Interjú

„Nem erőltette senki”

Sisi

Zene

Miért lehet évek múlva is fontos néhány régi YouTube-videó, mi mindent lehet megtanulni az internetről, és hogyan függ össze a kilencvenes években ragadt Tatabánya az ürességtől való félelemmel? Többek között erről beszélgettünk a fiatal rapperrel.

Magyar Narancs: Már az első dalod megjelenése előtt aktív voltál a TikTokon, egészen népes követőtábornak gyártottál tartalmakat. Tudatosan készítetted elő ezzel a zenei karriered beindítását?

Sisi: Volt célom ezekkel a videókkal, azonban nem gondoltam, hogy azzal sikerül majd elérnem ezt a célt, hogy hülyeségeket posztolok. Nem törekedtem tudatosan a TikTokom kiépítésére. Az volt a fejemben, hogy videókat akarok csinálni, jó lenne minél több embert elérni, illetve tök jól jönne még egy platform, ha elkezdenék zenélni. Mindez azonban inkább vágy volt, mintsem egy terv. Amikor aztán az első pár videóm nézettsége elkezdett felpörögni és egyre több követőm lett, rájöttem, hogy ideje tudatos építkezésre használni ezt a felületet.

MN: A 2022 elején megjelent első videó­kliped is a TikTok-videók hangulatával és a különböző vicces Instagram-filterek használatával játszik.

Sisi: Amikor elkezdtem promózni a Yalla megjelenését Instagram-sztorikban, a producerem rám írt, hogy ezek a kis videók még klipnek is jók lennének. Rájöttem, hogy tök igaza van, szóval gyorsan lementettem az összes addigi sztorit, és összeraktam őket. Ez sem egy tudatos döntés volt tehát, hanem egy flow-élményben, a pillanat hevében alakult így. Úgy voltam vele, hogy legalább valami olyat nézhetnek az emberek, ami hamisítatlanul én vagyok. Nem volt többmilliós költségvetés meg ötvenfős stáb, akik azon dolgoztak, hogy megpróbáljanak úgy beállítani, mint a mai sztárokat. Ez senkit nem érdekel. Az az érdekes, hogy én ki vagyok. Ezért örültem, hogy megtaláltam egy ennyire önazonos formát. Utólag jöttem rá egyébként, hogy mennyire tetszett annak idején, amikor Fluor Tomiék egy webkamerával csináltak klipet a Halendához. Nem is vettem észre, hogy ez milyen nagy hatással volt rám, amíg több mint tíz évvel később ki nem találtuk mi is, hogy home videót kellene csinálni, és az lesz a klip.

MN: Később több dalodhoz is te magad készítetted a klipet. Hol szerezted meg az ehhez szükséges technikai tudást?

Sisi: Amikor 16–17 éves voltam, vlogger akartam lenni, ezért elkezdtem utánanézni, hogy milyen vágóprogramok léteznek. Úgy szereztem tapasztalatot, hogy ilyen kis őrült videóblogokat csináltam arról, hogy mi történik velem egy nap. Elég hiperaktív személyiségem van, a visszajelzésekből pedig kiderült, hogy ez szórakoztató. Úgy voltam vele, hogy miért ne tudnám a klipjeimet is magamnak megcsinálni, hiszen ez egy tök mókás kreatív folyamat. Ha kiadom a kezemből, az már nem az én agyszüleményem. Inkább legyen pixeles és legyen elcsúszva, de akkor is én csináltam és én vagyok.

MN: Tehát már gyerekkorodban is vágytál a figyelemre?

Sisi: Ahogy arra is vágytam, hogy kifejezzem, ami bennem van. Ahhoz azonban, hogy átadhassam a mondanivalómat, előbb a figyelmet kell megszerezni. A TikTok, a YouTube, az Instagram mind egy-egy híd, amelyeket először meg kell építeni. Ezért voltak fontosak az internetről szerzett skillek. Tulajdonképpen YouTube-egyetemre jártam. Aztán megnyertem az egyik klipszemlét a 16 évesen összeszedett tudásommal. Innen tudtam, hogy nincs lehetetlen.

MN: Ezek mind virtuális platformok, a dalai­dat viszont egy idő után kénytelen voltál színpadra állítani. Erre hogyan készültél?

Sisi: Időről időre azért korábban is felébredt bennem a vágy, hogy de jó lenne „nagyba’ lenni”, de jó lenne felállni egy színpadra, és elmondani a magamét. Ha jobban koncentráltam volna, szerintem hamarabb teljesült volna ez a vágyam, csakhogy nem igazán hittem magamban, mert a környezetem nem azt jelezte vissza, hogy ez sikerülhet nekem. Az évek alatt mégis összegyűlt bennem annyi motiváció és inspiráció, hogy egy idő után már tudatosan fantáziáltam arról, hogy színpadon állok. Pedig egyáltalán nem láttam magam előtt, hogy ez hogyan fog majd megvalósulni. Olyan sokat voltam színpadon a képzeletemben, hogy amikor elérkezett az első valódi fellépésem, már nem volt új a helyzet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.