Sickratman: A nagy Én

  • - kyt -
  • 2013. március 2.

Zene

Magyarországon tulajdonképpen nem nagyon van igazi nem náci protestzene - habár a jó zene önmagában is protest az uniformizáltsággal, a színtelenséggel szemben. Szóval, nem nagyon írnak szórakoztató, mégis kemény és aktuális protestszövegeket. Persze a Sickratman-szövegek sem egészen ilyenek, legalábbis a hagyományos értelemben nem.

Amit ír, az esetenként totális szembefordulás mindenféle közbeszéddel és bevett kulturális mércével, máskor a bosszantásig pörgetett irónia, és olyan is van, hogy csupán öröm, játék, szórakozás a jól megtalált rímekkel, szavakkal.


Hat év telt el a Buzi-e vagy? című lemez óta, ennyi időbe azért belefér egy újabb lemeznyi abszurd vagy inkább dadaizmus, korlátok nélküli, fegyelmezetlen szabadság, szemhunyorítós rosszalkodás. A szövegnehéz számokkal csak az a baj, hogy miközben erősen figyelünk a többnyire sebesen továbbfutó mondatokra, vagyis lényegében arra, ami a lemezen a leginkább Sickratman (vagyis Paizs Miklós), a zene egyszerűen kimosódik alóluk, halvány emléket hagyva csak. Pedig nagyrészt jó kis popszámok ezek (Bicskei Titusz, Szántó Gábor, Szabó Viktor szerzeményei), dallamosak, slágeresek, amilyeneket szívesen énekel az ember, de persze magát is kénytelen kiröhögni, ha azt dünnyögi, hogy "úgy lennék a te édes kis bikád". Beleférnének bármilyen jobb könnyűzenei válogatásba, ha nem volna a szövegek egy része az öniróniáig eltúlzottan kúrásközpontú, mint például a Lyuk-lyuk, más részük meg zavarba ejtően személyes, megrázó, mint a Mélypont vagy a Tibi.

Egyszóval a lemez hagyományos, folyamatos hallgatást igényel, és akkor nem maradnak ki a zenei ínyencségek sem (Paizs Miklós a legkülönbözőbb fafúvósokkal finomítja a hangzást), amilyen a Tirpák himnusz vagy a Szerelem (az ismert magyar népdal). Szórakozásképpen pedig ott van még a Don Giovanniból Leporello szellemesen magyarított áriája csembalókísérettel, továbbá egy változat a The Lion Sleeps Tonight című, a hatvanas években népszerűvé vált darabra Dórémi címmel.

Interjúnk Sickratman-el itt.

Magánkiadás, 2012


Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.