Ismert vélemény szerint Bach szólószvitjei után Kodály Szólószonátájáig nem született remekmű szóló csellóra, ennek alapján aligha csodálhatjuk, hogy az albumon Kodály műve is (záródarabként) helyet kapott, hiszen a legtöbb csellista számára a pálya mérföldköve ez a kompozíció. Az első szó azonban egy másik szólószonátáé: Ligetié. Komplex előadói eszköztárat mozgósít a lemez, hiszen Eötvös Péter Two poems to Polly című művében a csellista verset is mond, Szabó Ildikó nagyapja, Szabó Csaba Szólószvitjében pedig kolompokat éppúgy hallunk, mint negyed hangközöket. Eötvös és Szabó Csaba között öt Kurtág-tétel hangzik fel, közülük egy, a The Hilary Jig lemez-világpremierként.
Szabó kifejezően muzsikál. Játékát virtuóz technika, intenzív hangzásigény és részletgazdagság jellemzi, a kortárs zenében fontos apró rezdülések, finom árnyalatok, élénk kontrasztok élnek és hatnak, atmoszférateremtő ereje is jelentős. Zavaró azonban, hogy pár éve szinte ugyanezzel a koncepcióval jelent meg Rohmann Ditta lemeze: azon is megszólal Kodály és Ligeti Szólószonátája, Eötvös Two Poems to Pollyja, és ott is felhangzik egy Kurtág-csokor, amelyben szintén szerepel a Shadows és a János Pilinszky: Gérard de Nerval. Szabó Ildikónak érdemes lett volna módosítania lemeze koncepcióját: Hindemithtől Brittenig és Rózsa Miklóstól Veress Sándorig a szólócselló-irodalom számos felfedezésre váró darabot kínál.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
