán egy nívós németországi fesztiválra kaptunk meghívást, és október 18-án, a szegedi 'szi Kulturális Fesztivál keretében elindul a crossroads belföldi lemezbemutató sorozata. Pécsen játszunk november 7-én, majd Szombathelyen és az évet végül egy adventi turnéval szeretnénk zárni a Csereklyei Andrea szoprán énekesnővel alkotott közös produkcióval.

rap: A ti műfajotoknak vannak-e hagyományai Magyarországon?

GYP: A rézfúvós muzsikának természetesen vannak hagyományai, de a harsonakvartett nem egy hétköznapi formáció. Töretlenül azon dolgoztunk az elmúlt években, hogy még szélesebb körben megismerjék az emberek, hogy milyen sokszínű ez a hangszer, és milyen műfaji kalandozásokat lehet tenni.

rap: Hogyan kapcsolódsz ki a zenéből?

GYP: Zenével. Nagyon sokféle zenét hallgatok, mely inspirációt is tud adni akár egy következő projektre, de jólesik olykor picit a csend hangját élvezni. Fontos, hogy mindig érjék az embert új impulzusok, megismerjen új embereket, alkotókat, akikkel elindulhat egy közös gondolkodás, folyamat.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.