Opera - Anyánk lehetne - Vincenzo Bellini: Norma

Zene

Aki mindössze a Casta diva bódítóan delejes dallamát ismeri a Normából, meglehet, nem is sejti, miféle pszichopatológiai esettanulmányt idéző történet rejlik Vincenzo Bellini operájának cselekményében. A címszereplő druida főpapnő a férfiúi hűtlenség betege: kevés a híja, hogy meg nem öli saját gyermekeit csapodár férjét megbüntetendő, ám végre is beéri népe fellármázásával, s a férjét is elhamvasztó közös tűzhalállal. Drasztikus története van hát e szépséges bel canto operának, s bármily meglepő, a Norma ellentmondásosságában is megejtően vonzó, kettős arculata most épp egy koncertszerű előadáson vált különösen érzékletessé a budapesti operaközönség számára. Persze kevésbé tűnhet meglepőnek a dolog, ha számot vetünk a ténnyel, miszerint az amúgy látványos fellendülésben lévő operaház színpadán vajmi ritkán találkozhatni e stílusiránnyal, s még természetesebbnek tetszhet az élmény teljessége, ha Edita Gruberová címszereplői közreműködését is megemlítjük a Művészetek Palotájában megrendezett előadáson.

Aki mindössze a Casta diva bódítóan delejes dallamát ismeri a Normából, meglehet, nem is sejti, miféle pszichopatológiai esettanulmányt idéző történet rejlik Vincenzo Bellini operájának cselekményében. A címszereplő druida főpapnő a férfiúi hűtlenség betege: kevés a híja, hogy meg nem öli saját gyermekeit csapodár férjét megbüntetendő, ám végre is beéri népe fellármázásával, s a férjét is elhamvasztó közös tűzhalállal. Drasztikus története van hát e szépséges bel canto operának, s bármily meglepő, a Norma ellentmondásosságában is megejtően vonzó, kettős arculata most épp egy koncertszerű előadáson vált különösen érzékletessé a budapesti operaközönség számára. Persze kevésbé tűnhet meglepőnek a dolog, ha számot vetünk a ténnyel, miszerint az amúgy látványos fellendülésben lévő operaház színpadán vajmi ritkán találkozhatni e stílusiránnyal, s még természetesebbnek tetszhet az élmény teljessége, ha Edita Gruberová címszereplői közreműködését is megemlítjük a Művészetek Palotájában megrendezett előadáson.

Papírforma - kurtán így írhatjuk le a 63 esztendős szlovák szopráncsoda pesti sikerét, ám ez az este több volt rendben abszolvált jutalomjátéknál. Gruberová világraszóló hangja mindmáig, a hanyatlás itt-ott már kiütköző jeleivel együtt is imponáló, míg énekkultúrája, művészi lendülete és asszonyi szeretetreméltósága éppenséggel tökéletesen intakt. Az eredeti fekvésben előadott Casta diva fényesen sikerült (legfeljebb talán a Caballé-féle puhán lekerekített változattól maradt el valamelyest az élményszerűségben), s a drámát egy-egy gesztusával, hangütésével a koncertpódiumra is behozó Gruberová a féltékenység, a kétségbeesés és a harag már-már verista ábrázolásával is megajándékozott bennünket. Szélsőséges érzelmekkel, melyeknek megjelenítése a tragikumon túl némi komikumot is rejt magában, s e kettős jelleg megvesztegetően plasztikussá, emberivé tette Norma, mi tagadás, máskor nemritkán menthetetlenül sterilnek ható alakját. S az eljátszott figura mögött mindvégig ott érezhettük magát a játszót is: az anyánk korabeli, áradó kedvességű, póztalan, ám tartásos Gruberovát, aki csak mellesleg, legfeljebb ha másod-, harmadsorban tekinthető gégevirtuóznak.

A Norma sikerét Gruberová oldalán egy kevéssé attraktív küllemű, de annál tisztesebb tenor, a venezuelai Aquiles Machado (Pollione), egy kiállásában és hanganyagában egyaránt nemes basszus, a szlovák Peter Mikulás (Oroveso), valamint egy a bel canto világában kevésbé otthonos, mindazonáltal szép hangú román mezzoszoprán, Carmen Oprisanu (Adalgisa) szolgálta. Oliver von Dohnányit pár nappal korábban egy kortárs olasz dalmű (Marco Tutino: Vita) biztos kezű dirigenseként láthattuk Szegeden, most Pesten a Szlovák Filharmónia Zenekara és a hazai erőként felvonuló Nemzeti Énekkar élén újfent roppant meggyőzően, ritka figyelmes operakarmesterként szerepelt. Bőven kijárt neki is a tapsokból, de azért az álló ovációt ezúttal nem neki szántuk.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 16.

Neked ajánljuk

Velünk élő féltudás

  • Hernádi Elvira

Jó néhány éve már, hogy a Publius Hungaricus a féltudású magyar elit bűneit ecsetelte. Azóta felnőtt egy új generáció, az ország szellemi és politikai vezetése legalább az európai oktatás tisztes középmezőnyébe tartozó intézményekben kupálódhatott. 

Mielőtt eltűnik végleg

Alighanem két dolog jut eszébe mindenkinek a Roberto Baggio nevet hallva: az 1994-es vb-döntőben kihagyott legendás tizenegyes, illetve az élethosszig (tehát ma is) viselt, nem kevésbé legendás copf. Vagy lokni, varkocs, lófarok, akármi is lett légyen az a maestro tarkóján.

Kisujjgyak

  • - köves -

Ha meg kell csinálni a nagy melót, letudni az utolsó bulit, kirámolni a széfet, ami után nincsen több széf, csak a boldog öregkor Kansasben, Soderbergh a mi emberünk.

„Összeáll egy nagy egésszé”

  • Láng Dávid

A 10 éve alakult Verőköltő zenekar frontembere univerzális művész: szinte minden hangszeren játszik, festő szakon diplomázott, és húszéves sem volt, amikor a Magvető kiadta a verseskötetét.

Becsapódás

Az ünnepi vacsoráját elköltő pár, Helen (Lovas Rozi) és Danny (Lengyel Tamás) lakásá­ba berobban a csurom véres Liam (Molnár Áron), akiről hamar kiderül, hogy a feleség testvére.

Az együttélés lehetőségei

A hagyományosan kétévente megrendezett Velencei Építészeti Biennálé is megcsúszott a pandémia miatt, de május 22. óta a Giardini della Biennale parkját és az Arsenalét, azaz az egykori velencei hadihajógyár területét ismét építészek, művészek és látogatók lakják be, egészen november 21-ig.

Szervezett szervezetlenség

  • Áfra János

A kis méretű, mégis zavarba ejtően tartalmas, nehezen áttekinthető tárlat egy nemzetközi kiállítássorozat része, amely a Zürichi Egyetemen 2017 és 2020 között megvalósult kelet-európai performance-kutatás eredményeit hivatott bemutatni.

„Nem hezitált”

Szerb Antal éppen 120 éve született, és 80 éve, 1941-ben jelent meg eredetileg háromkötetes munkája, A világirodalom története. A mű friss, minden eddiginél precízebb kiadásának sajtó alá rendezőjével annak népszerűségéről, hányattatott sorsáról, 21. századi aktualitásáról beszélgettünk.

A szamuráj reggelije

  • Pálos György

Fúziós korban élünk, azon sem lepődünk meg, ha egy kisvárosi étterem étlapján kevert fogásokat találunk. Az más kérdés, hogy a leves, amely se nem vietnami, se nem olasz, nem túl finom, mert nincs karaktere.

Merre vannak?  

  • Schein Gábor

Apró ember éles gombszemekkel. A fején zabolázhatatlan göndör haj. Befogad, figyel, kérdez. Hatalmas vágy él benne, hogy a világban rend legyen, de a világban nincsen rend. Hogy érthető legyen és átlátható. De a világ ellenáll a megértési kísérleteknek, kitüremkedik a réseken, széttöri a kereteket. A világ sokszor homályos, sötét, és soha nem átlátható. Hát akkor legyen a vers az! Legalább a vers.