Sickratman: A nagy Én

  • - kyt -
  • 2013. március 2.

Zene

Magyarországon tulajdonképpen nem nagyon van igazi nem náci protestzene - habár a jó zene önmagában is protest az uniformizáltsággal, a színtelenséggel szemben. Szóval, nem nagyon írnak szórakoztató, mégis kemény és aktuális protestszövegeket. Persze a Sickratman-szövegek sem egészen ilyenek, legalábbis a hagyományos értelemben nem.

Amit ír, az esetenként totális szembefordulás mindenféle közbeszéddel és bevett kulturális mércével, máskor a bosszantásig pörgetett irónia, és olyan is van, hogy csupán öröm, játék, szórakozás a jól megtalált rímekkel, szavakkal.


Hat év telt el a Buzi-e vagy? című lemez óta, ennyi időbe azért belefér egy újabb lemeznyi abszurd vagy inkább dadaizmus, korlátok nélküli, fegyelmezetlen szabadság, szemhunyorítós rosszalkodás. A szövegnehéz számokkal csak az a baj, hogy miközben erősen figyelünk a többnyire sebesen továbbfutó mondatokra, vagyis lényegében arra, ami a lemezen a leginkább Sickratman (vagyis Paizs Miklós), a zene egyszerűen kimosódik alóluk, halvány emléket hagyva csak. Pedig nagyrészt jó kis popszámok ezek (Bicskei Titusz, Szántó Gábor, Szabó Viktor szerzeményei), dallamosak, slágeresek, amilyeneket szívesen énekel az ember, de persze magát is kénytelen kiröhögni, ha azt dünnyögi, hogy "úgy lennék a te édes kis bikád". Beleférnének bármilyen jobb könnyűzenei válogatásba, ha nem volna a szövegek egy része az öniróniáig eltúlzottan kúrásközpontú, mint például a Lyuk-lyuk, más részük meg zavarba ejtően személyes, megrázó, mint a Mélypont vagy a Tibi.

Egyszóval a lemez hagyományos, folyamatos hallgatást igényel, és akkor nem maradnak ki a zenei ínyencségek sem (Paizs Miklós a legkülönbözőbb fafúvósokkal finomítja a hangzást), amilyen a Tirpák himnusz vagy a Szerelem (az ismert magyar népdal). Szórakozásképpen pedig ott van még a Don Giovanniból Leporello szellemesen magyarított áriája csembalókísérettel, továbbá egy változat a The Lion Sleeps Tonight című, a hatvanas években népszerűvé vált darabra Dórémi címmel.

Interjúnk Sickratman-el itt.

Magánkiadás, 2012


Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.