sziget - SQUAREPUSHER

  • - minek -
  • 2009. augusztus 27.

Zene

Alighanem a tavalyi zseniális klubkoncertje bizonyult sikeres beharangozónak, mert Tom Jenkinson/Squarepusher idei szigetes fellépése majdhogynem arénahangulatban zajlik - jórészt eksztázisig lelkesült, meglehetős tömeg fogadja a jelentős előadót, ami már magában is elképesztő. A citromsárga esőkabátban és horgászsapkában tündöklő Squarepusher az első etapban megküzd saját laptopjával: a basszusgitár-HD párbaj nyitányaként maga alá csűr valami erősen tört ütemű, elektronikus alapot, amely jó esélylyel idézi fel a hallgatóban a boldogult emlékezetű kora kilencvenes éveket.
Alighanem a tavalyi zseniális klubkoncertje bizonyult sikeres beharangozónak, mert Tom Jenkinson/Squarepusher idei szigetes fellépése majdhogynem arénahangulatban zajlik - jórészt eksztázisig lelkesült, meglehetõs tömeg fogadja a jelentõs elõadót, ami már magában is elképesztõ. A citromsárga esõkabátban és horgászsapkában tündöklõ Squarepusher az elsõ etapban megküzd saját laptopjával: a basszusgitár-HD párbaj nyitányaként maga alá csûr valami erõsen tört ütemû, elektronikus alapot, amely jó esélylyel idézi fel a hallgatóban a boldogult emlékezetû kora kilencvenes éveket. Azután e proto- és poszt-jungle ritmikákra (óh jaj, tetszenek még emlékezni a "drill & bass" mûfajnévre még a nem kevésbé kifejezõ "breakcore" elõtti idõkbõl?) épülnek saját virtuóz, de sosem öncélú (na jó: errõl néha megoszlanak a vélemények) basszusgitárfutamai. Ebben az élõ közegben teljesednek ki Squarepusher zenészi intenciói: finoman-durván dekonstruálni az általa különösen szélesen értelmezett fúziós zenei hagyományt, és a romokból létrehozni az új, immár teljesebb szintézist. Ebbéli igyekezete során sikerrel idézi fel bennünk a hetvenes évek dzsessz-funk-rock hibridjeit, meg a közelmúlt és a jelen matekmetálját - annyi bizonyos, hogy ördögi futamait, virtuóz dallamvezetését nem egykönnyen lehet követni. De van, akinek sikerül: a második fázisban dobos kollégájával vív eszméletlen hangszerpárbajt - erre mondták a nyolcvanas-kilencvenes években, hogy "dzsesszpunk", ami persze csak egy újabb buta skatulya. Persze sokat játszik az utolsó pár albumról, meg az idei, felemelõen beteg Numbers Lucent EP-rõl - de ha kell, elõvesz olyan klasszikusokat is, mint a Chris Cunningham rendezte videójáról elhíresült Come On My Selector. A végén hol szólóban, hol a dobos Alex Thomasszal kettesben bolondítja a mind jobban bevaduló népet - õrjöngõ siker és visszataps a vége, no és egy igen erõs ráadás.

A38-Wan2 Színpad, augusztus 16.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.

Hova haza?

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.