mi a kotta?

Személyes sértés

  • mi a kotta
  • 2022. február 23.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/8. hétre

„Akik zenét hallgatni mennek színházba, azok olyanok, mint akiket az utcazenészek körül láthatunk összetömörülni! Ott aztán két fillérért valóban megkaphatják a dallamok érzelmeit… S mégis, ez az utcai hallgatóság sokkal türelmesebb, mint az államilag támogatott színházak számos bérlettulajdonosa, sőt az előbbiek körében még bizonyos »érteni akarással« is találkozhatunk, ami teljes mértékben hiányzik az utóbbiakból. Különös irónia folytán ez az »újdonságra« szomjazó közönség éppen ugyanaz, mint amelyik megretten és gúnyolódni kezd, mihelyst megpróbálják szokásaikból, illetve megszokott dorombolásából felrázni… Érthetetlennek tűnhet, de nem szabad elfelejtenünk, hogy egy műalkotást, egy szépségre irányuló kísérletet sokan még mindig személyes sértésként élnek meg.” Ily találóan jellemezte egyik jegyzetében Claude Debussy a közönséget, és alkalmasint nem meglepő, hogy e keresetlenül őszinte sorok csupán a komponista halála után jutottak nyilvánosságra. Pedig lejegyzésükre még 1902 tavaszán került sor, amikor Debussy egyetlen operája, a Pelléas és Mélisande című személyes sértés párizsi ősbemutatóját tartották. Ez a remekmű hosszú-hosszú szünet után most visszakerül az Opera repertoárjára: a Hotel Pro Forma kreatív kompániáját irányító Kirsten Dehlholm rendezésében, Frédéric Chaslin vezényletével és – ami a jelen ajánló tollnokát személy szerint talán legjobban érdekli – Pasztircsák Polina Mélisande-alakítását ígérve (Eiffel Műhelyház, február 25., nyolc óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.