„A legfontosabb, hogy egészséges lelkületű embereket neveljünk a muzsika által. Ádám Jenő volt a koncepció egyik fő kidolgozója, amelynek az a lényege, hogy a gyerekek mindennap énekeljenek, művelődjenek, közösséget formáljanak, és tanulják meg a zene nyelvét különböző eszközök segítségével. Ilyen például a szolmizáció. Nekem nagyon jólesett az általános iskolában a nehezebb tárgyak között egy énekóra, amikor végre dalolhattunk. Kínában az abszolút és a relatív szolmizáció közötti különbségről értekeztem – ők az előbbit használják. A relatív szolmizációban egy sémát kell megtanulni és azt kell különböző magasságokon is használni. Egyszer láttam egy beszélgetést a Facebookon, hogy »nálatok milyen szolmizációs hangon szól a hűtő?« Én is rájöttem, hogy aki a relatív szolmizáción nő föl, a hangokat szolmizálva hallja” – így beszélt nem is olyan régen Kocsis-Holper Zoltán karnagy lapunknak a kóruskultúra alapját adó éneklésről. A kórusirodalom pedig, hiába a modern zene népszerűtlensége, él és virul. A debreceni Kodály Kórus hamarosan be is mutatja, hogy mennyire – Szabó Barna, Tóth Péter, Orbán György és mások művein keresztül egy olyan hangversenyen, amely a madrigál műfajának kortárs példáit kínálja (BMC, március 1., öt óra).
Szokás szerint Mozart zenéjével köszönti a tavaszt a Concerto Budapest. Keller András együttese egész nap a salzburgi csodagyerek-csodafelnőtt muzsikájából válogat, a Mozart-nap megkülönböztetett vendége Angela Hewitt zongoraművész lesz (Zeneakadémia, március 2., 11 órától este fél nyolcig). Másnap a fiatal Korossy Kvartett hangversenyén ugyancsak felcsendül egy darab a marcipános csokigolyók sztárjától, de Bartók Béla modern és máig felkavaró V. vonósnégyesének kíséretében (BMC, március 3., hét óra).
A hét legizgalmasabb kamaraprodukcióját Kelemen Barnabás hozta tető alá, aki saját feleségét és fiát, Kokas Katalint és Kelemen Gáspárt, az osztrák-magyar zenészcsaládból származó klarinétost, Andreas Ottensamert, valamint Fenyő László csellistát és Fejérvári Zsolt nagybőgőst hívta közös zenélésre. Az est Brahms h-moll kvintettjében csúcsosodik ki (vagy kerekedik le?), s a darab kapcsán megint visszatérnénk Mozartra, aki kora újdonságát, a klarinétot bevezette a hangversenyterembe, és maga is szép kvintettet komponált neki. Persze, hogy ez szolgált Brahms számára mintául (Müpa, március 3., fél nyolc).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
