A köztudat az impresszionizmus fogalmát a franciákhoz kapcsolja, holott az irányzat más országokban, így Olaszországban is hatott, Respighi az olasz impresszionizmus képviselője volt, de korának áramlatai közül befolyásolta művészetét a neoklasszicizmus is. Egy másik pazar hangszerelő, Rimszkij-Korszakov volt az egyik tanára, és olykor felfedezhetjük Respighi műveiben áthallások, reminiszcenciák formájában kortársai, a hozzá hasonlóan a zenekari koloristák élcsapatába tartozó Ravel vagy Stravinsky hatását is. Van, aki lebecsüli műveit, üres dekorativitást emlegetve. Holott Respighi zenéje rendkívül szuggesztív, tévedhetetlen dramaturgiai érzékről és kivételes hangulatteremtő képességről tesz tanúbizonyságot, ahogy most ez a lemez is mutatja, amely a pittoreszk Róma-triptichon három tagja közül kettő (Róma fenyői, Róma kútjai) közé ékelve kínálja az Ária, a Legenda, Az este és a Régi táncok és áriák zenekari szvitjének élményét.
Nemcsak a színek varázslatosak: Chailly és a Filarmonica della Scala autentikus tolmácsolásában a kontrasztok, a fokozások is nagyszerűek, feszes a ritmus, megejtő az anyag érzékisége. Nagy formátumú zene nagy formátumú előadásban. Chailly rendkívül igényes karmester, aki a művek minden értékét felszínre hozza, a zenekar játéka pedig maga a szikrázó tökély. Aki erről a lemezről ismeri meg Respighit, véletlenül sem középszerűnek, hanem egyenesen kivételes mesternek fogja tartani.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
