Páratlan életerő

Klasszikus zenei programajánló a 2022/50-51-52. hétre

„A vonaton történt, miközben acélos ritmusban zakatolt, hiszen ez a »ratatata« egy zeneszerzőt okvetlenül ötletekre ragadtatja… És hirtelen meghallottam – vagy inkább láttam papíron – egy rapszódia teljes felépítését az elejétől a végéig… úgy hallottam, mint Amerika zenei kaleidoszkópját – mint egy hatalmas olvasztótégelyt, benne páratlan életerőnk, a metropoliszok őrülete. Mire Bostonba értem, a rapszódiának már határozott körvonalai voltak” – írta George Gershwin a Rhapsody in Blue keletkezéséről, a művet majd’ egy évszázada, 1924 februárjában mutatták be először New Yorkban. Gershwint ekkor még Broadway-dalok szerzőjeként ismerték, ekkor azonban, miként a színlap hirdette, „modern zenei kísérlet” főszereplőjévé vált: lehet-e komoly hangversenytermi műfaj a jazzből? A korabeli kritikus szerint igen: „A kompozíció kivételes tehetségről árulkodik, valamint arról, hogy szerzője nagyobbra tör, mint fajtájából bárki.”

Gershwin kísérletét karácsony előtt az óbudai székhelyű Danubia Zenekar eleveníti fel. Hámori Máté együttese ahhoz méltó, komoly műsorral készül a Zeneakadémiára, Elgar ritkán hallható, szinte tragikus fényű e-moll vonósszerenádja után azonban Gershwin Kék rapszódiája is felcsendül Balog József zongoraszólójával (nem találni jobbat nála ehhez a darabhoz, higgyenek nekünk!). Könnyed, „carpe diem”-érzésű darab, de nem születhetett volna máskor, mint az 1920-as évek létbizonytalanságában. A szünet után Brahms IV. szimfóniáját halljuk, illetve a Máltai Szeretetszolgálattal közös Szimfónia-programban részt vevő gyerekeket, akik a Csendes éjt éneklik (Zeneakadémia, december 19., fél nyolc). Három nappal később ennél is sikkesebb műsort játszik – délután és este is – a zenekar: Figaro, Bohémélet, Szentivánéji álom, no meg A diótörő – ez utóbbi a Duke Ellington-féle bigband átiratban is megszólal a Modern Art Orchestra jóvoltából (Budapesti Kongresszusi Központ, december 22., három óra és fél nyolc).