Lemez

Pappano, Argerich: Saint-Saëns

  • - csk -
  • 2018. március 15.

Zene

Remek ötlet ezt a két művet egy lemezen megszólaltatni, mondaná a kritikus, de aztán belátja: aki ezt a frappáns műsort kitalálta, csupán észrevett egy evidenciát. Az olasz neve ellenére angliai születésű, Amerikában nevelkedett, ám sok éve az itáliai óhazával is szoros kapcsolatot ápoló Antonio Pappano a tizenhárom éve általa irányított római együttes, az Orchestra dell’Accademia Nazionale di Santa Cecilia élén egyazon lemezen vezényli Camille Saint-Saëns (1835–1921) két leghíresebb művét, az Orgonaszimfóniát és Az állatok farsangját.

A Sámson és Delila mellett ez a zeneszerző két leghíresebb opusa. Az az izgalmas, hogy a két darab szöges ellentéte egymásnak. A 3. (c-moll) szimfónia csupa grandiozitás és pátosz, ráadásul a német romantikus hagyományt (Liszt, Wagner) társítja az „orgonaszimfónia” sajátosan francia műfajával (Saint-
Saëns a művet barátja, Liszt emlékének ajánlotta), míg az Állatok farsangja sok pici tétel, s a jellegzetesen franciás frivolitású karikatúraalbum csupa fanyar humor és irónia, olykor már-már offenbachi szellemben (az állatok felvonulásában az egyik tétel a skálázó zongoristákat gúnyolja ki). A két mű tehát két egymást tagadó világ – lenyűgöző, hogy ugyanaz az ember írta mindkettőt. Ráadásul a két darab egyszerre született, 1886-ban – a kamaraapparátusú Állatok farsangját Saint-Saëns az Orgonaszimfónia komponálásának szünetében írta.

A két koncertfelvétel pazar minőséget tár a hallgató elé. Pappano a legjobbak klubjának tagjaként hangversenyen is stúdióminőséget nyújt kitűnő zenekarával. Súly és erő, határozottság és hangzáspompa a szimfóniában, játékosság és ábrázoló szellemű, termékeny túlzások a kamarazenei sorozatban, amelynek két zongoraszólama közül az egyiket maga a karmester játssza fölényes szuverenitással, korunk egyik legnagyobb zongoristája, Martha Argerich teljes jogú partnereként.

Warner Classics, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.