Lemez

Szabó Ildikó: Heritage

  • - csk -
  • 2021. február 10.

Zene

A kiváló csellista ezen a lemezen magyar szerzők szólógordonka-műveit adja elő imponáló hangszeres felkészültséggel. 

Ismert vélemény szerint Bach szólószvitjei után Kodály Szólószonátájáig nem született remekmű szóló csellóra, ennek alapján aligha csodálhatjuk, hogy az albumon Kodály műve is (záródarabként) helyet kapott, hiszen a legtöbb csellista számára a pálya mérföldköve ez a kompozíció. Az első szó azonban egy másik szólószonátáé: Ligetié. Komplex előadói eszköztárat mozgósít a lemez, hiszen Eötvös Péter Two poems to Polly című művében a csellista verset is mond, Szabó Ildikó nagyapja, Szabó Csaba Szóló­szvitjében pedig kolompokat éppúgy hallunk, mint negyed hangközöket. Eötvös és Szabó Csaba között öt Kurtág-tétel hangzik fel, közülük egy, a The Hilary Jig lemez-világpremierként.

Szabó kifejezően muzsikál. Játékát virtuóz technika, intenzív hangzásigény és részletgazdagság jellemzi, a kortárs zenében fontos apró rezdülések, finom árnyalatok, élénk kontrasztok élnek és hatnak, atmoszférateremtő ereje is jelentős. Zavaró azonban, hogy pár éve szinte ugyanezzel a koncepcióval jelent meg Rohmann Ditta lemeze: azon is megszólal Kodály és Ligeti Szólószonátája, Eötvös Two Poems to Pollyja, és ott is felhangzik egy Kurtág-csokor, amelyben szintén szerepel a Shadows és a nos Pilinszky: Gérard de Nerval. Szabó Ildikónak érdemes lett volna módosítania lemeze koncepcióját: Hindemithtől Brittenig és Rózsa Miklóstól Veress Sándorig a szólócselló-irodalom számos felfedezésre váró darabot kínál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.