Interjú

„Nem erőltette senki”

Sisi

Zene

Miért lehet évek múlva is fontos néhány régi YouTube-videó, mi mindent lehet megtanulni az internetről, és hogyan függ össze a kilencvenes években ragadt Tatabánya az ürességtől való félelemmel? Többek között erről beszélgettünk a fiatal rapperrel.

Magyar Narancs: Már az első dalod megjelenése előtt aktív voltál a TikTokon, egészen népes követőtábornak gyártottál tartalmakat. Tudatosan készítetted elő ezzel a zenei karriered beindítását?

Sisi: Volt célom ezekkel a videókkal, azonban nem gondoltam, hogy azzal sikerül majd elérnem ezt a célt, hogy hülyeségeket posztolok. Nem törekedtem tudatosan a TikTokom kiépítésére. Az volt a fejemben, hogy videókat akarok csinálni, jó lenne minél több embert elérni, illetve tök jól jönne még egy platform, ha elkezdenék zenélni. Mindez azonban inkább vágy volt, mintsem egy terv. Amikor aztán az első pár videóm nézettsége elkezdett felpörögni és egyre több követőm lett, rájöttem, hogy ideje tudatos építkezésre használni ezt a felületet.

MN: A 2022 elején megjelent első videó­kliped is a TikTok-videók hangulatával és a különböző vicces Instagram-filterek használatával játszik.

Sisi: Amikor elkezdtem promózni a Yalla megjelenését Instagram-sztorikban, a producerem rám írt, hogy ezek a kis videók még klipnek is jók lennének. Rájöttem, hogy tök igaza van, szóval gyorsan lementettem az összes addigi sztorit, és összeraktam őket. Ez sem egy tudatos döntés volt tehát, hanem egy flow-élményben, a pillanat hevében alakult így. Úgy voltam vele, hogy legalább valami olyat nézhetnek az emberek, ami hamisítatlanul én vagyok. Nem volt többmilliós költségvetés meg ötvenfős stáb, akik azon dolgoztak, hogy megpróbáljanak úgy beállítani, mint a mai sztárokat. Ez senkit nem érdekel. Az az érdekes, hogy én ki vagyok. Ezért örültem, hogy megtaláltam egy ennyire önazonos formát. Utólag jöttem rá egyébként, hogy mennyire tetszett annak idején, amikor Fluor Tomiék egy webkamerával csináltak klipet a Halendához. Nem is vettem észre, hogy ez milyen nagy hatással volt rám, amíg több mint tíz évvel később ki nem találtuk mi is, hogy home videót kellene csinálni, és az lesz a klip.

MN: Később több dalodhoz is te magad készítetted a klipet. Hol szerezted meg az ehhez szükséges technikai tudást?

Sisi: Amikor 16–17 éves voltam, vlogger akartam lenni, ezért elkezdtem utánanézni, hogy milyen vágóprogramok léteznek. Úgy szereztem tapasztalatot, hogy ilyen kis őrült videóblogokat csináltam arról, hogy mi történik velem egy nap. Elég hiperaktív személyiségem van, a visszajelzésekből pedig kiderült, hogy ez szórakoztató. Úgy voltam vele, hogy miért ne tudnám a klipjeimet is magamnak megcsinálni, hiszen ez egy tök mókás kreatív folyamat. Ha kiadom a kezemből, az már nem az én agyszüleményem. Inkább legyen pixeles és legyen elcsúszva, de akkor is én csináltam és én vagyok.

MN: Tehát már gyerekkorodban is vágytál a figyelemre?

Sisi: Ahogy arra is vágytam, hogy kifejezzem, ami bennem van. Ahhoz azonban, hogy átadhassam a mondanivalómat, előbb a figyelmet kell megszerezni. A TikTok, a YouTube, az Instagram mind egy-egy híd, amelyeket először meg kell építeni. Ezért voltak fontosak az internetről szerzett skillek. Tulajdonképpen YouTube-egyetemre jártam. Aztán megnyertem az egyik klipszemlét a 16 évesen összeszedett tudásommal. Innen tudtam, hogy nincs lehetetlen.

MN: Ezek mind virtuális platformok, a dalai­dat viszont egy idő után kénytelen voltál színpadra állítani. Erre hogyan készültél?

Sisi: Időről időre azért korábban is felébredt bennem a vágy, hogy de jó lenne „nagyba’ lenni”, de jó lenne felállni egy színpadra, és elmondani a magamét. Ha jobban koncentráltam volna, szerintem hamarabb teljesült volna ez a vágyam, csakhogy nem igazán hittem magamban, mert a környezetem nem azt jelezte vissza, hogy ez sikerülhet nekem. Az évek alatt mégis összegyűlt bennem annyi motiváció és inspiráció, hogy egy idő után már tudatosan fantáziáltam arról, hogy színpadon állok. Pedig egyáltalán nem láttam magam előtt, hogy ez hogyan fog majd megvalósulni. Olyan sokat voltam színpadon a képzeletemben, hogy amikor elérkezett az első valódi fellépésem, már nem volt új a helyzet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.