E heti zenei ajánlónk hősei a hősök, no meg a mártírok. Persze ne a koncerttermek önjelölt mártírjaira, a vájt fülű zenekritikusokra gondoljunk, akik estéről estére fegyelmezetten odaszegezik magukat zsöllyéikhez, hanem mondjuk és kiválólag a katonatársai halálos nyílzáporának kitett Szent Sebestyénre. A kereszténységhez ragaszkodó római gárdatiszt misztériuma, azaz Claude Debussy Szent Sebestyén vértanúsága című s egyébiránt kereken százesztendős műve ugyanis a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar csütörtöki hangversenyén szólal majd meg, megidézve az író Gabriele D'Annunzio kevéssé ortodox feldolgozását (Nemzeti Hangversenyterem, november 24., fél nyolc). A széles hősi gesztusok nem voltak éppenséggel idegenek a különc olasz literátortól, aki az I. világháború után hadvezérként szállta meg Fiumét, s akit Mussolini az olasz fasizmus Keresztelő Szent Jánosának nevezett, ám ezt a tényt csak futtában említjük, hiszen a Kovács János által vezénylendő koncert másik száma, Janácek csodálatos Glagolita miséje két további szent, a vértanúságtól megkímélt Cirill és Metód világát körvonalazza majd. Ráadásul e szláv mise említése már át is vezet minket a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar pénteki fellépéséhez, amelynek műsorán Vivaldi Magnificatjának és Gloriájának nyomában Haydn 1798-as d-moll miséje fog fölhangzani (Nemzeti Hangversenyterem, november 25., fél nyolc). Az a kompozíció tehát, amelyet Nelson-mise név alatt szokás emlegetni: részint mivel keletkezéstörténete - alighanem szándékolatlanul - összekapcsolódott a nagy brit admirális abukiri győzedelmének hírével, részint mert 1800-ban az Esterházy hercegnél vizitáló Nelson (és Lady Hamilton) valóban meghallgatta az akkor már jócskán világhírű Haydn emlegetett alkotását.
Mindazonáltal nem a legfentebb végszavaival is idézett Nelson az egyetlen jeles hadvezér és nem Sebastianus az egyetlen antik római férfiú a hét koncertprogramján. Elvégre a Fesztiválzenekar és Takács-Nagy Gábor Mozart-Haydn-koncertjeit a 16 éves Mozart Lucio Silla című opera seriájának nyitánya indítja majd, s ebben az olaszos névváltozatban egykönnyen ráismerhetünk Lucius Cornelius Sullára, a római köztársaság diadalkoszorús győzőjére és véres kezű diktátorára (Olasz Intézet, november 25., 26., 27., háromnegyed nyolc).
A múlt alkalommal jól megjártuk a képmelléklettel, hiszen a hirdetett kanadai karmesternő végül kiszállt a Don Giovanniból, ám ezen a héten újabb, a "maga nemében" ritka dirigensi tünemény ígérkezik az észt szőke csoda, Anu Tali személyében, aki a Nordic Symphony Orchestra élén vezényli majd Grieg, Sibelius és a klasszikus kortárs, Arvo Pärt szerzeményeit (Nemzeti Hangversenyterem, november 27., fél nyolc). E heti fotóválasztásunkban is rejlik ugyan némi kockázat, hiszen tavaly egyszer már hiába vártuk Budapestre Juan Diego Flórezt, de azért bizalmunk így is töretlen, s él bennünk a remény, hogy hétfő este (operaház, november 28., fél nyolc) végre csak szembetaláljuk magunkat jelenkorunk perui tenorcsillagával!
