Szeretném bejárni - Nagy világatlasz (könyv)

  • - barotányi -
  • 2006. március 30.

Zene

Be kell vallanom, gyermekkorom óta rajongok a térképekért. Máig emlékszem az első, kissé randa, szürke borítós világatlaszra, melyet természetesen még derekasan kidekoráltam - utódai inkább maguktól estek szét a sűrű használat során.
Egy ideje büszke tulajdonosa vagyok egy viszonylag friss példánynak: a Topográf alkotóközösség új atlasza számolatlan erényeivel, valamint számos hibájával együtt is figyelemre méltó és szórakoztató olvasmány - ezenkívül szerény becslés szerint is legalább négy kiló, így azután testedzésre és családon belüli leszámolásra is tökéletesen alkalmas.

Ha már a szigorúan funkcionális felhasználásnál tartunk: atlaszunk jól elkülöníthető részekre tagolódik - s ezek közül maga a Térképlapok fejezet a vaskos kötet terjedelmének mindössze egyötödét teszi ki. A világtérképek rajongói nagyjából már megszokhatták, hogy az efféle kötetek kétféle térképet tartalmaznak: domborzatit (tudják: zöld az alföld és barnák a hegyek), no és topológiailag gondosan megkomponált politikait (emlékeznek: a britek és exdomíniumaik zöld, a franciák kék, a szovjet birodalom pedig málnapiros színben pompázott). Nos, az új atlasz részletes térképeinek többsége

szerencsés hibrid:

miközben világosan utal a domborzati viszonyokra, a színezésében a természetes növénytakarót igyekszik bemutatni, ezáltal pluszinformációt nyújtva az olvasónak. Aki már hosszú ideje tanulmányozza az efféle köteteket, megszokhatta már, hogy viszonylag sűrűn változnak a politikai határok - az új világatlasz ebből a szempontból meglehetősen pragmatikus, elvégre feltünteti az ideiglenes vagy éppen fegyverrel meghúzott határokat, a vitatott szuverenitású országokat, tartományokat és egyéb entitásokat is - függetlenül attól, hogy elismeri-e őket a ENSZ, a NATO vagy kedves szomszédaik (még így is meglepő látni a nyugati béketeremtő missziók egyik jelentős kudarcának gyümölcsét: időközben örvendetesen megszaporodott a nevükben Szomáli- előtagot viselő országok száma). A közműveltségi blokk is módfelett szórakoztató: az Országlexikonból bízvást tájékozódhatunk Földünk országainak főbb gazdasági, földrajzi, demográfiai adatai felől, s gyorsan kiderül az is, mely államok állnak talpig szárított halban, jakszőrben vagy egzotikus trópusi betegségekben. A kvízversenyek rajongói is választ kaphatnak azon kínzó kérdéseikre, hogy például minek is hívják az azeri pénzt (megfejtés: manat - egy manat: száz gepik), vagy hogy mely országok címerében szerepel Kalasnyikov géppisztoly (egy ideig csak Mozambik dicsekedhetett ezzel, ám a közelmúlt fejleményei következtében a korábban még Zaire-ként megismert Kongói Demokratikus Köztársaság is heraldikai magasságokba emelte a méltán

népszerű gyilkológépet,

stílszerűen az irtókapával kombinálva). Az új Nagy világatlasz határozott erőssége a középső fényképekkel és szemléltető ábrákkal gazdagon illusztrált, igencsak vaskos természettudományi, ismeretterjesztő blokkja: csillagászati, lemeztektonikai, geológiai, meteorológiai tudásunk bízvást bővíthető az atlasz forgatása révén, s bár kevésbé precíz, bizonyos határok között mégis használható a Föld és népei blokk (hiába, fajunkat a legnehezebb csoportosítgatni és viszonylag nagy léptékű térképen ábrázolni - bőrszínünk, nyelvünk és vallásunk szerinti megoszlásunk egyenként is nehezen leképezhető, hát még kombinálva). Az atlaszt záró földrajzi adatok megint csak sok meglepetéssel szolgálhatnak: ha más hasznosat nem is, annyit biztosan megtudhatunk, hogy Földünk mely - még ember által lakott - pontja esik a legmesszebb hazánktól. Jelentjük: Tonga 16 800 kilométerre van Budapesttől, fővárosa Nuku'alofa, pénzneme a pa'anga (egy pa'anga: száz szeniti).

TOPOGRÁF Térképészeti Kft./Nyír-Karta Bt., 2005, 615 oldal, 6990 Ft

Figyelmébe ajánljuk