A Stukker tagjai valamennyien máshonnan is ismert, remek muzsikusok: Szalay Péter és Dudás Zsombor gitárosok, Horváth Gábor basszusgitáros és Szert Zsigmond dobos/szájharmonikás, valamint Vécsi Tibor, a Korai Öröm főleg glosszoláliában utazó vokalistája. Ebben a zenekarban régi, bűnös hajlamaiknak engedve a tövéig, a countryig meg a bluesig lecsupaszított rock & rollt játszhatnak, amelyben minden riff, basszushang, dobütés és harmonikaszó a gyökereket idézi, és érzéki örömöket nyújt. Mindehhez kellenek persze épkézláb dalok is: ezek egy részét Vécsi hozta magával korábbi szabadidő-zenekarából, a Dublőrzből, a többit meg összerakták együtt, s az eredmény egy nagyon tömény és hangulatos lemez lett számos kifejezetten jól sikerült szerzeménnyel.
Először persze meg kell szokni: Vécsi ezúttal énekel, néha afféle vásári kikiáltós modorban, de jól áll neki. Szinte el is vártuk, hogy rendre lepjenek meg valamivel, legyen az szájharmonika-szóló vagy kavalfutam – s el kell ismerni, ezeket rendre jó helyen alkalmazzák; a kétgitáros felállás, a feszes ritmus-szekció is működik. Az álwestern-hangulatok (Indián dal, pláne a Sárga busz) a maguk nemében szórakoztatóak, s viszonylag ügyesen játszanak el azzal, ahogy a nagyvárosi flasztervilág sztereotípiái és kedvenc tudatmódosítói (kocsma, futball, drog, szex, utazás, ufómitológia) ütköznek a mélyen metaforikus vadnyugati fantáziavilággal. A szabálytalan, emlékezetpolitikai ihletettségű slágerszám, a tribal/
funkys Öcsibá’ pedig remek példa arra, hogyan lehet öt-hat tőmondattal leírni egy végsőkig lepusztult mitológiát.
Launching Gagarin, 2016
