Sovány, fehér, herceg - Jamie Lidell: Jim (lemez)

  • - minek -
  • 2008. július 10.

Zene

Már ifjúkorában (szül.: 1973) is kirítt kortársai közül - szinte általános közutálatot szerzett, amiért vezérlő csillagának Prince-t választotta Morrissey helyett. A funk iránti rajongása később sem csitult, csak éppen a kilencvenes évektől magával ragadta az elektronikus tánczene első hulláma: Jamie Alexander Lidderdale-t hamarosan a szcéna legizgalmasabb producerei és előadói között emlegették - légyen bár szó saját neve alatt futó korai produkcióiról, vagy a Cristian Vogellel közösen működtetett Super_Collider projektről.

Már ifjúkorában (szül.: 1973) is kirítt kortársai közül - szinte általános közutálatot szerzett, amiért vezérlő csillagának Prince-t választotta Morrissey helyett. A funk iránti rajongása később sem csitult, csak éppen a kilencvenes évektől magával ragadta az elektronikus tánczene első hulláma: Jamie Alexander Lidderdale-t hamarosan a szcéna legizgalmasabb producerei és előadói között emlegették - légyen bár szó saját neve alatt futó korai produkcióiról, vagy a Cristian Vogellel közösen működtetett Super_Collider projektről. Az utóbbi ugyan már vagy négy éve tetszhalott állapotban leledzik, ám a két nagylemez és számtalan maxi (továbbá a 2000-ben kiadott első albuma) megalapozta Lidell karrierjét - s a recept (lenyűgöző funk/soul énekhang szétdarabolt, néha sötét és elidegenítő zenei környezetben) kiválóan működött. Ehhez csak újabb adalék sok tekintetben elképesztő előadói technikája: egyszemélyes bigband gyanánt teljes zenekart tud maga alá beatboxolni, s azután saját beloopolt hangminta-rétegeire ráénekelni. 2005-ben azután megjelent a Multiply című második albuma, kevesebb elektronikával, több funkkal megtöltve, s Lidell ezzel be is bizonyította, hogy a konvencionális értelemben vett dalszerzés és -előadás műfajában is profi. Ráadásul sikerült masszív szerzői-zenészi-produceri kollektívát gyűjtenie maga köré - az egyaránt kanadai Mocky és Gonzales munkája nélkül a Jim sem jöhetett volna létre, amely egy lépéssel még tovább is megy a megkezdett csapásokon. Az elektronika szerepe érezhetően visszaszorult, sokkal organikusabban szól a lemez, s a letisztult, kiérlelt hangzás valósággal beszippantja a hallgatót. Annyit azért megjegyeznénk, hogy az új Lidell befogadásához nem árt egy kis érzékenység, már ami a soul/funk tradíciót illeti - az ihlető források között Smokey Robinson, Sly Stone vagy a fiatal Stevie Wonder éppúgy fellelhető, mint későbbi fehér soul (azt ne mondjuk már: "acid jazz", brrrr) előadók. Annyi biztos, hogy hibátlan mestermunka, valóságos hangszerelési bravúr mind a tíz dal - már ha nem sokallunk be a gátlástalan retro surfingtől.

Akiket pedig a lassabb, balladisztikusabb darabok (All I Wanna Do, Green Light) idegesítenének, azoknak ajánlhatunk néhány seggrázós munkát: a Wait For Me vagy az Out Of My System szuper soulja, a Little Bit Of Feel Good ördögi funkja, a szinte punkosan vágtató Hurricane vagy a Motown-klasszikusokat felidéző Where D'You Go? bizonyára megmozgatja majd a kedves hallgatót.

Warp/Neon Music, 2008

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.