rés a présen: Mikor és hogyan kezdted a pályádat?
Morcz Fruzsina: Nem elkezdtem, hanem beleszülettem. Apám hangmérnökként dolgozott számtalan magyar zenekar mellett, ebben nőttem fel. Az első családi videofelvételen, a nyolcvanas évek közepén például Póka Egonnak, a Hobo Blues Band basszusgitárosának, a Kőbányai Zenei Stúdió vezetőjének magyarázom, miután bekötötte a kamerát, hogy "mit csináltál, Póka Egon, hogy belelátszunk a tévébe?". Aztán évek kellettek, mire belevágtam: dolgoztam sok magyar zenekarral, szerveztem fesztivált, jártam egyetemre Londonban (University of Westminster, music business management szak), csináltam sok szakmai gyakorlatot odakinn, aztán idehaza voltam a PANKKK magyar zenei exportjának koordinátora is.
rap: Kik motiváltak a leginkább?
| ||
MF: Kamaszkoromban Tóth Tibor, a Kispál és a Borz akkori menedzsere volt a példaképem, a szakma iránti alázatot és a szakma szeretetét az apámtól láttam. Motiválni leginkább jó szakmai együttműködések, szórakoztató kollégák és a kreatív zenészek szoktak. Meg a szeretteim.
rap: Milyen zenekaraid vannak (voltak), és hogyan jössz (jöttél) ki velük?
MF: Részben az iskola körüli teendők miatt nem tartozom most egy zenekarhoz sem. Az Anselmo Crew-tól az Egy Kiss Erzsi Zenéig sok produkció háttérstábjának voltam részese. Ezek aztán szerencsés esetben nagyon jó szakmai viszonyok lesznek. Például mikor Európában turnéztunk a Heaven Street Sevennel, Takács Zoltán Jappán volt a buszbéli padtársam. Azóta is nagyon jó cimboraság a miénk. Tavaly vendégem is volt az egyik kurzuson: a félév kedvenc előadását tartotta a hallgatók szavazata szerint.
rap: Nem túl merész húzás a mai magyar popiparban, hogy egy újabb rock and roll iskolát nyiss?
MF: Nyilván merész, meg átestünk az elmúlt két hónapban minden elképzelhető gyerekbetegségen a Zeneipari Hivatallal. Azért csak most indítottam, mert kellett nekem az a két év felnőtt-tanítási gyakorlat, amit a Corvinuson megszereztem, amióta kurzust vezetek és szervezek, hogy lássam, mit szeretnék adni a saját oktatói stábommal azoknak, akik ezt egy erre szakosodott intézménybe járva szeretnék megtanulni. A Zeneipari Hivatal eddig beindított képzései egyedülállóak idehaza, és nagyon sok már a szakmában dolgozó gondolta úgy, hogy nálunk jó helyen lesz. Vannak hallgatóink például a Kerekes Band-, a Quimby-, a Nikola Parov-menedzsmentből, és még sorolhatnám.
rap: Milyen megjelenései lesznek a sulinak a közeljövőben?
MF: Beck Zoli meghívta az egyik Zeneipari Hivatal-kurzust a Zenélő Egyetemre, úgyhogy idén ősszel Bodrogi András Pécsen vezet majd digitális zenei kurzust. Hamarosan elindítjuk a zenei szerzőijog-tanfolyamunkat, és ősszel a nagy zenei menedzsmentképzést. Az iskola honlapján lehet tájékozódni mindenről (www.zeneiparihivatal.hu).
rap: Hol leszel a nyáron?
MF: Biztos elmegyek a Margó Fesztiválra, hogy az irodalommal szembeni örök bűntudatomat csökkentsem. Sanszos, hogy a zene ünnepe görögországi eseménye miatt lemaradok az egyik legkedvesebb magyar fesztiválomról, a Fishing On Orfűről, de esélyes, hogy a Veszprémi Utcazene Fesztiválon ott leszek. Alig várom, hogy megint lássam élőben itthon a CocoRosie-t, amit Trafó-stábtagként az akkori igazgató, Szabó Gyuri mutatott meg nekem először.
rap: Nem unod a hazai könnyűzenét?
MF: Nekem ez mindig érzelmi kérdés volt. Külföldön sosem éreztem úgy magam tömegben, mint idehaza, sosem jelentett annyit egy fesztivál. De az biztos, hogy már jó ideje nem látok tisztán, és ahogy öregszem, egyre kevésbé. Mondjuk, azt el bírnám viselni, ha pár év múlva több optimista zenésszel és szervezővel találkoznék.
