Interjú

„Olyan, mint a karácsony”

Víkingur Ólafsson zongoraművész

Zene

Az izlandi zongorista életének meglepően sok magyar vonatkozása van. Bartókhoz és Kurtághoz különösen erős kapcsolat fűzi. A művész a Liszt ünnepen lépett fel Budapesten, mi előtte beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Azt mondta egyszer, hogy az ön számára minden zene kortárs zene. Ennek a megjegyzésnek érdekes pendant-ja, amit egy magyar régizenész mondott: számára a régizene mostanáig tart.

Víkingur Ólafsson: Azt hiszem, ugyanazt mondjuk – talán el is lopom ezt a megjegyzést, ha nem baj.

MN: És mit tart a régizene-mozgalomról, amely azt igyekszik felkutatni, hogyan játszották a darabokat a komponálás idején?

VÓ: Ez nagyon érdekes vonulat az előadó-művészetben, én magam sokat tanultam Gardinertől, Herreweghétől, Harnoncourt-tól, de legalább annyit a mai szerzőktől, Kurtág Györgytől, John Adamstől, Thomas Adèstől is. Ott van előtted a nagyon szép és szinte szent kotta, de a zenét valós helyzetben, élőben kell eljátszani, amikor minden drasztikusan változhat, a tempó, a dinamika, a szünetek, a frazeálás – nagyon jó, hogy az élő szerzőkkel lehet konzultálni. Nagyra becsülöm a régizene-mozgalmat, de vannak korlátai. Nincs egyetlen igazság a zenében. A zenének is tükröznie kell a változásokat.

MN: A hangszer, amin játszik, nagyon távol van attól, amelyre Rameau írta a műveit. Játszotta a darabokat csembalón, és ha igen, mit tanult abból? Sok zenész mondja, hogy a korabeli hangszeren egészen mások a művek.

VÓ: A legrégibb billentyűs hangszer itt a lakásomban 1785-ből való. Rameau-t, Bachot is játszottam csembalón, és az valóban teljesen más élmény. De abban is biztos vagyok, hogy ha ők ismerték volna a mai zongorát, szerették volna. A csembalón nem lehet színeket játszani, mert más a konstrukciója, viszont jobban meg lehet valósítani ritmusokat és struktúrát. A csembaló csodálatos hangszer, de az én hangszerem a zongora, a fantasztikus dinamikai lehetőségeivel és színeivel.

MN: Ön szereti a pianínót. A gyerekkori emlékei miatt – és még miért? Az egyik lemezén kétféle előadásban is szerepel ugyanaz a darab, pianínón és koncertzongorán.

VÓ: Erre Kurtág György inspirált, aki sokat játszik pianínón. Ez adja a legpuhább hangot a billentyűs hangszerek között. Az említett lemezem olyan lágy hangvételű és befelé tekintő, hogy úgy gondoltam, kipróbálom ezt. A pianínón olyan játszani, mintha titkot súgnál valaki fülébe. Nagyon intim és magánjellegű, nem a Carnegie Hallba való.

MN: Készített egy lemezt Rameau és Debussy műveiből. Mi kapcsolja össze ezt a két szerzőt?

VÓ: Debussyt általában impresszionistának, sőt, futuristának tartjuk, de én meg akartam mutatni benne a barokk zeneszerzőt. Az összes hangzásbeli újítása mellett nagyon gyakran használt barokk struktúrákat – előjátékokat, toccatákat, sarabande-okat. Gyökerei mélyen a francia barokkba nyúltak. Nem sok komponistát szeretett, de egyik kedvence Rameau volt. Debussy zenei újságíró is volt, és egyszer azt írta, Rameau valójában a kortársunk. A köztük levő kétszáz év nem hosszú idő. Mindketten outsiderek voltak, és áthágtak minden szabályt.

MN: Ön szeret lemezfelvételt készíteni, ebben hasonlít Glenn Gouldhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."