Nők mesélnek - Beszélő fejek, Thália (színház)

  • Csáki Judit
  • 2006. március 2.

Zene

A darab címe tényleg "beszélő fejek" - de angolul (talking heads) ez (egyebek mellett) egy összenőtt szókapcsolat, magyarul meg nem. És nem is fejek beszélnek, hanem egész nők; ők mondják Alan Bennett novellaszerű monológjait. Ezek a monológok nem elképesztően jók, hanem eléggé jók, igazi (angol) szakember írta őket, a jó iparos gondosságával.

A darab címe tényleg "beszélő fejek" - de angolul (talking heads) ez (egyebek mellett) egy összenőtt szókapcsolat, magyarul meg nem. És nem is fejek beszélnek, hanem egész nők; ők mondják Alan Bennett novellaszerű monológjait. Ezek a monológok nem elképesztően jók, hanem eléggé jók, igazi (angol) szakember írta őket, a jó iparos gondosságával. Patikamérlegen adagolva bennük a tipikus meg az egyéni, előre gondolva a hatásra is: ismerjünk magunkra, de ne érezzük találva magunkat; akár mi is lehetnénk, de hál' isten, nem mi vagyunk a hősei ezeknek az eléggé szomorú történeteknek. Amelyekből több van, mint az a négy, amely a Thália Új Stúdiójában elhangzik; Bálint András, a rendező nyilván válogatott a Vajda Miklós által érzékenyen és invenciózusan fordított monológokból. Az eléggé jók között van egy igazán jó is; a jó szakembert olykor meglátogatja és homlokon csókolja a múzsa.

Négy színésznő ül a színpadon, négy különféle széken, különféle jelmezben, de egyaránt szobormerev arccal - mintha azt mérlegelnék: érdemesek vagyunk-e történeteikre. (Azok vagyunk.) Aztán hárman el, egy ott marad és belevág.

Irene Ruddock történetét Almási Éva mondja el; az az ő legfőbb dolga, hogy reflektálatlan legyen. Irene ugyanis grafomán levelező - de nem olyan ám, mint az okos, precíz és szellemes Del Medico Imre, hanem

feljelentgetős,

puszta jobbítási szándékból, és halvány fogalma sincs arról, hogy rettenetes alak. Hiszen mániás; nem tudja abbahagyni, nem ismeri a határokat - és az ő sajátos nézőpontjából igaza van, az ő magányának sincsenek határai, övé hát a világ, és neki dolga van. Almási valóban reflektálatlan, sőt: valójában boldogságtörténetté kanyarítja a sztorit; Irene akkor lesz boldog, amikor mindenki más boldogtalan lenne - ez a poén a végére.

A lelkész felesége alkoholista - hogy ezért lett a lelkész felesége, vagy azért lett alkoholista, nem derül ki, de itt is a boldogtalanság a fontos. Börcsök Enikő Susanje rendkívül intelligens; ő aztán látja magát kívülről-belülről. És látja a szűkebb és tágabb környezetét is, valamint mindennek a valódi értékét is látja: a lelkész és bigott követői álszentségét épp-úgy, mint a saját részvétlen közreműködését az ügyekben és a házasságban, vagy zugivó jellegű alkoholizmusát. Börcsök szűkített intonációja, visszafogott előadásmódja épp azért kelt erősebb érzelmeket, mert ő maga kevéssé érzelmes. És amikor legalábbis némi "üzemszünetet" lel a boldogtalanságban a fiatal indiai kereskedő üzletének hátsó részében egy lencsés-zsákon, akkor sem boldog lesz, csak nyugodt. Kis időre. Bennett tolla ebben a történetben mutatja a legjobb formáját: tényleg egy egész élet préselődik a monológba. Börcsök ezt sem hagyja ki: az apró jelenetekben, szinte észre-vétlen fordulatokban ott a táguló idő - ez így megy, és így fog menni a végtelenségig.

A Béres Ilona által előadott monológ a "Dudorászó" címet viseli - tanítani lehetne rajta (szerintem tanítják is) a monológírás mesterségét. Ahogyan egy erős és konkrét felütés után távolról, szinte madártávlatból néz az író (az asszony szemével) a helyszínre, a kisvilágra, majd fokozatosan ráközelít, és utána indítja el magát a történetet, szabályos ritmusban váltogatva az előre-, illetve visszafelé haladást, valamint a fő szálat és az azt mintegy ellenpontozva kísérő kertápolási szenvedélyt, hát az majdnem inkább maga a szabályzat, mint a végtermék. Béres Ilona színészi személyisége úgy fűti át Rosemary figuráját, hogy átlendül a kiszámíthatóság, a jól megcsináltság fölött, és valójában egy igazi vonzalom és egy igazi kötődés kialakulását és történetét közvetíti. Mintegy mellesleg lehull azért a lepel saját házasságának súlyos titkáról, de fontosabb ennél a gyilkos szomszédasszony iránt ébredő empátiája, szeretete. Mire a történetet elmeséli, már túl van mindenen; úgy ül a hatalmas fotelban, mintha soha többé nem tudna - és nem akarna - fölállni onnan.

A negyedik monológ kissé "széttaposott" helyzetgyakorlat: no-name statiszta színésznő szeretne lenni, castingra megy és bármit bevállal. A bármi pedig eléggé

sivár és kiszámítható,

amiként a közeg is csupa sablon: bunkó senkik nagy mellényben adják az üres bankotÉ A színésznőcske pedig liba ugyan, de lehet benne valami, mert jól játssza magát. 't pedig igazán jól játssza Pokorny Lia; hol csicsereg kerekre nyitott szemmel, hol ajakbiggyeszt sajnálkozón, hol túlartikulál önigazolón. Lesley nevű figurájának mindenre elmélete van, mindent fejből, de legalábbis fejjel szeretne csinálni, aztán mégis inkább altesti aktivitással halad, de nem előre. Pokorny valójában egy nagy ívű karikatúrát rajzol meg úgy, hogy eszközeiben nyoma sincs a karikaturisztikus ábrázolásnak; az összhatás az maróan gúnyos.

Az egésznek az összhatása pedig - stabil. Mondhatnánk szórakoztató színháznak is, hiszen színház is meg szórakoztat is, legalábbis engem, akit ezernyi szórakoztatónak szánt produkció viszont kicsit sem szórakoztat. Úgy gondolom, láttam négy élethelyzetet, sorsféleséget, jól odarakva, még jobban eljátszva - ez tud elég lenni.

Thália Színház, február 16.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.

A vesztükbe rohannak

  • Tóth Gábor Attila

A zsarnokságot lehet a törvények mögé bújva, a jogszerűség nevében is gyakorolni. Ilyenkor a zsarnok épp azokkal az eszközökkel végez az ellenfeleivel, amelyeknek a védelmüket kellene szolgálniuk. A felismerés Montesquieu-től származik, aki a köztársaság bukása és a császárság megszilárdulása közötti átmeneti állapotot mutatta így be.