Színház - Fogyaték - Persona, Deviancia - Két zsámbéki este

  • Csáki Judit
  • 2010. augusztus 12.

Zene

Természetes, legföljebb igen kockázatos, ha a színház forrásért a filmhez nyúl (fordítva nem így van: a színház adott esetben könnyedén, kockázatmentesen alakul át filmmé); Zsámbékon ráadásul filmrendező, Gigor Attila vette a kezébe Ingmar Bergman Personáját, és csinált belőle színházi előadást. Nem is a filmből, hanem a forgatókönyvből; sőt nem is abból, hanem annak (önmaga és a dramaturg, Emília Luptáková által) átírt változatából. S ha a cél az, hogy (akár láttuk, akár nem) felidéződjék bennünk Bergman Personájának szorongatóan különleges, egyszerre lebegő és súlyos atmoszférája, hát ez a cél el lett érve. Más kérdés, hogy aki látta a filmet, az bizony nem tudta száműzni lelki szemei elől Liv Ullmannt és Bibi Anderssont.

Természetes, legföljebb igen kockázatos, ha a színház forrásért a filmhez nyúl (fordítva nem így van: a színház adott esetben könnyedén, kockázatmentesen alakul át filmmé); Zsámbékon ráadásul filmrendező, Gigor Attila vette a kezébe Ingmar Bergman Personáját, és csinált belőle színházi előadást. Nem is a filmből, hanem a forgatókönyvből; sőt nem is abból, hanem annak (önmaga és a dramaturg, Emília Luptáková által) átírt változatából. S ha a cél az, hogy (akár láttuk, akár nem) felidéződjék bennünk Bergman Personájának szorongatóan különleges, egyszerre lebegő és súlyos atmoszférája, hát ez a cél el lett érve. Más kérdés, hogy aki látta a filmet, az bizony nem tudta száműzni lelki szemei elől Liv Ullmannt és Bibi Anderssont.

A zsámbéki rakétabázis legnagyobb silójában szlovák-magyar koprodukcióban került színre az előadás; Budavári Attila díszlettervező és Ján Jeník világítástervező közös érdeme az a vakítóan fehér fénykör, amely látni nem, csak sejteni, érezni engedi a mögötte lévő tágas ürességet. A fénykör a voltaképpeni játéktér: előbb a színpad, ahol Elizabet Vogler színésznő az Élektra monológja közben elnémul, aztán a kórházi ágy, majd a kis szoba a szigeten, ahová gyógyulni megy a néma sztár az ápolónővel. Gigor simán, mondhatni "filmesen" úsztatja egymásba a jeleneteket, ezért aztán töréspontok nem, csak fordulópontok érzékelhetők abban a folyamatban, amelyben a két személyiség - a színésznő és az ápolónő - bejárja a maga útját előbb egymás, majd önmaga felé. És ugyanilyen simán építi föl azt a hatásmechanizmust, amelynek segítségével mi, színházi nézők szépen beúszunk a hallgatás, a nem-beszéd és a beszéddel takart hallgatás szövedékébe.

Ebben persze a színészeknek is tetemes részük van; a két nő ugyan csak fokozatosan veszi birtokba szerepét, mintegy a szemünk előtt azonosulnak vele: Gubík Ági kezdetben nem túl meggyőző, sem Élektraként nem elég súlyos a beszéde ahhoz, hogy az elhallgatás tragikus legyen, sem a hallgatása nem oly beszédes, hogy sejtesse, amiért elhallgat. Aztán belejön: elkezd otthonosan mozogni a figyelő színésznő szerepében, a szó szoros értelmében rányílik a szeme az ápolónőben a másik emberre, a másik personára, és ettől kezdve jó, mindvégig. Lax Judit az ápolónő szerepében eleinte idegesítően és túljátszottan civil, aztán amikor a személyiséggel van dolga, már ő is jó. Fekete Ernő játssza az orvost, valamint mindkét nő férjét; sokszor néma ő is, de minden másodperce erős és telített, és szaggatott színpadi jelenlétéből is létrehozza a harmadik, összetett personát.

*

Németh Ákos darabjának, amelyet a rakétabázis egy másik, kisebb és keskenyebb silójában mutattak be, Deviancia a címe, és ez a tárgya is. No, nem föltétlenül vagy nem csak a főszereplő autista lány devianciája, hanem - csöppet sem meglepő módon - az úgynevezett egészséges emberek megannyi nyomorúságos mássága. És tán éppen ez, a körültekintően mindenkire vonatkoztatható deviancia az, amitől kissé papírízű marad a darab - igaz, Jámbor József rendezése nem is igyekezett fantáziával fölturbózni azt. Ráadásul a tárgy, mármint a deviancia oly közkedvelt a (kortársi) drámairodalomban (is), hogy muszáj, tényleg muszáj új mondandót találni benne.

Zsani, az autista lány kettesben él anyjával, aki a maga módján szereti őt, de lelkileg-idegileg bele is rokkant már ebbe a szeretetbe meg a kegytárgyboltba, ahol a napjait tölti, meg a másik, az "egészséges" lányával való ambivalens kapcsolatba. A másik lány, Bea a fenti élethelyzeten kívül az apahiánytól, a fűtől meg a zavaros pasiügyektől zakkan meg kissé; barátnőjét, kertészetbeli kollégáját ugyancsak apaügylet nyomasztja (az apja börtönben ül, de nem vesz róla tudomást). A kertészet tulajdonosa a magányba csavarodik bele, meg abba, hogy a felesége sok évvel korábban elhagyta, régi barátja és beosztottja szintén magányos és elesett - és így tovább, nagyjából a papírforma szerint. Kinek-kinek jut egy - bizonyos szempontból túl-, más szempontból alulírt - élethelyzet és élettörténet, amely azonban a sablonokon kívül nemigen ölel magába semmit. Csöppet sem meglepő, hogy az egyik idősebb férfi meglátja Zsaniban, az autista lányban a szerethető és uralható lényt, meg is erőszakolja, majd "hibáját" jóváteendő feleségül is venné. Az anya pedig ebben látja a menekülés útját: állandó gondozásra szoruló lányából üzlettulajdonos és feleség lehet.

Jámbor József némi szürreális mázzal kente be a hóttreál sztorit: a szereplők olykor különböző gimnasztikai gyakorlatokat végeznek, mintha maguk is díszletté válnának az egyébként díszlettelen, viszont érdekesen kialakított, a falhoz erősített állványzatból álló játéktéren. Sok értelmét ugyan nem találtam ezeknek a betéteknek, viszont kétségtelenül némi színt visznek az amúgy unalmasan csordogáló előadásba. Az alakítások hoznak ugyan egy-két szép pillanatot, egészében azonban csiszolatlanok és a színészi eszköztárat tekintve szűkösek.

Van viszont egy szép zárókép: kinyílik a nyomasztó betonsiló vaskapuja (amúgy is ez a járás, ugye), és föltárul a zsámbéki rakétabázis hatalmas erdős parkjának egyik dús, lüktető, intenzív szeglete. Rálátunk az esti tájra - és oda vágyunk, kifelé.

Zsámbék, június 20.; július 23.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.