Lemez

Szabó Ildikó: Heritage

  • - csk -
  • 2021. február 10.

Zene

A kiváló csellista ezen a lemezen magyar szerzők szólógordonka-műveit adja elő imponáló hangszeres felkészültséggel. 

Ismert vélemény szerint Bach szólószvitjei után Kodály Szólószonátájáig nem született remekmű szóló csellóra, ennek alapján aligha csodálhatjuk, hogy az albumon Kodály műve is (záródarabként) helyet kapott, hiszen a legtöbb csellista számára a pálya mérföldköve ez a kompozíció. Az első szó azonban egy másik szólószonátáé: Ligetié. Komplex előadói eszköztárat mozgósít a lemez, hiszen Eötvös Péter Two poems to Polly című művében a csellista verset is mond, Szabó Ildikó nagyapja, Szabó Csaba Szóló­szvitjében pedig kolompokat éppúgy hallunk, mint negyed hangközöket. Eötvös és Szabó Csaba között öt Kurtág-tétel hangzik fel, közülük egy, a The Hilary Jig lemez-világpremierként.

Szabó kifejezően muzsikál. Játékát virtuóz technika, intenzív hangzásigény és részletgazdagság jellemzi, a kortárs zenében fontos apró rezdülések, finom árnyalatok, élénk kontrasztok élnek és hatnak, atmoszférateremtő ereje is jelentős. Zavaró azonban, hogy pár éve szinte ugyanezzel a koncepcióval jelent meg Rohmann Ditta lemeze: azon is megszólal Kodály és Ligeti Szólószonátája, Eötvös Two Poems to Pollyja, és ott is felhangzik egy Kurtág-csokor, amelyben szintén szerepel a Shadows és a nos Pilinszky: Gérard de Nerval. Szabó Ildikónak érdemes lett volna módosítania lemeze koncepcióját: Hindemithtől Brittenig és Rózsa Miklóstól Veress Sándorig a szólócselló-irodalom számos felfedezésre váró darabot kínál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.