mi a kotta?

Páratlan életerő

  • mi a kotta
  • 2022. december 14.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/50-51-52. hétre

„A vonaton történt, miközben acélos ritmusban zakatolt, hiszen ez a »ratatata« egy zeneszerzőt okvetlenül ötletekre ragadtatja… És hirtelen meghallottam – vagy inkább láttam papíron – egy rapszódia teljes felépítését az elejétől a végéig… úgy hallottam, mint Amerika zenei kaleidoszkópját – mint egy hatalmas olvasztótégelyt, benne páratlan életerőnk, a metropoliszok őrülete. Mire Bostonba értem, a rapszódiának már határozott körvonalai voltak” – írta George Gershwin a Rhapsody in Blue keletkezéséről, a művet majd’ egy évszázada, 1924 februárjában mutatták be először New Yorkban. Gershwint ekkor még Broadway-dalok szerzőjeként ismerték, ekkor azonban, miként a színlap hirdette, „modern zenei kísérlet” főszereplőjévé vált: lehet-e komoly hangversenytermi műfaj a jazzből? A korabeli kritikus szerint igen: „A kompozíció kivételes tehetségről árulkodik, valamint arról, hogy szerzője nagyobbra tör, mint fajtájából bárki.”

Gershwin kísérletét karácsony előtt az óbudai székhelyű Danubia Zenekar eleveníti fel. Hámori Máté együttese ahhoz méltó, komoly műsorral készül a Zeneakadémiára, Elgar ritkán hallható, szinte tragikus fényű e-moll vonósszerenádja után azonban Gershwin Kék rapszódiája is felcsendül Balog József zongoraszólójával (nem találni jobbat nála ehhez a darabhoz, higgyenek nekünk!). Könnyed, „carpe diem”-érzésű darab, de nem születhetett volna máskor, mint az 1920-as évek létbizonytalanságában. A szünet után Brahms IV. szimfóniáját halljuk, illetve a Máltai Szeretetszolgálattal közös Szimfónia-programban részt vevő gyerekeket, akik a Csendes éjt éneklik (Zeneakadémia, december 19., fél nyolc). Három nappal később ennél is sikkesebb műsort játszik – délután és este is – a zenekar: Figaro, Bohémélet, Szentivánéji álom, no meg A diótörő – ez utóbbi a Duke Ellington-féle bigband átiratban is megszólal a Modern Art Orchestra jóvoltából (Budapesti Kongresszusi Központ, december 22., három óra és fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.