Koncert

Parázsfuvolácska

Zene

Habár a Varázsfuvolát gyermekoperának vélni sokak által bizonyított tévedés, azért a zenés színházi praxis nemigen vesz tudomást erről - s úgy lehet, jól teszi. Mert ha a gyermekközönség nem is tud mit kezdeni a szabadkőműves-szimbolikával, s egyáltalán Sarastro figurájával, azért Schikaneder sokat gyepált librettója máig felkínálja a gyerekek és az operai közönségnevelés számára Papagenót és a zene megszelídítő, bűvös hatalmát.

Az Erkelben most épp Lackfi János verses keretjátékával és nagycirkuszi körítéssel működik a címét pajkosan elváltoztató Mozart-darab, s minthogy a recenzens szükségképp kívül esik a célközönség életkori-befogadói körén, hát másodlagos észlelőként jelezheti: egészen életrevaló és szerethető kis előadás kerekedett Toronykőy Attila rendezéséből. Helyes a bohóc-Papageno (Gradsach Zoltán) és a bohóc-Tamino (Megyesi Zoltán), helyesek a kiskamasz artisták, s persze helyesek a világító varázstollaikat lóbáló csöppségek a hatalmas nézőtéren: valóságos kis fénykoncertet hoznak össze a sötétben, kérve és kéretlenül egyaránt. A zene persze néha láthatóan kicsit untatja-fárasztja a gyerekeket, akik a perecevő szünettel együtt is mindössze kétórás előadást is hosszúnak élik meg, de azért egy-egy slágerszakasz általános tetszésre talál a köreikben. Papageno és Papagena kettőse vagy a késdobáló játékkal feldúsított Monostatos-jelenetek, s mindenekelőtt a varázsfuvola és az ezüst harangjáték szakaszai, melyeknek hangjaira Juhász Katalin bravúros állat-hangszer jelmezeiben vonul a színpadra a megjuhászodott statisztéria. Köteles Géza kar- és Busa Tamás porondmesteri irányítása alatt mindeközben a felnőttek számára is kellemesen telhet az előadás két órája: minőségi muzsikálással, szolidan szellemes Lackfi-versezetekkel és annyi emberi bájjal, amennyi ritkán szorul össze egy-egy operaházi produkcióban.

Erkel Színház, március 30.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.