Lemez

Pappano, Argerich: Saint-Saëns

  • - csk -
  • 2018. március 15.

Zene

Remek ötlet ezt a két művet egy lemezen megszólaltatni, mondaná a kritikus, de aztán belátja: aki ezt a frappáns műsort kitalálta, csupán észrevett egy evidenciát. Az olasz neve ellenére angliai születésű, Amerikában nevelkedett, ám sok éve az itáliai óhazával is szoros kapcsolatot ápoló Antonio Pappano a tizenhárom éve általa irányított római együttes, az Orchestra dell’Accademia Nazionale di Santa Cecilia élén egyazon lemezen vezényli Camille Saint-Saëns (1835–1921) két leghíresebb művét, az Orgonaszimfóniát és Az állatok farsangját.

A Sámson és Delila mellett ez a zeneszerző két leghíresebb opusa. Az az izgalmas, hogy a két darab szöges ellentéte egymásnak. A 3. (c-moll) szimfónia csupa grandiozitás és pátosz, ráadásul a német romantikus hagyományt (Liszt, Wagner) társítja az „orgonaszimfónia” sajátosan francia műfajával (Saint-
Saëns a művet barátja, Liszt emlékének ajánlotta), míg az Állatok farsangja sok pici tétel, s a jellegzetesen franciás frivolitású karikatúraalbum csupa fanyar humor és irónia, olykor már-már offenbachi szellemben (az állatok felvonulásában az egyik tétel a skálázó zongoristákat gúnyolja ki). A két mű tehát két egymást tagadó világ – lenyűgöző, hogy ugyanaz az ember írta mindkettőt. Ráadásul a két darab egyszerre született, 1886-ban – a kamaraapparátusú Állatok farsangját Saint-Saëns az Orgonaszimfónia komponálásának szünetében írta.

A két koncertfelvétel pazar minőséget tár a hallgató elé. Pappano a legjobbak klubjának tagjaként hangversenyen is stúdióminőséget nyújt kitűnő zenekarával. Súly és erő, határozottság és hangzáspompa a szimfóniában, játékosság és ábrázoló szellemű, termékeny túlzások a kamarazenei sorozatban, amelynek két zongoraszólama közül az egyiket maga a karmester játssza fölényes szuverenitással, korunk egyik legnagyobb zongoristája, Martha Argerich teljes jogú partnereként.

Warner Classics, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.