Lemez

Riccardo Chailly: Respi­ghi

  • - csk -
  • 2021. március 3.

Zene

A 20. századi olasz zene jeles alakját, Ottorino Respighit (1879–1936) a zenekari színek egyik legnagyobb mestereként tartják számon.

A köztudat az impresszionizmus fogalmát a franciákhoz kapcsolja, holott az irányzat más országokban, így Olaszországban is hatott, Respighi az olasz impresszionizmus képviselője volt, de korának áramlatai közül befolyásolta művészetét a neoklasszicizmus is. Egy másik pazar hangszerelő, Rimszkij-Korszakov volt az egyik tanára, és olykor felfedezhetjük Respighi műveiben áthallások, reminiszcenciák formájában kortársai, a hozzá hasonlóan a zenekari koloristák él­csapatába tartozó Ravel vagy Stravinsky hatását is. Van, aki lebecsüli műveit, üres dekorativitást emlegetve. Holott Respighi zenéje rendkívül szuggesztív, tévedhetetlen dramaturgiai érzékről és kivételes hangulatteremtő képességről tesz tanúbizonyságot, ahogy most ez a lemez is mutatja, amely a pittoreszk Róma-triptichon három tagja közül kettő (Róma fenyői, Róma kútjai) közé ékelve kínálja az Ária, a Legenda, Az este és a Régi táncok és áriák zenekari szvitjének élményét.

Nemcsak a színek varázslatosak: Chailly és a Filarmonica della Scala autentikus tolmácsolásában a kontrasztok, a fokozások is nagyszerűek, feszes a ritmus, megejtő az anyag érzékisége. Nagy formátumú zene nagy formátumú előadásban. Chailly rendkívül igényes karmester, aki a művek minden értékét felszínre hozza, a zenekar játéka pedig maga a szikrázó tökély. Aki erről a lemezről ismeri meg Respighit, véletlenül sem középszerűnek, hanem egyenesen kivételes mesternek fogja tartani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.