HANGADÓ – rés a présen

„Sokkal szabadabb játék”

  • rés a présen
  • 2022. november 9.

Zene

 Horváth Zsolt igazgató, Pannon Filharmonikusok

rés a présen: Mikor találkoztál először a Pannon Filharmonikusokkal?

Horváth Zsolt: 1986-ban kerültem Pécsre a művészeti gimnáziumba, és akkor találkoztam először a város zenei életével, benne a zenekarral. Magyarországon ők szerződtettek elsőként egy vasfüggönyön túli karmestert Howard Williams személyében, és így közelről láthattuk, hogyan lehet megmozdítani egy zenekart. 1996-ban lettem muzsikus az akkor még Pécsi Szimfonikus Zenekarnak nevezett együttesben. 2003 óta igazgatom a céget, azóta, amióta a nevünk megváltozott és átalakultunk. Mindezt a zenekar kezdeményezte, de elfogadta, illetve támogatta a tulajdonos, azaz Pécs város önkormányzata is.

rap: Milyen múltra tekint vissza a PFZ?

HZS: Magyarország egyik legrégebbi zenekara vagyunk. A PFZ 1811-ben alakult, és már az első időszaka virágzó volt, hiszen egy osztrák zenész alapította, így a zenekar szoros kapcsolatot ápolt Béccsel meg a német orientációjú zenei élettel. A modern kori zenekar már az erős helyi beágyazottságra törekedett, és arra, hogy tematizálja a társadalmi, művészeti életet. A 2010 utáni időszak jelentős változást hozott. Akkor épült meg a Kodály Központ, s a PFZ lett a rezidens zenekara. Ez olyan komoly tartalmi összegzés és felelősségvállalás, amilyenre nem nagyon van példa Magyarországon. Tulajdonképpen egy kísérleti projekt. Országos jelentőségű művészeti intézményként pedig kötelességünk, hogy a nagy európai zenei hálózatban szerepet keressünk magunknak.

rap: Refrén címmel hirdettétek meg a következő évadot. Mit takar a név?

HZS: Nem a zenei fogalomra gondoltunk, hanem inkább arra, hogyan reflektálódunk a közéletben, illetve a személyes életünkben. Jelen vagyunk-e a hangversenyteremben? Együtt élünk-e a művészettel? Az év sokszínű lesz, hiszen a PFZ a barokk zenéktől az Eötvös Péter-ősbemutatókig mindent játszik, a kamarazenei formációtól az oratorikus művekig nagyon széles skálájú a zenei anyag, amit feldolgoz. Nagyon fontos az előadói apparátus is, és itt nemcsak a PFZ zenészeire gondolok, hanem a meghívott művészekre, a karmesterekre, akik nem csupán abban segítenek, hogy autentikusak legyenek az előadásaink, hanem maivá teszik azokat. Eötvös Péter mondta, hogy a régi zene is mai zenévé válik, ha ma értelmezzük, és tulajdonképpen a PFZ gondolkodásának ez a lényege. Az idei évadban vált teljessé az edukációs tevékenységünk is. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy minden korosztály számára van már programunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.