A The Cure 45 éve

A sötét ezer árnyalatban

Zene

Hat év után indult újabb európai turnéra a The Cure, ráadásul új album is van a láthatáron. A közelgő budapesti koncert kapcsán idézzük fel, hogy miért érdemes meghallgatni őket 2022-ben is.

Ha megkérdezünk egy laikust arról, hogy mi jut az eszébe a The Cure-ról, talán a zenekar legkönnyedebb slágerét, a Friday I’m in Love-ot említi, amely kihagyhatatlan az esküvői partik setlistjéből. Persze ez csak a felszín. A Cure ugyanis az a zenekar, amelynek ma is sokmilliós rajongótábora van ugyan, viszont fiatal posztpunk és goth/wave megszállottak tekintik példaértékűnek a zenekar máig eleven életművét. Impozáns, több szempontból is monumentális portfóliójukból pedig nemhogy egy tőlük megszokott két és fél–háromórás koncertmenüt, de akár többestényi best ofot is bármikor ki lehet mazsolázni.

Ugrás a saját vonatra

A 14 éves lemezkészítői inaktivitás után az utóbbi egy évben ismét friss számokat rögzítő kollektíva pályafutását hosszú időn át párját ritkító változatosság jellemezte. Csak látszólagos paradoxon, hogy mégis eszünkbe juthat róluk megannyi olyan zenei fordulat, stílus­elem, vokális hangszín, amit az egész életműre érvényesnek érzünk, ami azért rámutat a zenekar életművében kimutatható nagyfokú folytonosságra is. Ne tagadjuk, hogy a Cure mindenekelőtt Robert Smith énekes-gitárost jelenti, aki a zenekar egyetlen állandó tagja a kezdetektől: jellegzetes énekhangja, gitárjátéka és remek szerzeményei nélkül nem lenne az a zenekar, amivé lett. És ennek még az sem mond ellent, hogy Smith énekstílusa is sokat változott és érett az évek során, a dalok többsége pedig többé-kevésbé (jogdíjmegosztás szempontjából mindenképpen) közös szerzemény. Smith okkal hivatkozott arra egy interjúban, hogy nincs úgynevezett Cure-hangzás, csak különböző hangzások léteznek a mindenkori zenekari felállásoktól és az adott zenei korszaktól függően.

A Cure-ról azt szokták elmondani, hogy afféle posztpunk-new wave zenekarként kezdték, és e tekintetben is stílusteremtőknek számítottak. Inspirálta őket is a punk, majd a műfaj gyors kipörgése nyomán támadt zenei pezsgés is. De Smithéket mindenekelőtt a hetvenes évek elejének-közepének zenéi babonázták meg: Jimi Hendrix, David Bowie, illetve a glamrock, sőt a progrock nyomdokain készültek első számaik. Leginkább a West Sussexben található Crawley-ben, miután Smith összeállt két iskolatársával, Laurence „Lol” Tolhursttel és Michael Dempsey-vel, akik dobosként, illetve basszusgitárosként járultak hozzá a zenekar korai sikereihez. A kezdeti programból látszólag kevés maradt, mire Smith magáévá tette az első lemezeken is megcsodálható minimalista, letisztult dalszerzői stílusát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.