Interjú

„Olyan, mint a karácsony”

Víkingur Ólafsson zongoraművész

Zene

Az izlandi zongorista életének meglepően sok magyar vonatkozása van. Bartókhoz és Kurtághoz különösen erős kapcsolat fűzi. A művész a Liszt ünnepen lépett fel Budapesten, mi előtte beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Azt mondta egyszer, hogy az ön számára minden zene kortárs zene. Ennek a megjegyzésnek érdekes pendant-ja, amit egy magyar régizenész mondott: számára a régizene mostanáig tart.

Víkingur Ólafsson: Azt hiszem, ugyanazt mondjuk – talán el is lopom ezt a megjegyzést, ha nem baj.

MN: És mit tart a régizene-mozgalomról, amely azt igyekszik felkutatni, hogyan játszották a darabokat a komponálás idején?

VÓ: Ez nagyon érdekes vonulat az előadó-művészetben, én magam sokat tanultam Gardinertől, Herreweghétől, Harnoncourt-tól, de legalább annyit a mai szerzőktől, Kurtág Györgytől, John Adamstől, Thomas Adèstől is. Ott van előtted a nagyon szép és szinte szent kotta, de a zenét valós helyzetben, élőben kell eljátszani, amikor minden drasztikusan változhat, a tempó, a dinamika, a szünetek, a frazeálás – nagyon jó, hogy az élő szerzőkkel lehet konzultálni. Nagyra becsülöm a régizene-mozgalmat, de vannak korlátai. Nincs egyetlen igazság a zenében. A zenének is tükröznie kell a változásokat.

MN: A hangszer, amin játszik, nagyon távol van attól, amelyre Rameau írta a műveit. Játszotta a darabokat csembalón, és ha igen, mit tanult abból? Sok zenész mondja, hogy a korabeli hangszeren egészen mások a művek.

VÓ: A legrégibb billentyűs hangszer itt a lakásomban 1785-ből való. Rameau-t, Bachot is játszottam csembalón, és az valóban teljesen más élmény. De abban is biztos vagyok, hogy ha ők ismerték volna a mai zongorát, szerették volna. A csembalón nem lehet színeket játszani, mert más a konstrukciója, viszont jobban meg lehet valósítani ritmusokat és struktúrát. A csembaló csodálatos hangszer, de az én hangszerem a zongora, a fantasztikus dinamikai lehetőségeivel és színeivel.

MN: Ön szereti a pianínót. A gyerekkori emlékei miatt – és még miért? Az egyik lemezén kétféle előadásban is szerepel ugyanaz a darab, pianínón és koncertzongorán.

VÓ: Erre Kurtág György inspirált, aki sokat játszik pianínón. Ez adja a legpuhább hangot a billentyűs hangszerek között. Az említett lemezem olyan lágy hangvételű és befelé tekintő, hogy úgy gondoltam, kipróbálom ezt. A pianínón olyan játszani, mintha titkot súgnál valaki fülébe. Nagyon intim és magánjellegű, nem a Carnegie Hallba való.

MN: Készített egy lemezt Rameau és Debussy műveiből. Mi kapcsolja össze ezt a két szerzőt?

VÓ: Debussyt általában impresszionistának, sőt, futuristának tartjuk, de én meg akartam mutatni benne a barokk zeneszerzőt. Az összes hangzásbeli újítása mellett nagyon gyakran használt barokk struktúrákat – előjátékokat, toccatákat, sarabande-okat. Gyökerei mélyen a francia barokkba nyúltak. Nem sok komponistát szeretett, de egyik kedvence Rameau volt. Debussy zenei újságíró is volt, és egyszer azt írta, Rameau valójában a kortársunk. A köztük levő kétszáz év nem hosszú idő. Mindketten outsiderek voltak, és áthágtak minden szabályt.

MN: Ön szeret lemezfelvételt készíteni, ebben hasonlít Glenn Gouldhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.