mi a kotta?

Csókolj meg, Hardy!

  • mi a kotta
  • 2011. december 30.

Zene

E heti zenei ajánlónk hősei a hősök, no meg a mártírok. Persze ne a koncerttermek önjelölt mártírjaira, a vájt fülű zenekritikusokra gondoljunk, akik estéről estére fegyelmezetten odaszegezik magukat zsöllyéikhez, hanem mondjuk és kiválólag a katonatársai halálos nyílzáporának kitett Szent Sebestyénre. A kereszténységhez ragaszkodó római gárdatiszt misztériuma, azaz Claude Debussy Szent Sebestyén vértanúsága című s egyébiránt kereken százesztendős műve ugyanis a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar csütörtöki hangversenyén szólal majd meg, megidézve az író Gabriele D'Annunzio kevéssé ortodox feldolgozását (Nemzeti Hangversenyterem, november 24., fél nyolc). A széles hősi gesztusok nem voltak éppenséggel idegenek a különc olasz literátortól, aki az I. világháború után hadvezérként szállta meg Fiumét, s akit Mussolini az olasz fasizmus Keresztelő Szent Jánosának nevezett, ám ezt a tényt csak futtában említjük, hiszen a Kovács János által vezénylendő koncert másik száma, Janácek csodálatos Glagolita miséje két további szent, a vértanúságtól megkímélt Cirill és Metód világát körvonalazza majd. Ráadásul e szláv mise említése már át is vezet minket a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar pénteki fellépéséhez, amelynek műsorán Vivaldi Magnificatjának és Gloriájának nyomában Haydn 1798-as d-moll miséje fog fölhangzani (Nemzeti Hangversenyterem, november 25., fél nyolc). Az a kompozíció tehát, amelyet Nelson-mise név alatt szokás emlegetni: részint mivel keletkezéstörténete - alighanem szándékolatlanul - összekapcsolódott a nagy brit admirális abukiri győzedelmének hírével, részint mert 1800-ban az Esterházy hercegnél vizitáló Nelson (és Lady Hamilton) valóban meghallgatta az akkor már jócskán világhírű Haydn emlegetett alkotását.

Mindazonáltal nem a legfentebb végszavaival is idézett Nelson az egyetlen jeles hadvezér és nem Sebastianus az egyetlen antik római férfiú a hét koncertprogramján. Elvégre a Fesztiválzenekar és Takács-Nagy Gábor Mozart-Haydn-koncertjeit a 16 éves Mozart Lucio Silla című opera seriájának nyitánya indítja majd, s ebben az olaszos névváltozatban egykönnyen ráismerhetünk Lucius Cornelius Sullára, a római köztársaság diadalkoszorús győzőjére és véres kezű diktátorára (Olasz Intézet, november 25., 26., 27., háromnegyed nyolc).

A múlt alkalommal jól megjártuk a képmelléklettel, hiszen a hirdetett kanadai karmesternő végül kiszállt a Don Giovanniból, ám ezen a héten újabb, a "maga nemében" ritka dirigensi tünemény ígérkezik az észt szőke csoda, Anu Tali személyében, aki a Nordic Symphony Orchestra élén vezényli majd Grieg, Sibelius és a klasszikus kortárs, Arvo Pärt szerzeményeit (Nemzeti Hangversenyterem, november 27., fél nyolc). E heti fotóválasztásunkban is rejlik ugyan némi kockázat, hiszen tavaly egyszer már hiába vártuk Budapestre Juan Diego Flórezt, de azért bizalmunk így is töretlen, s él bennünk a remény, hogy hétfő este (operaház, november 28., fél nyolc) végre csak szembetaláljuk magunkat jelenkorunk perui tenorcsillagával!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.