Örök körök (Pizzás)

  • - orosz -
  • 2001. augusztus 30.

Zene

Jó pár éve vetítettek az HBO-n egy filmet Bill és Ted oltári kalandjai vagy valami hasonló címmel, és maximum azért emlékezhet rá bárki is, mert a két idétlenkedő főszereplő közül az egyiket Keanu Reevesnek hívták. A fiúk mást sem csináltak, mint szállóigévé teendő megnyilvánulásokat ismételgettek, ám a dolog valamennyire mégis működhetett, mert nemcsak a második rész készült el, de a hasonló elven működő Wayne világából is kettő, a Beavis és Butthead sztorit pedig ismerjük. Bevált ötletről van tehát szó, még ha a szeretnivaló tahók előállítása nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek tűnhet.
Jó pár éve vetítettek az HBO-n egy filmet Bill és Ted oltári kalandjai vagy valami hasonló címmel, és maximum azért emlékezhet rá bárki is, mert a két idétlenkedő főszereplő közül az egyiket Keanu Reevesnek hívták. A fiúk mást sem csináltak, mint szállóigévé teendő megnyilvánulásokat ismételgettek, ám a dolog valamennyire mégis működhetett, mert nemcsak a második rész készült el, de a hasonló elven működő Wayne világából is kettő, a Beavis és Butthead sztorit pedig ismerjük. Bevált ötletről van tehát szó, még ha a szeretnivaló tahók előállítása nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek tűnhet.

Az alkotói szándék szerint a Pizzás két hőse sem kevésbé laza, mint két tál takony, és vég nélkül ontják a szóviccekkel teletűzdelt szövegeket bárkinek, aki hajlandó meghallgatni őket. Ilyen sajnos több van, mint remélnénk, miután mi is éppen ezt tesszük, míg egyre várjuk, hogy kibontakozzon valamiféle cselekmény. Aztán feltűnik, hogy hiába, mert a pizzás élete ehelyett kisebb, epizódoknak szánt pizzakivitelek laza sorozata, a filmet alkotó életképek sorából pedig nem hiányozhat az autós versengés, a hisztérikus maffiózók vagy egy csapat marketingmenedzser megleckéztetése, és persze a mozzarella módjára olvadozó lányok se. Jó, vannak itt jobban és kevésbé kidolgozott filmes utalások is, játék a narratívával, és a főszerepekben friss arcok, a vicc pedig tényleg az, hogy ezt a soványka tartalmat sikerült olyan elképesztő ötletorgia közepette megvalósítani, ami hazai viszonylatban leginkább Baz Luhrmann (Romeo + Júlia) grandiózus tévedéséhez, a Moulin Rouge-hoz hasonlítható. Nem csoda hát, hogy a java sokszor elvész az indokolatlanul feltupírozott részletek között. Pedig a remek operatőrnek köszönhetően sikerül még egy önálló világot is teremteni a pesti és Los Angeles-i képek egymásutánjából, ami nem kis dolog, és Budapest is - igaz, helyenként kis digitális segítséggel - végre úgy néz ki, mint egy világváros. Nem meglepő ezután, hogy a zenére is nagyon adtak a fiúk, de egyébként az egész kivitelezés elég pipec. Egyszóval majdnem minden benne van ebben a filmben, amiről az emberek hajlamosak azt hinni, hogy pótolhat egy épkézláb forgatókönyvet.

- orosz -

Pizzás, magyar, 2001; írta és rendezte: Balogh György; fényképezte: Forgács Gábor; szereplők: Kovács-K. András, Kreiter Éva, Incze Ildikó; forgalmazza a Mokép és az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.