Interjú

„Nincs szó elbocsátásról”

Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója

Zene

Tizennegyedik éve vezeti a 140 éves Magyar Állami Operaházat, de az utóbbi időszakot sztrájk és forráshiány nehezítette. Ókovács Szilveszter azt állítja, nem került szóba a létszámleépítés, de arról is megkérdeztük, miért nem méltóságán aluli az Origo.hu felületén operáról értekezni.

Magyar Narancs: Korábban elárulta, hogy a legutóbbi igazgatói pályázatában ötéves koncepció helyett tíz évet vázolt fel, sőt 2050-ig tart a víziója az Operaház jövőjéről.

Ókovács Szilveszter: Ötvenig? Jézusom. Már nagyon öreg leszek. Arra gondolhattam, 2050-re biztosan kiderül, mi lesz az Eiffel Műhelyház útja.

MN: Miért van szükség ilyen távlatokra?

ÓSZ: Ez egy nagy hajó. Elcsépelt kép, mégis a legjobb. Egy óriás tanker, amelyet dobál a tenger, mert külső tényezők mindig lesznek, de ha egyszer sikerül irányba állítani, az sokáig tart, és onnan kimozdítani is nehéz. A világ nagy, gazdag házaiban letakarhatja a fejlécet és nem tudja, hol jár, mert világválogatott énekel a színpadon többszörös pénzből: chilei, kanadai, olasz, bárki. Idehaza egy nemzeti intézmény van, amelyet most, mivel helyzet van, új irányba kell kormányoznunk. Több működési modell lehetséges, magam sem tudom, a négy közül, amelyet a minisztérium elé tárni vagyok kénytelen, melyiket fogadják el, de valamennyire biztosan megváltozik a játékszisztéma, azzal pedig az egész életünk. Hangsúlyozom a döntéshozóknak, hogy most legalább egy évtizedre meghatározzuk, milyen kerete lesz az Opera működésének.

MN: Szeptember végén 130 költségvetési tételt húzott ki rendeletileg a kormány, köztük az Operaház plusz kormányzati forrását is. Milyen összegről van szó?

ÓSZ: Teljes félreértés, az egész sajtón, mármint a baloldali médián végigsöpört. Egészen szakmaiatlan ez a félreértés az újságírók részéről, de azt még annyira sem értem, miért nem igazította helyre senki.

MN: Lehet, hogy mégsem volt tévedés.

ÓSZ: De, tévedés. Esetünkben egy 2018-as határozat utókezelése, amely 2020-as támogatási összegről szól, amikor beépülő 1,3 milliárdot kaptunk az Eiffel Műhelyház üzemeltetésére. Embereket vettünk fel, rezsit fizettünk onnantól, most nyugtázzák, hogy a cél teljesült, nem kell hozzátenni. Abban mégis igaza lehet, hogy – ha nem is a 130-as „technikai saláta” miatt – ugyanakkor születnie kell a támogatásunkat, működésünket érintő fontos döntésnek. Az elmúlt két év után van egy bő 58 százalékos kumulált inflációs KSH-adat, és ezt egyetlen pluszfillér nélkül éltük túl: a kimeneten ugyanaz a teljesítmény, közben a befelé áramló központi forrás nominálisan nem nőtt. Fizetéseket is emeltünk ebben a két évben magunktól is, követelésre is, tehát a nyomás még tovább növekedett, ám ez a túlfeszített helyzet év végéig tartható csak, azután ki kell szelepelni. Decemberig jut erre forrás, ezért írhattam alá hét hónapja a papírt, amelyik véget vetett a sztrájknak, de 2025-től a modellnek változnia kell. Vagy a forrás nő, vagy a működés csökken.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."