Sziget 2009 - Rontom, bontom - Primal Scream

  • - minek -
  • 2009. augusztus 20.

Zene

Bobby Gillespie-re és csapatára vagy húsz éve vár a magyar rajongók meglehet, kicsiny, ám annál elszántabb csapata - körülbelül akkortól lehetett elcsípni az ős-Scream egy-egy koncertfelvételét: a főszerepben persze Gillespie-vel, aki csak a mikrofonállvány segítségével tudott állva maradni (az interjúkban pedig - akkor még - kerek perec letagadta, hogy bármivel is ütné magát). Azután jött a Loaded óriási sikere, a 91-es legendás Screamadelica, a sztori további része pedig jól ismert. A PS mostanáig termeli az albumokat: a Beautiful Future című tavalyi például egészen szórakoztatóra sikeredett, és remek ürügyet teremtett egy újabb turnéhoz.

Bobby Gillespie-re és csapatára vagy húsz éve vár a magyar rajongók meglehet, kicsiny, ám annál elszántabb csapata - körülbelül akkortól lehetett elcsípni az ős-Scream egy-egy koncertfelvételét: a főszerepben persze Gillespie-vel, aki csak a mikrofonállvány segítségével tudott állva maradni (az interjúkban pedig - akkor még - kerek perec letagadta, hogy bármivel is ütné magát). Azután jött a Loaded óriási sikere, a 91-es legendás Screamadelica, a sztori további része pedig jól ismert. A PS mostanáig termeli az albumokat: a Beautiful Future című tavalyi például egészen szórakoztatóra sikeredett, és remek ürügyet teremtett egy újabb turnéhoz.

A péntek késő délutáni, a kényszerek miatt (következik a Pendulum, a Prodigy!) rövidre sikerült koncert alapján elmondhatjuk, hogy a jó negyvenes zenészek rohadtul nem fáradtak még el, remek hangulatban játsszák saját slágereiket, és Gillespie vokális produkciója sem hagy maga után különösebb kívánnivalót. Egy olyan zenekarnál, amely egyszerre merített a Stones, a Stooges, a hetvenes évek német krautja és persze a mindenkori elektronikus tánczene világából, végül is soha nem lehet tudni, mi következik az élő fellépéseken, hova teszik a hangsúlyokat, és milyen arányban lesz jelen a síró gitáros-harmonikás country-blues, a pszichomotoros technó-rock őrjöngés, a cipőbámulós drone és sikálás meg a retró-rave ringatózás. Nos, szépen adagolva kaptunk mindenből egy adagot: az elején ugyanúgy játszották az új lemez slágerét (Can't Go Back), mint a betegesen retró Country Girlt, s persze az örök fesztiválsláger Jailbirdöt. A kicsit gyér számban megjelent, ámde annál lelkesebb közönséget egy nagyon szép, csak éppen túlságosan elnyújtott Damageddel ültetik le, hogy azután kisvártatva felállítsanak mindenkit ugyanazon album (a már említett Screamadelica) nyitószámával - a Movin' On Up című, kivételesen sikerült stonesizmusra már mozog, aki él. A bő egyórányi műsort persze gondos szelekcióval rakták össze, hogy legalább némi felületes keresztmetszettel szolgáljanak az utóbbi két évtized terméséből. Ennek megfelelően megkapjuk a 94-es Rocksot, aztán a Swastika Eyest és az új lemez Suicide Bomb című romboló himnuszát. És nem hisz az ember a szemének/fülének, de lenyomják még a Loadedot is - pedig hát az "csupán" egy remix! A közönség szórakoztatásában múlhatatlan érdemei vannak Mani basszusgitárosnak (ex-Stone Roses, ugyebár), aki gyakorló poliglottként egy egészségesen recsegős bazdmeggel köszönti a hálás publikumot - hosszú volt az út a "Szeretlek, Budapest"-től, sőt a "Tavaszi szél vizet áraszt"-tól idáig, de érdemes volt kivárni. Minden tekintetben.

Nagyszínpad, augusztus 14.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.