Remek ötlet ezt a két művet egy lemezen megszólaltatni, mondaná a kritikus, de aztán belátja: aki ezt a frappáns műsort kitalálta, csupán észrevett egy evidenciát. Az olasz neve ellenére angliai születésű, Amerikában nevelkedett, ám sok éve az itáliai óhazával is szoros kapcsolatot ápoló Antonio Pappano a tizenhárom éve általa irányított római együttes, az Orchestra dell’Accademia Nazionale di Santa Cecilia élén egyazon lemezen vezényli Camille Saint-Saëns (1835–1921) két leghíresebb művét, az Orgonaszimfóniát és Az állatok farsangját.
A Sámson és Delila mellett ez a zeneszerző két leghíresebb opusa. Az az izgalmas, hogy a két darab szöges ellentéte egymásnak. A 3. (c-moll) szimfónia csupa grandiozitás és pátosz, ráadásul a német romantikus hagyományt (Liszt, Wagner) társítja az „orgonaszimfónia” sajátosan francia műfajával (Saint-
Saëns a művet barátja, Liszt emlékének ajánlotta), míg az Állatok farsangja sok pici tétel, s a jellegzetesen franciás frivolitású karikatúraalbum csupa fanyar humor és irónia, olykor már-már offenbachi szellemben (az állatok felvonulásában az egyik tétel a skálázó zongoristákat gúnyolja ki). A két mű tehát két egymást tagadó világ – lenyűgöző, hogy ugyanaz az ember írta mindkettőt. Ráadásul a két darab egyszerre született, 1886-ban – a kamaraapparátusú Állatok farsangját Saint-Saëns az Orgonaszimfónia komponálásának szünetében írta.
A két koncertfelvétel pazar minőséget tár a hallgató elé. Pappano a legjobbak klubjának tagjaként hangversenyen is stúdióminőséget nyújt kitűnő zenekarával. Súly és erő, határozottság és hangzáspompa a szimfóniában, játékosság és ábrázoló szellemű, termékeny túlzások a kamarazenei sorozatban, amelynek két zongoraszólama közül az egyiket maga a karmester játssza fölényes szuverenitással, korunk egyik legnagyobb zongoristája, Martha Argerich teljes jogú partnereként.
Warner Classics, 2017
