„December kilencedikén, csütörtökön fél tizenegykor láttam másodszorra Richard Wagnert a Hotel Imperialban, ahol egy félórán át ácsorogtam a jöttére várva. (Tudtam, hogy aznap vezényelni fogja a Lohengrin utolsó próbáját.) Végre megláttam a mestert a második emelet felől közeledni, s még a távolból mély tisztelettel köszöntöttem, amit ő roppant barátságosan viszonzott. Ahogy a kijárathoz közeledett, én előreszaladtam, s kitártam előtte az ajtót, mire ő néhány másodpercre rám emelte a tekintetét, majd elindult az Opera felé. Én erre rohanni kezdtem, ahogy csak bírtam, és sikerült is megelőznöm Richard Wagner bérkocsiját. Az Opera előtt aztán újra köszöntöttem őt, majd ki akartam nyitni számára a kocsi ajtaját, de az nem nyílt, s végül a kocsis nyitotta ki helyettem. Wagner mondott valamit a kocsisnak, azt hiszem, hogy rólam. A nyomában haladva be akartam menni az Operába, de oda már nem engedtek utána.” 1875-ben az alig 15 éves Hugo Wolf jegyezte le ekképp s azon melegében a csodált Wagnernek ismeretlenül tett, önkéntes ajtónyitogatói-kengyelfutói szolgálatait. Pár nappal később aztán még szót is válthatott példaképével, aki e jókívánsággal és bátorítással búcsúztatta a már ekkor kissé egzaltált Wolfot: „Sok boldogságot kívánok a pályafutásához, kedves barátom. Dolgozzon állhatatosan, és ha majd visszatérek Bécsbe, bemutathatja nekem a kompozícióit.” Erre az újabb bécsi találkozóra sajna sohasem került sor, ám a császárváros Wagner nélkül is zsúfolásig volt zeneszerzőkkel és zenével, mondhatni örökké.
Bécs s vele egész Ausztria zenei-kulturális gazdagságát ezen az őszön az immár harmadik Európai hidak fesztivál teszi majd a szokottnál is érzékletesebbé, lévén e harmadik sorozat főszeplője a boldog Ausztria lesz. Az emlegetett Hugo Wolf dalai például a Budapesti Fesztiválzenekar hétvégi koncertjein hangzanak majd fel: a bariton Roman Trekel előadásában, Fischer Iván vezényletével, s Wolf egyik mumusa, Mahler VII. szimfóniájának társaságában (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 11. és 13., háromnegyed nyolc, ill. 12., fél négy). Szerdán pedig a Fesztiválzenekar barokk együttese idézi majd a Habsburg császári udvar XVII. századi születésű zeneszerzői, például Johann Joseph Fux vagy Giovanni Bononcini zenei világát (Fesztivál Színház, szeptember 16., háromnegyed nyolc).
Immár e fesztiváltól függetlenül, de többségében ugyancsak Bécs zeneszerzőit hozza elénk pénteken Vilde Frang, Nicolas Altstaedt és a Kelemen Kvartett közös kamaraestjén: Schubertet, a Wolf fulmináns kritikáitól annyit támadott Brahmsot – valamint a bécsies programegységet megtörő Ravelt (Zeneakadémia, szeptember 11., fél nyolc).
S végül Bécs helyett a New York-i Upper West Side véres szerelmi története – Bécs fogadott fiától, Leonard Bernsteintől! (Képünkön a musicaljére büszke ifjú szerző 1957-ben.) A klasszikussá vált West Side Story az operai évad első bemutatójaként vonul be az Erkel Színházba: Miklósa Erikával Maria szólamában, angol énekszóval és magyar prózával, végre nagyzenekari kísérettel, és hozzá Novák Péter rendezésében (szeptember 11., hét óra).
