Lemez

Német és zsidó

Louis Lewandowski: Eighteen Liturgical Psalms

Zene

Bennjárunk a német zenei romantika sűrűjében, elsőre okvetlenül ilyen érzésünk támadhat, amint a DG új kiadványáról megszólal a magyar közönség számára alkalmasint teljességgel ismeretlen 19. századi zeneszerző, Louis Lewandowski muzsikája.

És igazunk is van, hiszen tisztán hallhatjuk Mendelssohn hatását, de legalább ennyire azt is, ahogyan a romantika újrafelfedezői Bach-élménye ott munkál ebben az orgonakíséretes egyházzenében. Csakhogy Lewandowski nem a lutheránus, a kálvinista vagy éppenséggel a katolikus templomi liturgia számára komponált, hanem a berlini Neue Synagogét látta el szakrális muzsikával, hogy szerzeményei utóbb aztán a világ megannyi más zsidó imaházában is jelentősen átformálják a zene istentiszteleti szerepét és egész koncepcióját. Például mindjárt az orgona hangsúlyos szerepeltetésével, ami korántsem számított olyan magától értetődő választásnak ebben a közegben, mint azt talán hamarjában gondolnánk.

Lewandowski zenéje letisztult, szolidan invenciózus és nemesen emelkedett, s ha a kismesteri léptéket nem is igen haladja meg, olyan átható közösségi ethosz árad belőle, amely a lemez magányos és agnosztikus hallgatóját is könnyen magával ragadhatja. De persze ezt a másfél tucat német nyelvű és szellemiségében is olyannyira német zsidó zsoltárt hallgatva a megrendülés is indokolt és feltétlenül bekövetkező reakció lesz. Merthogy az akusztikus élmény oly érzékletesen idézi fel a német (és egyáltalán: a közép-európai) társadalomtörténet távolról sem eszményi, de azért mégiscsak reményteljes pillanatát: a kort, amikor a felvilágosodás, a polgárosodás és a liberalizmus eszméi reális esélyt ígértek a saját identitását is megőrizni vágyó zsidóság nemzeti-kulturális beilleszkedésére. S ezt a bizakodó légkört és annak eredendő ambivalenciáját tökéletesen illusztrálja a tény, hogy a tiszteletteljesen hódoló Lewandowski éppen a germán (költött-koholt) múltba belebódult Wagner-mecénásnak, II. Lajos bajor királynak ajánlotta a Tizennyolc liturgikus zsoltárt.

Az 1879-es zsoltársorozat most a Louis Lewandowski életműve iránt kutatóként és előadóként egyaránt régóta elkötelezett Izsák Andor művészi irányításával került lemezre. Méghozzá mindjárt a Deutsche Grammo­phon lemezére, ami igazán nem csekélység, elvégre hazai együttes vajmi ritkán kerül be e tekintélyes világcég katalógusába. A Magyar Rádió Énekkara remekül élt ezzel a már-már kivételesnek ítélhető lehetőséggel: hangadásának ápolt és példásan homogén jellege igen jól érvényesült, különösen a férfiszólamokban. Összességében figyelemreméltóan szép teljesítményt nyújtott a zsoltárokban számos szólóhoz jutó mezzoszoprán, Megyesi Schwartz Lúcia is, mindössze előadásmódjának halványan, habár visszatérően manierista jegyei bizonyulhatnak itt-ott egészen aprócska szeplőknek ezen a sokérdemű lemezfelvételen.

Deutsche Grammophon CD, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.