Koncert

Parázsfuvolácska

Zene

Habár a Varázsfuvolát gyermekoperának vélni sokak által bizonyított tévedés, azért a zenés színházi praxis nemigen vesz tudomást erről - s úgy lehet, jól teszi. Mert ha a gyermekközönség nem is tud mit kezdeni a szabadkőműves-szimbolikával, s egyáltalán Sarastro figurájával, azért Schikaneder sokat gyepált librettója máig felkínálja a gyerekek és az operai közönségnevelés számára Papagenót és a zene megszelídítő, bűvös hatalmát.

Az Erkelben most épp Lackfi János verses keretjátékával és nagycirkuszi körítéssel működik a címét pajkosan elváltoztató Mozart-darab, s minthogy a recenzens szükségképp kívül esik a célközönség életkori-befogadói körén, hát másodlagos észlelőként jelezheti: egészen életrevaló és szerethető kis előadás kerekedett Toronykőy Attila rendezéséből. Helyes a bohóc-Papageno (Gradsach Zoltán) és a bohóc-Tamino (Megyesi Zoltán), helyesek a kiskamasz artisták, s persze helyesek a világító varázstollaikat lóbáló csöppségek a hatalmas nézőtéren: valóságos kis fénykoncertet hoznak össze a sötétben, kérve és kéretlenül egyaránt. A zene persze néha láthatóan kicsit untatja-fárasztja a gyerekeket, akik a perecevő szünettel együtt is mindössze kétórás előadást is hosszúnak élik meg, de azért egy-egy slágerszakasz általános tetszésre talál a köreikben. Papageno és Papagena kettőse vagy a késdobáló játékkal feldúsított Monostatos-jelenetek, s mindenekelőtt a varázsfuvola és az ezüst harangjáték szakaszai, melyeknek hangjaira Juhász Katalin bravúros állat-hangszer jelmezeiben vonul a színpadra a megjuhászodott statisztéria. Köteles Géza kar- és Busa Tamás porondmesteri irányítása alatt mindeközben a felnőttek számára is kellemesen telhet az előadás két órája: minőségi muzsikálással, szolidan szellemes Lackfi-versezetekkel és annyi emberi bájjal, amennyi ritkán szorul össze egy-egy operaházi produkcióban.

Erkel Színház, március 30.

Figyelmébe ajánljuk

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

„Ellentmondásos karakterek”

Az angol posztpunk zenekar 2023-ban a Reflektor Fesztivál fő fellépőjeként, tavaly pedig a Dropkick Murphys előzenekaraként lépett fel hazánkban. Ám hamarosan viszontláthatjuk őket Budapesten – immár önálló koncerten. Helsinkiben értük utol a turnézó zenekar énekesét, Charlie Steent.