"Mi az, nem játszunk?" (Zenekatasztrófa)

  • 1999. május 6.

Zene

Az én időmben Napsugár presszónak hívták, most pedig valami másnak - nem tudom, meg nem is érdekel. Az én időm eléggé régen volt, nem bolygatnám, de akkoriban Zuglóban laktam, a Napsugárhoz és Szőke Szabolcshoz közel. Beváltak nekem mind a ketten, most is ott találkoztunk, biztosra mentem. Később megérkezett Spilák Lajos, Szabolcs kedvenc Buster Keatonja. Finom ízlésre vall, komolyan.

Az én időmben Napsugár presszónak hívták, most pedig valami másnak - nem tudom, meg nem is érdekel. Az én időm eléggé régen volt, nem bolygatnám, de akkoriban Zuglóban laktam, a Napsugárhoz és Szőke Szabolcshoz közel. Beváltak nekem mind a ketten, most is ott találkoztunk, biztosra mentem. Később megérkezett Spilák Lajos, Szabolcs kedvenc Buster Keatonja. Finom ízlésre vall, komolyan.

Éppen húsz éve, hogy dolgozni kezdtek közösen, együtt a színház és a zene, előbb a Kolinda-passió, majd Büchner Leonce és Lénája. Aztán sok-sok csend, most pedig már, tessék, a harmadik darab. Zenekatasztrófa. Pár nappal a Napsugár előtt láttam. Arra gondoltam, elmondom nekik, elmondom önöknek, mennyire bírtam.

Szabolcs a tuti fajkutyák családjából való: kompromisszummentes, kérlelhetetlen vonású. Könnyű a dolgom, elég, ha a zenekaraira utalok: Kolinda, Makám, Pangea, Tin Tin; meg is van a közönsége - úgy negyven...

"Nem kellek" - mosolygott a Napsugárban. A teraszon ültünk; könnyű szelek, frissiben sült tészták szálltak. Jó kis hely. Kész - gondoltam -, ennyi, mit lehet még ehhez hozzátenni? Amiről a színház szólt, éppen ezt a mosolyt járta körül.

Míg a Hólyagcirkuszban és a Keserű bolondokban, szóval az előző két darabban Szabolcs egy társulatot "dirigált", a Zenekatasztrófa kettesben találta Spilákkal. Tükör és két szék, hegedűtok és faforgács, föntebb száradó hólyagok - így nézett ki a díszletük. Amit meg elmondtak, az csupa-csupa személyesség, kész "önvallomás" - szépen összevágva Thomas Bernhard szövegeiből. Magukra maradt zenebohócaink csesztethették emígy a közönséget ("azt se tudják, mit hallgatnak"), duzzoghattak ("a maximumot nyújtjuk, de értetlenség fogadja"), s alkalmasint hitvallhattak is ("az a művészet, hogy a különbséget halljuk", "a színház nem szívességszolgáltató műintézet")... és mindeközben az orrunk előtt fabrikált bödön basszussal, kalap- és hólyagrezonátorú pléhdobozzal, nyaggató nyálazóval, lapát pengetővel egy igazi "világszám" állt össze, a Csárdáskirálynő, az Örömóda vagy történetesen a Himnusz előadásából. Kész szenzáció, bizony.

Sarkítva ennyi. Nagyokat röhögtünk, közben az ámulat, amúgy meg jól ki lehetett bukni. Ötven perc - éppen annyi, amennyi - aztán húzás haza, a szív napsugárral teli.

Marton László Távolodó

Stúdió K, április 22.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.