rés a présen: Mikor találkoztál először a Pannon Filharmonikusokkal?
Horváth Zsolt: 1986-ban kerültem Pécsre a művészeti gimnáziumba, és akkor találkoztam először a város zenei életével, benne a zenekarral. Magyarországon ők szerződtettek elsőként egy vasfüggönyön túli karmestert Howard Williams személyében, és így közelről láthattuk, hogyan lehet megmozdítani egy zenekart. 1996-ban lettem muzsikus az akkor még Pécsi Szimfonikus Zenekarnak nevezett együttesben. 2003 óta igazgatom a céget, azóta, amióta a nevünk megváltozott és átalakultunk. Mindezt a zenekar kezdeményezte, de elfogadta, illetve támogatta a tulajdonos, azaz Pécs város önkormányzata is.
rap: Milyen múltra tekint vissza a PFZ?
HZS: Magyarország egyik legrégebbi zenekara vagyunk. A PFZ 1811-ben alakult, és már az első időszaka virágzó volt, hiszen egy osztrák zenész alapította, így a zenekar szoros kapcsolatot ápolt Béccsel meg a német orientációjú zenei élettel. A modern kori zenekar már az erős helyi beágyazottságra törekedett, és arra, hogy tematizálja a társadalmi, művészeti életet. A 2010 utáni időszak jelentős változást hozott. Akkor épült meg a Kodály Központ, s a PFZ lett a rezidens zenekara. Ez olyan komoly tartalmi összegzés és felelősségvállalás, amilyenre nem nagyon van példa Magyarországon. Tulajdonképpen egy kísérleti projekt. Országos jelentőségű művészeti intézményként pedig kötelességünk, hogy a nagy európai zenei hálózatban szerepet keressünk magunknak.
rap: Refrén címmel hirdettétek meg a következő évadot. Mit takar a név?
HZS: Nem a zenei fogalomra gondoltunk, hanem inkább arra, hogyan reflektálódunk a közéletben, illetve a személyes életünkben. Jelen vagyunk-e a hangversenyteremben? Együtt élünk-e a művészettel? Az év sokszínű lesz, hiszen a PFZ a barokk zenéktől az Eötvös Péter-ősbemutatókig mindent játszik, a kamarazenei formációtól az oratorikus művekig nagyon széles skálájú a zenei anyag, amit feldolgoz. Nagyon fontos az előadói apparátus is, és itt nemcsak a PFZ zenészeire gondolok, hanem a meghívott művészekre, a karmesterekre, akik nem csupán abban segítenek, hogy autentikusak legyenek az előadásaink, hanem maivá teszik azokat. Eötvös Péter mondta, hogy a régi zene is mai zenévé válik, ha ma értelmezzük, és tulajdonképpen a PFZ gondolkodásának ez a lényege. Az idei évadban vált teljessé az edukációs tevékenységünk is. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy minden korosztály számára van már programunk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
