Puska a vállukon - Iggy And The Stooges: Ready To Die

  • Greff András
  • 2013. május 30.

Zene

Abban, remélem, nincs vita, hogy a filmtörténet legheroikusabb nagyjelenete a Vad banda végén látható, amikor Pike és cimborái felcsatolják derekukra a fegyvert, és az esélytelen versenyzők kőroppantó büszkeségével elindulnak a poros úton a százszoros túlerőben lévő mexikói katonák ellen, akik fogva tartják agyonkínzott társukat, Angelt. A Stooges új lemezében az a legrokonszenvesebb, hogy bizonyos pontjain különösebb erőlködés nélkül is eszünkbe juthat ez a felemelő pillanat - és távolról sem csak a lemezcím vagy a záródalba hímzett westernmotívumok okán.

false

Mivel a 2007-ben, még Ron Ashetonnal felvett The Weirdness a rocktörténet egyik legméltatlanabb comeback albuma volt, sietve hozzá kell tenni, hogy a Ready To Die nem csak annak tükrében nevezhető tisztességes dobásnak. A stúdióban ezúttal a Keith Richards gonosz szellemi ikertestvéreként elhíresült, 30 év irodai munka után a rockzenébe 2009-ben, Ron Asheton halálát követően visszaoldalgott James Williamsonnal dolgozó zenekarnak persze esélye sem volt rá, hogy újrateremtse akár a Raw Power csillagromboló erejét, akár a Kill City laposra vert, magányosan szédelgő rock and rollját, de világosan hallatszik, hogy egyik zenész sem nyomasztotta magát különösebben a rideg tények miatt, és ez a vállrándítós hozzáállás nagyon is jót tesz mind a tíz dalnak. Ami a zenei oldalt illeti, egyetlen számot, a Fun House Loose-ját szerencsétlenül megismételni igyekvő Jobot leszámítva a glamet, a bluest, a boogie-woogie-t, a tiszta rockot és a protopunkot hol kisebb, hol nagyobb távolságról, de többnyire egyszerre szemlélő Williamson keresetlen gitározása önmagában is elvinné a balhét, de az olcsó és hatásos alapok után fáradhatatlanul kutató ritmusszekció és a szaxofonja helyét mindig hibátlan ízléssel megtaláló Steve Mackay is feszengés nélkül jelentkezhet ebben az évben a karácsonyi bónuszért.

Egy igazán nagy mutatványhoz azonban szükség volna még valakire. A Stooges lehengerlő magyar koncertjeit felidézve (vonatkozó kritikáink itt és itt), de páratlan életművét ismerve persze ettől függetlenül is váratlanul keserű, hogy a Ready To Die kizárólag Iggy Pop miatt nem tud egyik szakaszán sem az ötödik sebességre kapcsolni. Az az egyszerre bölcs és belekeseredett szemlélet, amely Iggy előadói modorát ezen a lemezen meghatározza, a három akusztikus, poszt-stonesos balladában megfelelő kontextusba kerül, a zakatolósabb daloknak viszont (markánsan cinikus dalszövegek ide vagy oda) menthetetlenül elcsiszolja az élét - a kivételt a Gun jelenti, amelyben szintén nem feszíti szét ugyan a vén legenda bőrét az indulat, de legalább a tőle elvárható kajánsággal szövegeli keresztül a számot.

A Ready To Die máshová érkezik így, mint a felidézett nagy western. Pike és társai is elbuktak a végén Peckinpah filmjében, de az utolsó szívdobbanásig kelepelt minden kézben a fegyver - a Stooges-akció vezérének ezzel szemben nincs energiája golyót tuszkolni a tárba a sokadik lőtt sebe után.

Fat Possum, 2013


Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.